A Saints a 15. fordulóban ért földet

A tizenötödik játékhét első két mérkőzését követően csak a liga jelenlegi legjobb alakulata, az Indianapolis Colts neve mellett áll 14-0. A New Orleans Saints ugyanis elszenvedte idei első vereségét, ráadául otthon és ami a legfájóbb, a Dallas személyében konferencián belüli ellenfél tudott diadalmaskodni a Superdome-ban. Ez még kisebb gondot jelenthet a végelszámolásnál.

A mérkőzések gyászszünettel kezdődtek, az NFL a csütörtökön, tragikus körülmények között elhunyt Cincinnati elkapóra, Chris Henryre emlékezett. A Bengals 26 éves receivere szerdán egy otthoni vitát követően zuhant le menyasszonya pickupjának platójáról a forgalomban, és egy napra rá belehalt sérüléseibe. A problémás emberként ismert játékosnak többször volt gondja a törvénnyel, másfél évvel ezelőtt csapata is lemondott róla, ám ekkor Henry kapott egy utolsó lehetőséget, és élt is vele. Rendbe szedte magánéletét, keményen dolgozott a holtszezonban, és ez a kiegyensúlyozottság a pályán is meglátszott, egyre jobb formába lendült. Az idény második felét sérülés miatt kihagyta, de joggal várhatta mindenki, hogy az egyre jobb Bengals színeiben a következő szezontól kiteljesedik karrierje, ám ezt sajnos már nem érhette meg.

COLTS @ JAGUARS

A Colts igazi közönségcsalogató mérkőzésre látogatott Jacksonville-be csütörtökön. Peyton Manningék vendégjátékára arrafelé mostanában szokatlan tömegek voltak kíváncsiak, és a csapatok egészen látványos játékkal szolgálták ki a szurkolókat. Igazi párbajba, nyílt sisakos küzdelembe vetették magukat a játékosok a kickoff után. Minden labdabirtoklásból pont született egészen a második negyed végéig, ekkor Scobee időhiány miatt 57 yardról rá kellett, hogy rúgja, ám egyenest a kapu alatt ólálkodó Bethea kezeibe ívelte a labdát - nem kizárt, hogy arra játszott a hazai alakulat, hátha kiverik a labdát a vérszemet kapó széfti kezéből, de ez nem jött össze. A mérkőzés első pontjait Scobee szerezte meg egy 50 yardos góllal. A Colts pedig egy olyan játékkal válaszolt, melynél a tight end, Dallas Clark volt a nyilvánvaló célpont, ugyanis a másik oldalon kazalban álltak az elkapók, de Peyton így is be tudta varázsolni a bőrt a résbe.

(Az első kvarterben mindössze két drive ment le, és a másodiknak a vége csúszott át a térfélcsere utánra.) A hazaiaknál MoJo két TD-vel gazdagabban mehetett a pihenőre, de a félidő legérdekesebb jelenete Chad Simpson visszahordó szakember 93 yardos hatpontosa volt, mellyel 10-14-re módosította az állást a vendégcsapat az extraponttal együtt.

A harmadik játékrész első támadása úgy ért véget, hogy Manning passzát ellopta Daryl Smith. A Jaguars így visszaállíthatta az első félidőben megszokott rendet, miszerint a csapatok felváltva szerzik meg a vezetést - ezúttal Sims-Walkert találta meg az igen jó formában játszó David Garrard. Manning és Dallas Clark persze gyorsan (180 másodperc alatt) válaszoltak, majd öt perc elteltével érkezett a viszontválasz: Garrard Mike Thomas-t találta meg a labdával a Colts End zone-jában. A negyedik negyed elején láthattuk az első puntot, amit követett még három, vagyis a védelmek ekkorra szívták fel magukat. Az utolsó hat perchez 31-28-as Jacksonville vezetéssel érkeztek a csapatok, a foci Jeff Saturday kezében készült a snapre az Indy 30-asán. Nos, Manningék nem nagyon foglalkoztak olyanokkal, mint first down, clock management és hasonló taktikai érdekességek, a liga legjobb irányítója 3 & 5-nél Reggie Wayne-t kínálta meg egy 65-yardos TD-átadással, amit a New Orleans-i születésű elsőkörös veterán el is fogadott, újabb hatost (+1) téve ezzel a táblára, 31-35.

A fennmaradó szűk öt és fél perc alatt még két drive-ot tudott vezetni a Jaguars, ám az irányítók közti különbség végül eldöntötte a találkozót: Garrard az utolsó támadásban két nagyon rossz passzt eresztett meg, a másodikat interceptionre (Lacey), és ezzel vége is lett a történetnek. A Colts új vezetőedzője, Jim Caldwell, szakítva a legtöbbször kudarccal végződő pihentetős hagyományokkal, csak fél- és háromnegyed-sérültjeit ültette a padra a biztos konferenciaelsőség tudatában, és nyilvánvalóan a hibátlan alapszakasz, utána pedig a 19-0 a cél, és erre képes is ez a társaság - de lehet, hogy csak addig fogjuk így látni a dolgokat, amíg szembe nem találják magukat egy Wild Card weekenden újjászülető, Manning-vérre szomjazó védelemmel...
Jacksonville Jaguars - Indianapolis Colts 31-35

COWBOYS @ SAINTS

Amerika kedvenc csapata, melynek stadionján az Úr számára is külön ablak van, látogatott abba a városba, melyről odafönt már régen megfeledkeztek. A Cowboys úgy érkezett a Superdome-ba, hogy "Itt most mindenkit legyilkolunk, de legalábbis Brees-t, és őt annyiszor, amennyiszer csak lehet!" Az első negyedben fel is törölték a Saintsszel saját műfüvét, és mivel Drew Brees fejére nyilvánvalóan magas vérdíjat tűztek ki odaát Texasban, sanyargatták is rendesen az aprónak számító irányítót, főleg harmadik downoknál, leginkább vakoldalról, és szinte mindig sikeresen. Nem véletlen, hogy a múlt héten kisebb nyaksérülést szenvedett DeMarcus Ware-rel óvatosabban bántak, mint egy Fabergé tojással. A szélső linebackert ezúttal csak harmadik kísérleteknél, illetve a mérkőzés végén vetették be Brees ellen, aki első és második downoknál még uralta a zsebet sőt, azt is bebizonyította, hogy nem a vakoldalon, de hátul is van szeme. Ware-t és Spencert azonban nem tudta tartani a Saints támadófala - most kitérhetnénk ugyan arra, hogy ha a Cowboys ellen játszom offensive tackle-t, akkor nem a guard és végképp nem a center emberét blokkolom meg, hanem a D-lyukra figyelek. De ez csak egy-két hiba az összesen hat harmadik lehetőséget elrontó New Orleans offense oldalán (akik a második negyedben Reggie Busht is elvesztették). A hazaiak mindössze egyszer tudták megcsinálni a tíz yardot harmadikra, na meg egyszer negyedikre a végén, de ott már nagyon muszáj volt.

Brees tehát (önmagához képest) nem nagyon tudott villogni, hibákat is vétett, és noha Sean Payton egy ideje már nyilván a 'Playoff - Classified' cimkéjű mappába rajzolgatja a zseniálisabbnál zseniálisabb playeket, az elsőszámú probléma ezúttal az volt, hogy nem tudták megvédeni a liga legjobban passzoló játékosát, Ware kétszer is ki tudta verni a kezéből a futballt, és ez döntött a végén, hiszen 0:12-nél kellett volna a Saints-nek leküzdenie 42 yardot az egyenlítéshez, ami nem egyszerű feladat, de ők aztán tényleg az a csapat, amelyik képes ilyesmire. Ehelyett Tony Romo érkezett térdelni.

Az a Tony Romo, aki zseniálisan játszott, húzásai bejöttek, remek volt a lábmunkája, jó megoldásokat választott, amikor kellett futott, fejjel előre, pont ahogyan egy vezérnek kell, aki a playoffot veszi célba. Mert ez a mérkőzés természetesen a Dallas számára volt sokkal fontosabb, nekik mindenképpen győzniük kellett, és ez látszott is a játékukon. Úgy küzdöttek, mintha már a rájátszásban járnánk, és ami a legfontosabb, eredményesek voltak. Nem úgy, mint legutóbb otthon a San Diego ellen, amikor egy yardról is gondott jelentett nekik a pontszerzés - ezúttal rögtön 14-0-val nyitottak az első kvarterben még harmatosnak sem nevezhető Saints védelem ellenében. Az első labdabirtoklásuk 49 yardos TD-passzal ért véget (Romo egyetlen pontot érő átadása a meccsen), melynél Jenkins nagyon könnyen feladta a küzdelmet Austinnal szemben, majd Barber növelte az előnyt a Sedrick Ellis hiányában belső futások ellen feltűnően tehetetlen Saints védelem ellen.

Amikor nagyon kellett, azért összeszedték magukat a hazaiak - az utolsó tizenöt percre, mely 3-21-ről indult -, Bell futott és Moore elkapott TD-ivel újra hét ponton belülre kerültek (Romónak el is tűnt a mosoly az arcáról). Ismét sikerült kivuduzniuk egy közeli field goal kísérletet - ezúttal Folk volt az áldozat - így megvolt az esély az egyenlítésre, de az utolsó percben Spencer és Ware végül nem engedte a vörös zóna közelébe a Szenteket, és a Dallas megerősítette pozícióját az NFC Eastben.
New Orleans Saints - Dallas Cowboys 17-24

A hazaiakat még nem tartották ennyire kevés ponton a szezonban, Romo (312) pedig túlpasszolta Brees-t, aki azért ezzel a 298 yarddal is 4000 fölé jutott a szezonban, így Peyton Manninggel együtt zsinórban a negyedik ilyen szezonjuknál tartanak - erre kettejükön kívül még senki nem volt képes. Érdekes dolgok történhetnek nyaranta abban a Manning-műhelyben...