- Sport
- 120 yard
- alabama
- michigan
- ncaa
- notre dame
- ohio state
- auburn
- usc
- oregon state
- oregon ducks
- rivalry week
- hate week
- hateweek
A gyűlölet hete Amerikában
További 120 yard cikkek
- „Szétb***lak” – mondta a riporternek az erőszakkal fenyegető sportlegenda
- Serena Williams beszólt a többszörös Super Bowl-győztes játékosnak
- Autóbalesetben meghalt a fiatal, tehetséges sportoló
- Tokióban olimpiai bajnok volt, leszerződtette az NFL-csapat
- Megéri tartalékolni a szabadnapokat az év végéhez közeledve
Az egyetemi amerikaifutball első osztályában összesen 149 már véget ért, illetve többnyire jelenleg is tartó ún. rivalry game van (amik két csapat között mennek), ezek közül 70-nek van saját trófeája, amit mindig a győztes visz haza magával.
Ez viszont ne tévesszen sem senkit, nem mindig az a legkomolyabb párharc, aminek külön neve is van. Erre talán legszebb példa az Ohio State, aminek az Illinois-jal van közös kupája Illibuck néven (már 89 éve), mégis a Michigan elleni mérkőzés az, ami mindennél fontosabb.
Idén például annyira, hogy a héten minden 'M' betűt leragasztottak a Buckeyes columbusi campusán, sőt, egy rövid időre az a (hamis) pletyka is elterjedt, hogy az Ohio Stadium felirat két utolsó betűjét is leszedik a jövő hétig, merthogy az a University of Michigan rövidítése is egyben.
Erre nem került sor, az viszont már évek óta bevett hagyomány, hogy az Ohio State környékéről nem említik a Michigant néven, vagy csak azok, vagy a That Team Up North néven foglalkoznak velük, néha pedig az M betűket is kihagyják a hivatalos közleményekből.
A párharc 1897 óta megy, a kezdetektől meglehetősen indulatos volt, a pokol viszont 1969-ben szabadult el, amikor a UM az Ohio State-es Woody Hayes padavanját, Bo Schembechlert nevezte ki vezetőedzőnek. Ezt a 10 éves háború követte, de ez igazából sosem ért véget. 1918 óta évente találkoznak, 1935 óta ez a két csapat szezonzárója (három kivétellel), a legutóbbi 14-ből pedig 11 az Ohio State-é volt, úgyhogy lenne miért törlesztenie az idén is gyengélkedő Wolverinesnek.
Hayesről egyébként azt tartják, hogy 1968-ban, amikor a TD után 48-14-re vezettek és kétpontost hívott be, arra kérdésre, hogy miért megy két pontra, csak annyit felelt: Mert háromért nem lehet menni. Ennyire utálta a Michigant, és az Ohio State-en tanuló Urban Meyer legalább ennyire komolyan veszi a meccset. Idén például azt mondta, hogy ha valaki bunyózni mer, mint tavaly, azt még az államból is kivágja.
Ennél is régebbi már az a Minnesota-Wisconsin párharc, aminek általában nem sok jelentősége szokott lenni ilyenkor már. Idén viszont a Big10 nyugati csoportjáért is megy a Paul Bunyan's Axe-ért folyó küzdelem. 1890-ben találkoztak először, 1907 óta minden évben találkoztak, szóval itt is őrület várható. A balta egyébként, amellett, hogy be van festve, tökéletesen használható, bár a mérete miatt talán még JJ Watt sem tudna vele sokáig dolgozni.
De ne feledkezzünk meg az Oregon-Oregon State-ről sem, ami nemes egyszerűséggel csak a "The Civil War", vagyis A Polgárháború néven fut. Ősrégi az ellentét, az Oregon a városi, az Oregon State a vidéki oldal képviselője, tényleg úgy gyűlölik egymást, hogy megolvad a fél állam ilyenkor már 1894 óta. 1902-től csak három év maradt ki egymás ellen, de a Beavers mostanra eléggé lemaradt a Ducks mögött az örök mérlegben.
Seth Prince a The Oregonianben eszeveszett sztorikat szedett össze hat éve, köztük azt, ami 1954-ben esett meg. Kb. 50-60 oregoni diák kioltotta az Oregon State homecoming tábortüzét, de elkaptak közülük 15-20-at, akiket fogolyként őriztek, leborotválták a hajukat és a Beavers színeire, narancs-feketére festették őket, no meg befogták őket egy kis házimunkára. Amikor elengedték őket, egy táblát cipelve mehettek csak haza, amin az állt: "Egy hülye Kacsa vagyok." És hogy ezt mi követte? Az Oregon 33-14-re agyonverte az Oregon State-et abban az évben. 1959 óta van külön trófeájuk, a Platypus Trophy – ami ugye egy hód és egy kacsa gyönyörű szerelemgyereke, úgyhogy tökéletes választás igazából, úgyhogy nagy szerencse, hogy 40 év után végül egyszer előkerült a csúfság ahelyett, hogy végleg elveszett volna.
A Notre Dame-USC leginkább azért érdekes és különleges, mert tök messze van egymástól az országban a két egyetem, mégis hatalmas rivalizálás alakult ki köztük – és általában elég jók is szoktak lenni. Ennek csúcsa az 1920-30-as évek fordulója volt, amikor ennek a párharcnak a győztese lett végül a bajnok 1928-32 között. A legendás Joe Monatana például először a Trojans ellen kezdett egyetemi meccsen, elég komoly tehát az 1926-ban kezdődött párharc történelme. Ja, és a győztes ezt kapja (Jeweled Shillelagh a neve).
Will Muschamp az FSU elleni meccsel int búcsút a Floridának, ahol abban bíznak, hogy meg tudják verni a Playoff Top4-be nem annyira való Seminolest. A legutóbbi 25 meccs tökéletesen egyenlő, mert 12-12-1 a mérleg, igaz, a legutóbbi 19-ből 16 a Gatorsé volt. 1990-2000 között mindkét csapat top10-es rangsorral érkezett ehhez a meccshez. Sokáig a Florida volt a nagytestvér és az FSU a lesajnált kistesó, de lehet, hogy ez most egy pár évig fordítva marad... Bár 10 éve is így nézett ki, amikor a már kirúgott Ron Zook csapata 20-13-ra elverte a Top10-es FSU-t a 6-4-gyel álló Gatorsszel. Ha ismerős a felállás, az nem a véletlen műve.
Sokkal szórakoztatóbb lett az Alabama-Auburn, amióta a Tigers is rendesen összekapta magát, bár sok panaszra előtte sem nagyon volt ok. Pedig a Bama a Tennessee-vel, az Auburn pedig a Georgiával játszotta a legtöbb meccset, mégis a The Iron Bowl az, amit az egyik legdurvább párharcnak tartanak Amerika-szerte, az NCAA-ből kb. tényleg csak az Ohio State-Michigan említhető vele egy lapon.
1893-ban kezdték a mókát, 1907-ig 12-szer találkoztak, majd csak 1948-ban folytatták, azóta viszont őrület, ami megy: a legutóbbi 5 Iron Bowl győztese bent volt a BCS döntőben, úgyhogy csak ekkora meccsé nőtte ki magát. Idén az Auburn győzelme esetén nem biztos, hogy így lenne, de hát ez kit érdekel a Kick Six után egy évvel? A legszebb pedig az egészben az, hogy Alabamán belül tulajdonképpen egy komplett szociográfiai tanulmányt fel lehetne építeni erre a párharcra, amit az ESPN meg is tett a Roll Tide/War Eagle címre keresztelt 30 for 30 részben, ahol a semleges birminghami helyszíntől kezdve a politikai tölteten át az állam úthálózatáig mindent érintenek, és bármilyen furcsa, de ezeknek mind óriási szerepe van abban, hogy ez a két egyetem úgy utálja egymást, mint kevesek a Földön.
Rovataink a Facebookon