Csakúgy, mint a világbajnokságot, a Bajnokcsapatok Európa Kupáját és a modern olimpiai játékokat, az Európa-bajnokságot is francia sportvezető álmodta meg. Henri Delaunay, aki hazája labdarúgó-szövetségének első embere volt, az 1957-es UEFA-kongresszuson tudta keresztülvinni elképzeléseit.

Az első, 1960-as Eb-n a legjobb négy közé jutott csapatok Franciaországban küzdöttek az Európai Nemzetek Kupájáért.

32 nemzet vágott neki a küzdelmeknek. Magyarország egy bulgáriai vereséggel és egy franciák elleni döntetlennel csoportelsőként jutott a negyeddöntőbe, ahol a románokkal kétszer is döntetlenezett, így az akkori szabályok szerint harmadik mérkőzésre volt szükség. Semleges helyszínen, Belgrádban rendezték, a mieink Kocsis duplájával nyertek 2-1-re, ismét Eb-döntő-résztvevők lettek.

A tornát a belgák rendezhették, de hazai pályán nem voltak képesek újabb bravúrra a németek formálódó aranycsapata ellen. Az NSZK 1970-ben bronzérmes lett a vb-n, Helmut Schön ezen a tornán a fiatalokhoz nyúlt, Beckenbauer játszott a védelemben, Paul Breitner, Uli Höness és Günter Netzer középen, elől Gerd Müller rúgta a gólokat.

Az 1992-es Európa-bajnokságot a jugoszlávok helyett beugró dánok úgy nyerték meg, hogy a strandról jöttek a tornára - legalábbis a legenda szerint, és aztán így terjedt el a külföldi és a hazai sajtóban is a történet.

Mindenki strandgatyás, papucsos, napernyő alatt pihenő dánokat vizionált, akiket a tengerparton értek utol a hívással, csakhogy ebből semmi nem igaz. 

Fotó: Shaun Botterill