A 172-szeres magyar válogatott nem árul zsákbamacskát, itthon egyedi programot indított

Vas János az Index megkeresésére elmondta: a honlapján részleteire bontott mentorprogram megvalósítása már régóta foglalkoztatta, az évek alatt sokat dolgozott annak koncepcióján, de a klubkarrier mellett ideje és lehetősége sem volt annak kivitelezésére, gyakorlati megvalósítására.

„Tavaly fejeztem be a játékoskarrieremet, és azóta a DVTK Jegesmedvék Akadémia U21-es csapatainak edzőjeként dolgozom. Itt végre lehetőségem nyílt a korábban dédelgetett terv tesztelésére, és az eltelt egy évben arra jutottam, hogy milyen nagy szükség és kereslet van tapasztalataim átadására. Értelemszerűen a játékosokban és szüleikben is rengeteg kérdés merül fel, és amikor egy korosztályos csapatban 25 játékos jut két edzőre, akkor idő és lehetőség sincs ezeknek a megválaszolására, a saját problémákat a legmélyebb szinten elemezni, azokra megoldást találni. Különösen igaz ez azoknál a családoknál, ahol a sportág nincs generációk óta becsatornázva.”

Vas János, a magyar (b) és Anze Ropret, a szlovén jégkorong-válogatott játékosa a budapesti Tüskecsarnokban játszott felkészülési mérkőzésen 2019. április 17-én

Fotó: Czagány Balázs / MTI/MTVA

Vas János – aki Magyarországon kívül Franciaországban, Csehországban, Svédországban és az Egyesült Államokban is jégkorongozott – azt hangsúlyozta ki, hogy mindennek az alapja az adott szituáció és lehetőségek megfelelő feltérképezése, majd a célok reális meghatározása. Ennek érdekében játékosnak, szülőnek rögtön az általa összeállított kérdőívet kell kitölteni. Fontos még, hogy a fókuszt megtartva minden hátráltató tényezőt ki tudjanak zárni, és a jobbító szándékot szem előtt tartva kizárólag a klubokkal együttműködve keresik a megoldást.

„Soha nem arról beszélek, hogy az edzőkolléga mit csináljon, vagy mit és hogyan kellene csinálnia. Az én meglátásom, tapasztalatom az ő, valamint a klub munkáját egészíti ki, mert a képzés, a fejlesztés nagyon komplex és tág feladat. Gyerekekkel, juniorokkal dolgozhattam a tavalyi idényben, és kellett a gondolkodásmódjukon változtatni. Lehet az a konklúzió, hogy több munkára vagy éppen több alvásra van szükség, másnak viszont új étrendre, és persze ott vannak azok a személyes tapasztalatok, amiket én éltem meg karrierem során. A végső döntést aztán mindenki maga hozza meg saját sorsáról, én ehhez annyit teszek hozzá, hogy adott esetben más szemszögből közelítek a kérdéshez. Sokszor eleve külsősként, ami mindig tágabb perspektívát jelent.”

Vas János 2000 és 2005 között Svédországban szerzett tapasztalatokat, közben a 32. helyen foglalta le a játékjogát az NHL-es Dallas Stars. (A mai napig az utolsó magyar hokis, akit draftoltak az észak-amerikai profi ligában.) A volt játékos felidézte azt a pillanatot, amikor fiatal hokisként a bő tíz évvel idősebb Mike Modano mellett állhatott a jégen dallasi játékosként. A Stanley-kupa-győztes, olimpiai ezüstérmes hokis az egyik legjobbnak tartott amerikai születésű játékos, honfitársai közül ő érte el a legtöbb gólt és a legtöbb pontot az NHL-ben.

„A mai napig libabőrös leszek, ha arra a pillanatra gondolok. Főként úgy, hogy közben rögtön az is eszembe jut, hogy Dunaújvárosból indultam el ezen az úton. Megtapasztaltam, megéltem sok mindent, aminek esszenciáját Vas Jánosként próbálom átadni ebben a mentorprogramban, ami azért az őshazában, Kanadában nem új keletű. Nyilván hibákat is vétettem, de ez csak utólag derült ki számomra, adott esetben viszont a legjobb választásnak tűnt, éppen ezért most sem csinálnám máshogy. Persze, ha mondjuk akkor nekem lett volna mentorom, akkor valószínű azt tanácsolja, hogy pluszpénzért menjek ki Dallasba edzeni, mert hosszú távon mindenképpen az előnyömre válik, és megtérülő »befektetés« lesz. Mert ha NHL-szerződést bíró játékosként egyedül készülök egy dunaújvárosi konditeremben, akkor nem tudnak megismerni. Hibának semmi esetre nem nevezném ezt a helyzetet, inkább kihagyott lehetőségnek, ami elé tudnánk menni. Nekem is volt menedzserem, a szüleim pedig támogattak, sőt ők tettek sportági irányba, de 16 éves korom után már egyedül jártam az utamat.”

Vas János 2023. április 18-án

Fotó: Nagy Tamás / Index

A hokis kiemelte: életében legfontosabb helyen a család szerepel (feleségével és kisfiával Miskolcon él), második helyen a jégkorong, a munka következik, majd a harmadikon a tanulás, ami 30 éves kora körül kapott ismét fajsúlyos szerepet az életében. A Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen 2021-ben edzői diplomát szerzett, majd ugyanott 2023-ban a nemzetközi sportkapcsolatok és sportdiplomácia alapképzésen diplomázott, majd 2024-től a Miskolci Egyetem MBA-képzésén vesz részt. Miközben az U21-es miskolci hokicsapat edzője, a DVTK Jegesmedvékkel közösen szervezett elit pluszos mentorprogramjához hét fiatal tehetség kapcsolódott be (kettő az U14-es, öt az U16-os korosztályból). De klubon kívüli érdeklődőkkel is van lehetősége, ideje és energiája foglalkozni, az internet adta lehetőségeket maximálisan kihasználva.

Most vagyok fiatal, bírom a többfrontos terhelést, és persze szeretek is dolgozni. Élvezem ezt a fajta sportági kihívást, az új feladatokat, és azt, ha fejlődéshez segíthetek egy játékost, ami szüleinek boldogságot eredményez. Legyen ez akár saját korlátainak a maximális elérése, vagy ha már itthon korosztálya legjobbjaként elért oda, akkor a külföldi továbblépéséhez járuljak hozzá a magam módján.

A szakember elárulta: a meccselemzésre és a személyes konzultációra online kerül sor, ami már bevált módszer a mai világban, így a távolsági akadályokat könnyen ki lehet iktatni.

Így jellemzőbb, hogy csomagról csomagra lépkednek előre, és az egy-két alkalmas, fiatalabb korosztály tagjaira jellemző kapcsolódás válik idővel rendszeressé és gyakoribbá, amikor jobban ki- és megismeri egymást a mentor és a mentorált. Ilyenkor persze a személyes találkozó(k)ra is sor kerül Miskolcon, főként az egyéni, jeges képzések miatt.

„Leginkább azt kell megértetnem és elfogadtatnom, hogy mit miért csinálunk. Van, aki már kétéves kora óta jégen van, mondjuk, jellemzőbb, hogy négy-hét éves korukban teszik meg az első lépéseiket a jégen hokisként, de mindegyiküknek ez az élete, ez a sorsa. Miként az enyém is. Márpedig ebből kell kihozni a lehető legtöbbet, a lehetőségeiket figyelembe véve. Lehet, hogy valaki nem is NHL-karrierről álmodik, csupán a sport segítségével akar megtanulni küzdeni, és szeretne egy egészségesebb életet, sikeresebb civil karriert. Aki viszont profi hokis pályafutást szeretne elérni, az igenis tegye bele a munkát, mert

én abban a munkában hiszek leginkább, amit elvégeztem. Itt nincs zsákbamacska, aki többet dolgozik, az lesz jobb előző napi önmagánál, de annál is, aki közben spórol a munkával.

Vas János kiemelte: aki hosszú távon gondolkodik, annak nagyon nem mindegy, kihozta-e magából a maximumot, melyik klubhoz került, ott harmadik soros játékosként tölti le a pályafutását vagy első sorosként, az azzal járó fizetéssel, valamint a szakmai továbblépés lehetőségével.

„Az elmúlt két évben ezekre az elképzeléseimre alapozva jégkorongos tábort is rendeztem, míg az előző idényben a miskolci juniorcsapatnál már működött ez a fajta mentorálás. Miután a részt vevő játékosoktól, szüleiktől egyaránt jó visszajelzéseket kaptam, bizakodva tekintek a most indított programra is.”

Vas János 172 alkalommal szerepelt a válogatottban, amelyek tagjaként 16 világbajnokságon vett részt. Ezekből kettő volt elit vb (2009, 2016), míg a feljutást kiharcoló gárdának háromszor volt alapembere.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!