Álmodni és rémálmodni sem lehet nagyobb első meccset

Soha nem volt még olyan, hogy az NFL-drafton első és második helyen elvitt két irányító rögtön egymás ellen kezdi az új szezont, de vasárnap este ez megtörtént, emlékezetesre is sikerült a két első kiválasztott meccse. A drafton Jameis Winstont a Tampa Bay Buccaneers hozta el elsőként, mögötte rögtön jött Marcus Mariota, aki a Tennessee Titanshoz került.  Előbbi buta hibákat csinált debütálásán, utóbbi viszont hibátlanul játszott, mindjárt ki is fejtjük, hogy pontosan mi történt. 

A Mariota vs. Winstonról még annyit, hogy mindkét játékos megkapta a legjobb egyetemi amerikafutballistának járó Heisman-trófeát egyetemi karrierje alatt, tavaly decemberben pedig az egyetemi bajnokság elődöntőjében kerültek szembe egymással. Akkor a Mariota által vezetett Oregon Ducks lemosta a pályáról a Winstonnal felálló Florida State-et, ráadásul Winstonnak volt bőven hibája azon a meccsen. 

Ezek után első NFL-es találkozójuk úgy indult, hogy Marcus Mariota egy hibátlan támadást vezetett végéig a mérkőzés elején, és másfél perc után kiosztotta élete első touchdown-passzát. És hogy kezdett Winston? Két futójáték után passzolt volna először, ám nem mérte fel jól a helyzetét, és a legelső passzát lekapta egy Titans-védő, aki touchdownra hordta vissza a labdát. 

Winston maximum azzal vigasztalódhatott, hogy a legendás Brett Favre kezdte így a pályafutását a profik között 1991-ben, aki aztán számos rekordot halmozott fel, és korszakos irányító lett. Persze ezt valószínűleg nem tudta még, mikor lekullogott a pályáról kapitális hibája után.

Ezalatt minden bejött Mariotának

A Titans edzői a legegyszerűbb haditervvel álltak elő Mariota első meccsére: mivel papíron neki lett volna nehezebb az Oregon rendszere után átállni az NFL-re, ezért nem akarták túlbonyolítani a játékot. Igyekeztek úgy finomhangolni a támadójátékot, hogy Mariotának a legkézenfekvőbb megoldásokat kellett választania a pályán. És ez az, amit talán a Buccaneersnél rosszabbul mértek fel, hogy mennyit képes elbírni az amúgy pro-rendszerből, tehát NFL-hez hasonló támadójátékkal operáló csapatból érkező Winston. 

Egyre nagyobb gondot okoz az NFL-csapatoknak a trend, hogyan állítsák át az egyetemi bajnokságból draftolt irányítójukat a profi ligára. Sok NFL-es edző panaszkodik arra, hogy az újoncok nincsenek tisztában a legalapvetőbb fogalmakkal, nem képesek olvasni az ellenfél védelmét, és alapvetően az egyetemi bajnokságban a hurry up-offensekhez szoktak, ahol az a lényeg, hogy az ellenfél védelmét minél hamarabb bedarálják gyors egymás utáni játékokkal. Eközben a profiknál már inkább azt várják el a quarterbackektől, hogy lelassítsanak, olvassák az ellenfél védelmet, mérlegeljék a lehetőségeiket, aztán döntsenek. Úgyhogy a csapatoknak nagyjából két választásuk van: vagy 1-2 évig padoztatják a fiatal játékost (mint például a New York Jets az idén draftolt Bryce Pettyt), és a jövőre alapozva betörik, vagy pedig a támadójátékot alakítják, nagyon csúnyán fogalmazva, butítják le. 

Vasárnap este már az elejétől látszott, hogy Mariota kényelmesen érezte magát a Titans támadójátékában, mintha nem az első, hanem a negyedik-ötödik meccsét játszotta volna. Higgadtan és gyorsan hozott döntéseket, igyekezett minél hamarabb szabadulni a labdától, és a read-optionök is bejöttek. Ami a gyors játékolvasása mellett figyelemre méltó (nézzük csak a harmadik és a negyedik touchdown-passzát), hogy milyen sebészi pontossággal osztott ki passzokat. Az első félidőben egyetlen komoly megingása volt, amikor second and longnál mindenképp bizonyítani akart a saját endzone-ja előtt, hogy képes megcsinálni a játékot, ebből majdnem az lett, hogy sackelték, de a bírók megmentették. Edzője viszont mérges volt rá a történtek miatt. 

A fentiek miatt  35-7-es első félidőt egészen szédítő statisztikákkal zárta Mariota:

• 175 passzolt yarddal és négy touchdown-passzal
• mind a négy touchdown passza különböző célpontokhoz ment
• ő lett az első, aki a bemutatkozó meccsén egyetlen félidő alatt négy td-passzt adott
• shotgun-formációból 8-ból 8 passza volt jó, 162 yard és 2 touchdown volt a mérlege

A második félidőben már nem is nagyon passzolt, a Titans tehermentesítette a futásokkal, leginkáb Bishop Sankey villogott. És ha már futás: az egyetemi bajnokságban Mariota azért is volt kellemetlen ellenfél, mert futásaival is ugyanolyan veszélyes volt, mint a passzaival. Utolsó egyetemi évében például 770 yardot futott. Ehhez képest élete első profi meccsét mindössze hat futott yarddal zárta. Viszont a mobilitásától végig tartott a Buccaneers-védelem is, és pont emiatt sikerült egy fontos playt megcsinálnia a Titansnek. Egy first downnál Mariota úgy tett, mintha átnyújtaná a labdát futójátékosának, ám inkább megindult a pálya bal széle felé. A védelem ekkor arra számított, hogy futásnak ered majd, de végül nem indult meg, hanem egy passzal játékba hozta tight endjét, aki 18 yardot nyert ezzel, és meg is ágyaztak a negyedik touchdownnak. 

Mariota a meccs után el is ismerte, hogy ez egy olyan játék volt, ami az Oregonnál már bevált, és egész héten gyakorolták a szezonnyitó mérkőzés előtt. Ellenben Ken Whisenhunt edző leszögezte, nem akarnak elszállni az ilyen játékokkal, még ha Mariota jól is fut, mivel az első sikeres passza is bizonyítja, hogy a zsebből is tökéletesen dobál.

Nyilván voltak olyan lehetőségei Mariotának, amikor megindulhatott volna, hogy megmutassa, mennyire gyors, de erre most nem volt szükség. Különben is lesznek még olyan védelmek, melyek néhány szinttel erősebbek, mint a Buccaneersé, akkor majd elő lehet venni a futást, ha a passzjáték nem funkcionál ilyen jól. 

Mindenesetre vasárnap este pazarul ment. Mariota 206 passzolt yarddal zárta a meccset, 16 passzkísérletéből 13 talált célt, 4 touchdown-passzt osztott ki, és minderre a lehető legjobb irányító-osztályzatot kapta: 158,3-at. Újoncként csak Robert Griffin III-nek és Drew Bledsoe-nak sikerült ez az NFL-történetében. Mellesleg a négy touchdown-passz olyan szintű teljesítmény egy bemutatkozó mérkőzésen, amire eddig csak Fran Tarkenton volt képes, ő később a Hírességek Csarnokába került. 

De azért ne szálljunk el ennyire Mariotától egyetlen mérkőzés után. Ilyen bemutatkozásról tényleg csak álmodni lehet az NFL-ben,  ám az ellenfél is megfelelő volt ehhez, és a Titans edzői tökéletesen mérték fel, mekkora terhet érdemes az újonc nyakába rakni. Jövő héten a Cleveland Browns-védelme már keményebb dió lesz. 

Mindeközben Winston

Az első NFL-es passzból úgy eladni a labdát, hogy az ellenfél touchdownt csinál belőle elég kínos. Rossz döntés, gyenge dobás, van ilyen. De Winstont nem különösebben törte össze a dolog. Az egyetemi bajnokságban úgy jutott a rájátszás elődöntőjébe a Florida State-tel tavaly, hogy többször a gödör mélyéről jöttek vissza az irányító vezető képességeinek köszönhetően, na meg azért, mert felül tudott kerekedni a hibáin. A vasárnap esti mérkőzésen a csúnya interception után Winston visszarázódott, a második negyed elején jól mozgott ki a zsebből, és kiosztott egy elegáns touchdown-passzt a tight endjének. 

Aztán a második negyedben megint jött egy könnyelmű labdavesztés, Winston egy passzt löbbölt volna pár yardra, ám a Titans defensive endje kegyetlenül lecsapott a labdára, és kész volt az újabb interception. Az első labdaeladáshoz hasonlóan egyszerűen nem látta a lesben álló védőt, talán az egyetemi bajnokságban még megúszta volna interception nélkül, ám a profiknál már nem. De gyorsan tegyük hozzá, hogy ilyen fölösleges labdavesztései már a Florida State-es évei alatt is voltak az irányítónak. 

Azt is meg kell jegyezni, hogy a Buccaneers-támadófala tavaly kriminális volt, mivel ötvenkét sack száradt a lelkükön, és az újoncokkal sem sikerült még betömni a lyukakat, mert Winstont négyszer döngölték a földbe. És nyomás alatt is eléggé tanácstalannak tűnt olykor. Volt még egy majdnem tragikus handoff is, amikor Winston kezéből kirepült a labda, mielőtt még átnyújtotta volna futójának, de még azelőtt sikerült rávetődnie, hogy nagyobb baj lett volna. Viszont komoly yardveszteséggel járt a hiba. Ez inkább a tapasztalatlanságra fogható. Hiányzott a csapat legjobb elkapója, Mike Evans is, emiatt sem votlak olyan jó lehetőségei, mint Mariotának.  Winston a passz-statisztikáit akkor húzta fel, amikor már a Bucs majdnem negyven ponttal vezetett, így végül 210 passzolt yarddal, 33-ból 16 sikeres passzkísérlettel, 2 td-passzal és két interceptionnel zárt, emellé még futott 18 yardot.  

Az már más kérdés, hogy az edzői nem raktak-e túl nagy terhet rá, de ha valaki 1/1-es egy NFL-drafton, akkor nyilván nem fogják kímélni. Talán a négy sack miatt, de Winston sántikálva hagyta el a pályát a 42-14-es vereség után, lehet, hogy megint az érzékeny bokájával van gond. Mindenesetre azt ígérte, hogy a Saints ellen a második fordulóban jobban odateszi magát. 

Fogalmunk sincs, hogy ez az irányítórivalizálás egy nagy párharc kezdete-e, de az első menetet Mariota nyerte egyhangú pontozással. Winstont pedig nem kell félteni, mert nagy tehetség, és van még ideje fejlődni. Mostantól inkább az lesz az érdekes, hogy a komolyabb védelmek ellen hogyan megy majd a két újoncnak.