Ha van az egyetemi bajnokságnak JJ Wattja, ő az

Szeptember elején elkezdődik az egyetemi amerikaifutball-bajnokság, amit a tíz legmeghatározóbb játékos bemutatásával vezetünk fel. Ők tehetik a legtöbbet azért, hogy csapatuk bajnok legyen.

Korábbi részek: Leonard Fournette

A Texas A&M Aggies védőfalembere, Myles Garrett majdhogynem az egyetemi bajnokság J.J. Wattja. Ugyan még nem tett le annyit az asztalra, mint a Texans-játékos, de ugyanúgy meghatározott védőként várják tőle a csodát egy középszerű csapatban. És ugyanolyan elképesztő fizikai adottságai vannak, amitől tátva marad az ember szája.

Miért olyan nagy szám? 

Két év alatt 22,5 sackje, 20 iránytót érő ütése és 69 passzsiettetése volt az egyetemi bajnokság legkeményebb főcsoportjában, az SEC-ben, úgy, hogy 2014-ben évkihagyás nélküli elsőéves volt. Ennél jobb ajánlólevél aligha kell.

Garrett viszont nem csak egy passzsiettető-robot, a futás ellen is egyre hatékonyabban száll be a játékba, bár azért érezhető, hogy főleg a passzjáték ellen a legjobb. Ebben elsősorban a hihetetlen robbanékonysága segíti, elképesztő ritmusérzékkel és sebességgel indul el a vonalról. A tavalyi szezonnyitón az Arizona State ellen nagyjából 3,5 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy kívülről megverje a bal tackle-t, beforduljon, majd hátulról földre vigye az irányítót, és közben még a labdát is kiüsse a kezéből.

Könnyű persze az Arizona State ellen így játszani, csakhogy Garrett nagyot lépett ebben is 2014 és 2015 között: első évében leginkább a sehol sem jegyzett Lamar és Louisiana-Monroe ellen alkotott nagyot, tavaly viszont már a Mississippi State, az Ole Miss, az LSU, illetve az Aggies bowl-meccsén a Louisville ellen is meghatározó volt.

Mindezt úgy, hogy a szezon legnagyobb részében két emberrel blokkolták. Így csinált a tavalyi 12,5 sackje mellett 19,5 negatívban megállított szerelést és okozott 5 fumble-t – mindegyikkel első volt az SEC-ben.

És akkor arról ne is beszéljünk, hogy 196 centisen és 119 kilósan 200 kilót emel vállig és 220 kilót is ki tud nyomni fekve. A súlypontemelkedése 100 centi fölött van, és állítólag 4,45 másodperc alatt futja a 40 yardot. Utóbbi a legjobb lett volna a 2016-os combine-on a védőfalemberek között, a 100 centis emelkedés pedig a második helyre lett volna elég neki.

Mi a helyzet a többiekkel?

Nagy segítség Garrettnek, hogy legalább közepesen erős a Texas A&M védelme, pont Garrett-tel ellentétes oldalon játszik Daeshon Hall, aki miatt nem jut elég ember az Aggies védőfalára blokkolni. A védelem többi része, és a támadócsapat is elég gyenge. Utóbbi főleg amiatt, hogy három irányító is elhagyta őket, Kyle Allen leginkább a Johnny Manziel mögött fennmaradt kultúrát okolva. A három irányító távozása miatt több középiskolás is visszamondta, hogy náluk folytassa a pályafutását, így egy kicsit zátzilálódott a csapat.

Garrett helyzete nagyjából olyan a Texas A&M-nél, mint J.J. Watté az NFL-ben a Houston Texansnál: vitathatatlanul domináns, meghatározó védőjátékos, aki egy középszerű csapatba szorult.

A cikkhez a Pro Football Focus statisztikáit használtuk fel.