Kamunak hitte, hogy az NFL-be hívják Európából, a végén történelmet írt

Az NBA-ben, az NHL-ben és az MLB-ben egyáltalán nem számítanak különlegesnek a nemzetközi játékosok, mindhárom liga tele van Amerikán kívülről érkező sztárokkal, cserékkel, vagy csak simán átlagos játékosokkal. Ebből a szempontból az NFL rettenetesen kilóg a major ligák közül, hiszen csak elvétve találni nem amerikai születésű játékost a csapatoknál, és ők is szinte csak és kizárólag amerikai középiskolákban, majd amerikai egyetemeken töltött évek után kerülhettek be a profik közé.

Olyannyira, hogy egészen a 2016-os NFL-draft utolsó előtti köréig soha nem volt olyan játékos, akit ne amerikai egyetemről draftoltak volna a csapatok – ezen változtatott Moritz Böhringer, a semmiből jött 22 éves német tehetség, aki április 30-án szombaton NFL-történelmet írt – a hatodik kör ötödik, összesen a draft 180. választásával került ahhoz a Minnesota Vikingshoz, amelynek játékosát, Adrian Petersont nézve megismerkedett az amerikaifutballal négy éve.

Pedig egy hónappal a kiválasztása előtt lényegében ismeretlen volt a neve az NFL-csapatok előtt. Hiába volt 21 évesen, újoncként 1232 elkapott yardja és 13 elkapott touchdownja a német profi ligában, a GFL-ben szereplő Schwäbisch Hall Unicornsban, a profiknak csak az egyetemi bajnokságok különböző osztályai számítottak mérvadónak, Európára nem is figyeltek.

Aztán váratlanul 2016 elején kapott egy megkeresést, miszerint egy YouTube-ra feltöltött videó alapján látnak benne annyi tehetséget, hogy akár az NFL-drafton is esélye legyen bekerülni a profik közé. Egy héttel később már Floridában készült élete legfontosabb állásinterjújára, a Florida Atlantic University által szervezett erőfelmérőre (pro day), ahol minden csapat álla leesett tőle.

A 200 centiméter magas, 103 kilós ugyanis elképesztő teljesítményt mutatott: a hivatalos NFL-játékosfelmérőről, a Combine-ról ismert gyakorlatok mindegyikében a legjobb öt közé fért volna az elkapókat nézve. Hatalmas mérete ellenére 4,43 másodperc alatt lefutotta a 40 yardot, 17-szer nyomta ki a 102 kilós súlyt, a súlypontemelkedése 99,06 centiméter volt, a helyből távolugrásnál pedig 332,74 centit produkált. Az addig inkább csak kötelességből érdeklődő játékosmegfigyelők azonnal rávetették magukat, onnantól pedig nem volt megállás, következett Böhringer élete legőrültebb szakasza. Az odáig vezető útról, a felkészülésről és történelmi szerződésről kérdeztük, amikor elértük a draft előtti napokban egy reggelen Floridában.

Mikor és hogyan találkozott először az amerikaifutballal?

Azt hiszem, hogy 2011 volt, YouTube-on nézegettem videókat, amikor az ajánlottak között megjelent egy Adrian Peterson legszebb mozdulatait bemutató válogatás. Azonnal megfogott a sport és a futójátékos maga is, leginkább az, hogy milyen erővel, milyen erőszakosan fut a labdával. Még abban az évben kimentem az első meccsemre Németországban. Ekkor 17 éves voltam.

Egyből el is kezdett utána játszani?

Az interneten néztem utána, merre és milyen lehetőségek vannak. Sajnos Aalenben, ahol éltem, nem volt rendes csapat, heten voltunk összesen az edzéseken. Legközelebb Crailsheimben volt szervezett csapat. 2014-ig náluk játszottam a harmadosztályban, 2015-re viszont leigazolt a profiligában szereplő Schwäbish Hall Unicorns, amivel a német bajnokságban és legrangosabb európai klubtornán, az EFL Big6-ben is másodikok lettünk, én pedig az Év Újonca lettem Európa legerősebb bajnokságában.

Az amerikaifutball előtt sportolt valamit korábban?

Fociztam, ahogy mindenki más Németországban, de sosem voltam túl elhivatott, nem terveztem úgy, hogy profi labdarúgó leszek.

Mikor merült fel először akár önben, akár egy edzőjében, hogy reális esélye lehet az NFL-be kerülésre? Egyáltalán, honnan jött a lehetőség, amivel aztán Floridába került?

2016 februárjában keresett meg Aden Durde, hogy nem lenne-e kedvem Floridában készülni két hetet az NFL-draft előtt, mert lát bennem annyi tehetséget, ami alapján szerinte bekerülhetnék a draftolt játékosok közé. Először azt hittem, az egész egy átverés, úgyhogy nem is válaszoltam neki, de amikor egy korábbi GFL-ellenfelem, a New York Giantshez szerződő francia Anthony Dablé szólt, hogy nem tréfálnak velem, valódi a lehetőség, úgyhogy igent mondtam.

Előtte eszembe sem jutott, hogy idáig juthatok, már csak azért sem, mert vagy 30-40 első és másodosztályú egyetemet is megkerestem Amerikában, hátha kapok ösztöndíjat valahova, de egynek sem kellettem.

Hogyan zajlott a készülés Floridában?

Egy héttel azután, hogy Dablé felhívott, már Floridában, Boca Ratonban voltam, ahol az XPE speciális edzőközpont végezte a felkészítésünket. Ugyanazzal az ügynökkel, Kyle Stronginnal szerződtem, akivel a Floridában készülő többi európai játékos, ő intézett minden nekem. Az XPE-nél az európai játékosok mellett több egyetemista, már a draftra készülő tehetség, de aktív NFL-játékosok is ott voltak velünk, így lehetőségem volt az eddigieknél komolyabb ellenfelekkel is összemérnem magam.

Amióta március elején megérkeztem ide, végig Boca Ratonban készültem, ez nagyjából 7-8 hét, itt mutatkoztam be az NFL-csapatoknak is a Florida Atlantic egyetem erőfelmérőjén, ami előtt két NFL-elkapó, Pierre Garcon és Anquan Boldin adtak pár kulcsfontosságú tanácsot nekem és Dablénak.

Tulajdonképpen azon a felmérőn robbant be a neve az NFL-köztudatba. Milyen kapcsolata volt a csapatokkal előtte és utána?

Előtte lényegében senki, azt sem tudták, ki vagyok, senki nem szólt hozzám. Aztán végigmentem az összes gyakorlaton, elkaptam minden labdát, amit felém dobtak, és minden azonnal megváltozott, hirtelen mindenki mindent tudni akart rólam. Akkora volt az érdeklődés, hogy az ügynökömnek a rákövetkező hétre szerveznie kellett egy külön próbanapot 10 csapat számára, akik további gyakorlatokat akartak látni tőlem, 8 másik franchise pedig egyéni interjúra is meghívott a saját központjába.

Ez elég nagy dolog, hiszen csapatonként csak 30 ilyen egyéni találkozó engedélyezett. Kik voltak ennyire kíváncsiak önre?

A Kansas City Chiefs, a Minnesota Vikings, a Green Bay Packers, a New Orleans Saints, az Atlanta Falcons, a Carolina Panthers, a Chicago Bears és a már Los Angelesbe költözött Rams. Elég sokat utazgattam emiatt.

Az NFL fizikálisan sokkal megterhelőbb lesz mindennél, mint amivel eddig találkozott pályafutása alatt. Úgy érzi, hogy készen áll erre?

Fizikálisan igen, úgy hiszem, az erőm és sebességem is felveszi a versenyt az egyetemről érkező játékosokkal, ahogy ezt meg is mutattam Floridában. Leginkább a játék sebessége lesz teljesen más, az sokkal gyorsabb, mint a német bajnokság. Azt mondják, onnan az NFL-be akkora az ugrás, mintha középiskolából mennék egyből a profik közé. Erre a játékbeli sebességkülönbségre nem tudtam készülni edzéseken, de remélem segít, hogy fizikálisan nem kell akkora hátrányt bepótolnom. A másik oldal, ami gyakran előkerült, a mentális előrelépés, de szerintem ezzel sem lesz gond. A Unicornsnál is elég nagy playbookkal dolgoztunk, jó sok játékot kellett megtanulnom, és elkapóként is nagyon sok dolgot bíztak rám.

Az egyik oldalon ott van Anthony Dablé, aki minimális kanadai tapasztalattal, lényegében az európai teljesítménye alapján kapott szerződést, a másik oldalon viszont ott van az ex-rögbis Jarryd Hayne, akinek elég hullámvasút volt az első NFL-szezonje, míg az Európából érkező olimpikon diszkoszvető Lawrence Okoye, és a szintén dobóatléta múlttal bíró észt Margus Hunt sem alkotott maradandót az NFL-ben. Nem riasztotta el utóbbiak példája?

Nem nagyon követtem az ő pályafutásukat, de nem foglalkozom ezzel. A saját felkészülésemre fókuszáltam, fókuszálok, az az egy dolog számít, hogy elérjem az álmom. Nincs vesztenivalóm, hiszen ez egy teljesen váratlan lehetőség, de persze azon vagyok, hogy sikerüljön bejutnom az NFL-be.

A draft utolsó köreiben elkelő amerikai tehetségeknél is fontos tényező, ha a csapata hasznára lehet a speciális csapatrészekben. Játszott ezekben a Unicornsnál?

Szinte mindegyik ilyen egységben benne voltam, volt két visszahordott touchdownom kirúgásból, a punt-visszahordásoknál nem használtak, de a kirúgásoknál és a puntoknál is vadásztam a visszahordó játékosokat. Szeretem is csinálni, de még ha nem is szeretném, nem hagynám, hogy ezen múljon bármi. Azt teszem majd, amit kérnek tőlem. Egy csapatnál azt is felmerült, hogy elkapó helyett inkább tight endként használnának, arra is igent mondtam.

Ha mondhatna egy irányítót, akár aktívat, akár már visszavonultat, akitől szívesen kapna el passzokat akár csak egy edzés erejéig, ki lenne az?

Az épp idén visszavonult Payton Manning lenne, szerintem ő az NFL legnagyobb irányítója.

Ha már legjobbaknál járunk, saját posztján, az elkapók között kit tart a legjobbnak?

A Steelers játékosa, Antonio Brown, és a Falcons-elkapó, Julio Jones szerintem a két legjobb jelenleg, hihetetlenül tehetséges mindkettő, élmény őket nézni.

Van olyan elkapó, akár ők, akár mások, akiket próbál utánozni kicsit?

Utánozni senkit, de tanulni bárkitől szívesen tanulok, aki többet tud, mint én, és hát ilyenből elég sok van azért. Mielőtt a Florida Atlantic felmérőjén élesben csináltam a gyakorlatokat, Anquan Boldin például teljesen meglepett azzal, hogy az elkapásoknál inkább csak 80 százalékkal fussak, és a technikára, az irányváltásokra, az elkapásra figyeljek, nem kell száz százalékkal menni, senki nem fog szólni érte.

A családja hogyan fogadta ezt őrületet, amibe február végén csöppent? Tartott önnel valaki, vagy teljesen egyedül ment át Amerikába?

Természetesen támogatnak, amiben csak tudnak, ők is nagyon örültek a lehetőségnek. De talán még sem én, sem ők nem értjük igazán, mi is történik velem, annyira hirtelen jött minden. Egyedül vagyok itt, a draft után is egyedül maradok, de azt hiszem, megállom a helyem így is.

Hol követi majd a draftot?

Az első napon, vagyis az első kör alatt maradok itt Boca Ratonban, utána viszont átmegyek a helyszínre Chicagóba, bízva a legjobbakban.

(Böhringer végül nemcsak átutazott Chicagóba, hanem vendég is volt az NFL Network élő adásában. Amikor arról kérdezték, van-e csapat, amit nagyobb érdeklődéssel követett a többinél, azt felelte, hogy Adrian Peterson miatt a Vikings az, fél órával később pedig a Vikings ki is választotta.)

Odahaza Németországban Csend volt a beceneve. Hogyan kapta ezt?

Egyszerű: azért, mert nem vagyok valami beszédes. Ebből mondjuk az NFL-csapatok nem sokat tapasztaltak, az elmúlt két hónapban rengeteg interjún voltam csapatképviselőkkel, a médiával, rengeteget kellett beszélnem, ami nem volt annyira kényelmes, de ez az egész procedúra kicsit kizökkentett minden megszokottból, ez sem volt más. A floridai készülés alatt viszont külön jól is jött, hogy általában szótlan vagyok, mert több időm maradt figyelni.

Moritz Böhringert a Minnesota Vikings választotta ki a 2016-os NFL-draft hatodik körének elején. A 180. választásnál elkelt német annak az Adrian Petersonnak lett a csapattársa, akinek a videóját figyelve életében először látott amerikaifutballt.