Sebészi passzok és a hidegvér döntött

A lehető legizgalmasabb párosítás jött össze az idei Super Bowlra, a legjobb támadójátékot képviselő Denver Broncos a legjobb védelemmel rendelkező Seattle Seahawks ellen. De hogyan vehették sikerrel az utolsó akadályt a döntő előtt? 

Ezúttal Manning volt a jobb 

A Broncos—Patriots–főcsoportdöntőben a legnagyobb különbséget a két irányító játéka jelentette. Míg Peyton Manning az első, punttal véget ért támadás után sorban hat olyan drive-ot vezetett, aminek pontszerzés lett a vége (a mérkőzés végét jelentő támadást nem számolva), eközben Bradyék csak a második negyed közepén, negyedik próbálkozásra szereztek 3 pontot, az pedig már nagyon késő volt, hogy a negyedik negyedben feltámadjanak, hiába lett két 80 yardos drive vége is touchdown.

Manning sebészi pontossággal szedte szét a New England védelmét, amely él-hal azon, hogy labdát szerezzen az ellenféltől, ilyen hibát azonban nem követett el a Broncos. Demaryius Thomast nagyjából addig tudta tartani a Patriots, amíg a legjobb cornerbackjük, Aqib Talib meg nem sérült. A 400 passzolt yard fölött záró Manningnek a sérülésig is ment, utána azonban megnyílt az út, hogy kedvenc célpontját szabadon foglalkoztathassa – Thomas így végül 134 elkapott yarddal végzett. Ehhez persze a támadófal is kellett, tökéletesen védték a 38 éves irányítót, akit egyszer sem tudtak földre vinni a mérkőzésen

A túloldalon az elmúlt három mérkőzésen feltámadt futójátékot csírájában fojtotta el a Broncos védelme. A legutóbbi 3 meccsen 431 yardot és 7 TD-t futó Blount 5 próbálkozásból 6 yardig jutott, de a teljes vendégcsapat mindössze csak 64 yardot futott. Brady pedig a negyedik negyedig nem találta meg az összhangot elkapóival, de közülük is csak főleg Edelman volt megjátszható. A széleken bevethető Dobsont és a nyáron nagy hírveréssel érkezett Amendolát lényegében az egész meccsen levették a pályáról a védők.

A passzjátékban a Patriots fala sem volt túl gyenge, de a két sack a lehető legrosszabbkor jött – az egyik miatt csak mezőnygólig jutottak, a másikat pedig negyedik kísérletnél engedték, így át is adhatták a labdát Manningnek.

Védekezésben ez volt a kulcspont a Broncos részéről, hiszen a Patriots mindössze csak háromszor tudott támadni a második félidőben, a másik két támadás pedig két touchdownt hozott. De legalább ilyen fontos volt, amikor Brady futott TD-je után megállították a kétpontos kísérletet, majd nem hagyták, hogy a New England megszerezze rögtön ez után az onside kicket.

A támadó oldalon a harmadik negyed kezdése volt a kulcs – a 7:08 hosszú támadás végén már 20-3 volt a Broncos javára az állás D. Thomas elkapásával, ezzel pedig szinte el is döntötték a mérkőzést. Igaz, ha nincs Prater négy mezőnygólja, köztük az utolsó, 54 yardos, amivel kilátástalan helyzetbe került a Patriots, sokkal szorosabb is lehetett volna.

Ki omlik össze a döntéskényszerben? 

A Seattle Seahawks—San Francisco 49ersen már a fiatal irányítógeneráció találkozott, az első félidő alapján úgy tűnt, ebből Colin Kaepernick jön majd ki jobban. Karrierje egyik legjobb első félidei rájátszásbeli teljesítményt hozta össze, még úgyis, hogy alig passzolt, csak az ő futásai működtek, kulcsjátékokat hozott. A másik oldalon Russell Wilson szenvedett, többször földre vitték, nem állt össze a játéka a második negyed feléig.

Aztán a második félidőben jött Kaepernick összeomlása, előbb egy későn elindított akció, aztán egy labdavesztés, majd két interception. Elhamarkodott döntések vezettek részéről mindkét esetben a labdaeladáshoz, talán a biztonságot adó rutin hiányzott leginkább, ez a sorozat okozta eddigi legrosszabb rájátszásbeli második félidei teljesítményét. De persze azt is meg kell említeni, hogy a Seahawks-védelem rengeteget javult a meccs végére, és volt egy Richard Shermanjük a aki nem volt agyonfoglalkoztatva, de amikor a legjobban kellett, a helyén volt. 

Az első félidőben a 49ers-védelem is úgy játszott, ahogy egy Super Bowlra pályázó csapatnak kell, kiegyensúlyozott teljesítményüknek köszönhetően mindössze három pontot engedtek a hazaiknak. A folytatásban az hibádzott, hogy több nagy játékot is engedtek az ellenfélnek, Marshawn Lynch-nek volt egy 40 yardos touchdownt érő futása, Russell Wilson pedig 35 yardos touchdown-passzt adott a második félidőben. Percy Harvin hiányában sokan tartottak attól, hogy nem lesz, aki elkapja a hazai irányító passzait, de Doug Baldwin tökéletesen megoldotta a feladatot, 100 yard fölött zárt, Jermaine Kearse pedig elkapott egy td-t.  

Pontosan az számított, hogy a kulcsmomentumokban a Seahawks jobban helyt állt, hidegvérrel hajtották végre az akciókat. Kaepernick már tavaly is megremegett néhány döntő pillanatban, az idén pedig a Seattle ellen pocsék számokat hozott össze, amikor nyomás alá került, ebből kijutott neki bőven most is. 

Azért is lehet különösen fájó a 49ers-szurkolóknak a meccs legvége, mert az utolsó támadást mintaszerűen építette fel a csapat, Kaepernick 16 és 17 yardos, pontos passzt is kiosztott. A meccs után ő is tisztában volt azzal, hogy sokba kerültek hibái. A Seattle-nél nemcsak a védelem, hanem Wilson irányító és Marshawn Lynch is látványosan feljavult a második félidőre. Ők is pontosan tisztában voltak azzal, hogy nem az elején kell megnyerni a meccset, és képesek lesznek arra, hogy kezükbe vegyék az irányítást, ha az önbizalmukat megőrzik. Wilsonnak nem kellett villognia, futást se nagyon tudott vállalni, amikor kellett, higgadtan döntött. Ez a másik oldalon nem mindig valósult meg, ezen az estén a seattle-i volt a jobb vezér.