Hogy került Szibériába a Super Bowl?

Az 1982-ben megrendezett Super Bowl XVI-ről az egyik résztvevő majdnem elkésett, a média a száját húzta a hideg és a helyszín miatt, de olyan nézettsége volt, mint azóta semmilyen sportközvetítésnek. A San Francisco 49ers-Cincinnati Bengals döntővel folytatjuk Super Bowl 50-sorozatunkat. 

Az a furcsaság történt meg, hogy a döntőt a hagyományokkal ellentétben nem egy tipikus Super Bowl-helyszínre, vagyis Miamiba, Floridába, New Orleansba vagy egy kaliforniai nagyvárosba vitték, hanem a detroiti télbe, ahol a meccs napján -10 fok volt a stadionon kívül, és korábban egy durva hóvihar csapott le a környékre.

Az volt a szerencse, hogy a fedett Silverdome-ban azért elviselhető klímát teremtettek, az 1975-ben átadott létesítmény a kor egyik legmodernebb intézménye volt, ezért is kaphatott Super Bowlt. Igen ám, de oda még az egyik résztvevő csapatnak sem volt egyszerű eljutni, ugyanis a körülmények miatt nehezen haladt a forgalom a stadion környékén, ráadásul megérkezett az akkor még alelnök George Bush karavánja is, ami miatt még nagyobb dugó lett. 

A kétbuszos 49ers-menet egyik busza még be tudott slisszolni a Silverdome-ba, úgyhogy a csapat egyik fele már melegített, a másik viszont egy kilométerre az arénától vesztegelt, rajta az edző Bill Walsh-sal és a kezdőirányító Joe Montanával.  Walsh mondjuk nem aggódta túl a helyzetet, inkább poénra vette.

"Fiúk, rádión hallgatom a döntőt, már 7-0-ra vezetünk. Az egyik segédedző hívja a játékokat"

- mesélte később Montana, hogy mikkel szórakoztatta őket Walsh. Bár azért egy idő után benne is felmerült, hogy leszállít a buszról mindenkit, és begyalogolnak a mínusz tízben.

A médiának sem volt könnyű dolga a helyszín miatt, nekik egy havas domboldalt kellett megmászniuk, hogy bejussanak az arénába. A legjobban a Sports Illustratedes Paul Zimmerman volt kiakadva, ő azt mondta, hogy "Semmi bajom a várossal, semmit nem láttam belőle, de nem tetszik, hogy itt ragadtunk Szibériában".

A moszkvai olimpia is eszébe jutott párhuzamként, csak szerinte Moszkvában kedvesebbek voltak a biztonsági őrök. 

A Super Bowlra végül mindenki odaért rendben, ám a 49ers kálváriája folytatódott, ugyanis a kezdőrúgás utáni visszahordásnál összehoztak egy fumble-t és elvesztették a labdát.

A nagy bajt megúszták, a Bengals is eladta a labdát, és olyannyira jól ment minden a San Franciscó-iaknak, hogy a szünetben már 20-0-ra vezettek. Aztán a másodikban feltámadt a Bengals, és feljöttek egy 20-14-re, de amikor kevesebb mint öt perccel a vége előtt mezőnygólt szerzett a 49ers, már elég biztosnak tűnt, hogy meglesz nekik a bajnoki cím. 

A mezőnygólig vezető támadás alatt az elsődöntős 49ersnél mindenki igyekezett motiválni a csapattársakat, különböző módszerekkel.  

A huddle-ban arról beszéltünk, hogy gondoljunk most erre úgy, mintha életünk utolsó tíz perce jönne. Valaki szóba hozta a kilencezer dollárt is, ennyi volt a különbség a győztesnek és a vesztesnek járó pénzdíj között. A pénz elég motiváló tud lenni ilyen helyzetekben.

- mesélte az elkapó Dwight Clark később. A 49ers végül 26-21-re nyerte az elsődöntősök Super Bowlját, amely az első döntő volt egy hideg éghajlatú városban, és egyben Joe Montana sikerkorszakának kezdete. A Washington Post azt írta, hogy a 49ers-játékosok alig akarták elhinni, hogy végre bajnokok lettek, a veteránok igazi extázisban voltak. 

A hideg ellenére nem ez volt az utolsó döntő a városban, huszonnégy évvel később a Ford Fielden rendezték meg a Super Bowl XL-t.  Szegény Silveromde viszont manapság már pocsék állapotban van.