RPO: ezen a rövidítésen múlhat a Super Bowl

Ahhoz, hogy egy támadójátékban alkalmazott forradalmi újítás az NFL-ben széleskörűen elterjedjen, kell pár év, és kell pár fontos meccs, amit az újításnak köszönhetően nyernek meg csapatok. Ha ez megtörténik, egyre többen kezdik el másolni, aztán a védelmek megtanulják megállítani azt, és szép lassan elhal a dolog. Ugyanerre a sorsra fog jutni idővel valószínűleg az a run-pass option (RPO) rendszer is, amitől az Eagles a Super Bowl-győzelmet várhatja a Patriots ellen.

A The Ringer egyébként már a szezon előtt megmondta, hogy az RPO-ról szólhat majd a szezon, és tökéletesen igazuk lett azzal, hogy az erre építő Eagles bejutott a döntőbe.

Maga az RPO egyébként pont attól zseniális, hogy rém hatékony, miközben rém egyszerű. Az irányítónak minden adott támadójáték alatt adott a választás, hogy passzoljon, vagy átadja a labdát a futójátékosnak: a döntést a labda indítása (snap) után a védelem mozgását olvasva hozza meg. A cél az, hogy a pálya kisebb népsűrűségű területét játsszák meg, hogy ott a gyors irányváltásra képes játékos kihozza a maximumot a játékból. A korábban a mozgékony irányítók által népszerűvé tett option és zone read koncepcióktól abban tér el, hogy ebbe a rendszerbe minden passzjátékot bele lehet építeni, vagyis nem köti meg a támadókoordinátor kezét, és nem árul el semmit előre a védelemnek.

Az X&O Labsnél dolgozó Mike Kuchar úgy foglalta össze a The Ringernek a dolgot eléggé leegyszerűsítve, hogy elég az egyik szélső linebackert figyelni, hogy mire számít. Ha fellép, hogy futás ellen védekezzen, akkor passzolni kell, ha hátrál, mert passzra számít, át kell adni a labdát a futótjátékosnak.

Ahhoz, hogy sikeres legyen, két dolog kell:

• egy gyors kezű irányító, aki villámgyorsan el tudja engedni a passzt, mielőtt még a védelem reagálhatna,
• és gyors döntéskészség, hogy azonnal a jó opciót válassza az irányító.

De nézzük a gyakorlatban, miről van szó.

A Jacksonville Jaguars 14-10-re vezetett a szünetben a New England Patriots ellen az AFC főcsoportdöntőjében, majd elhúztak 17-10-re is. Amíg nekik állt a zászló, az azért volt, mert sikerrel vitték át az RPO-játékaikat. Mint például ezeket itt (az első és a harmadik a videón ugyanaz a játék, csak az elsőnél Blake Bortles passzolt, a harmadiknál átadta a labdát a futójátékosnak, mindkét verzióból sok yardot szerezve):

A Patriotsnak kellett egy félidő, hogy rendezze a sorait, és minden védő fejébe beleverjék, mit kell ilyenkor csinálnia. A Jaguars támadójátéka egyébként nem az RPO-ra épít, de a meccs előtti héten külön készültek erre – nagyjából 30-35 RPO-játékkal –, mert látták, hogy a Patriots verhető ezekkel. Amikor a 30-35 begyakorolt verzió elfogyott, a Jaguars megtorpant, és annyi is volt nekik.

Ugyanez nem várható az Eaglestől, hiszen náluk a teljes támadójáték az RPO-n alapszik, nem 30-35 ilyenjük van, hanem nagyjából 800, ami sosem fog elfogyni a Super Bowl alatt.

Az is az Eaglest segítheti, hogy a Patriots védelme az alapszakasz 16 meccse alatt csak 39 RPO-t látott testközelből, míg az Eagles 16 meccsen 181 ilyet futtatott, meccsenként tehát több, mint tízet – emeli ki a ProFootballFocus elemzőoldalnál dolgozó Buday Zoltán.

Csakhogy a Super Bowl előtt két hét készülés van, ami Bill Belichicknek és stábjának még úgy is rengeteg, hogy a főcsoportdöntő utáni három napban 2500 játékon kellett átrágniuk magukat, ugyanis olyan rég játszottak az Eaglesszel, hogy lényegében nulla előismeretük volt róluk.

Az sem árt persze, hogy az Eagles-vezetőedző Doug Pederson és támadókoordinátora, Frank Reich a liga elitjében tartoznak támadójátékok hívása terén. Ezért is tudják azt megcsinálni, hogy már az RPO-val is variálnak. Itt például nem a gyors passzra mennek, csak elhitetik, hogy megkapta a labdát a futójátékos, valójában ez egyszem mélyen maradt védőt akarják megetetni, sikerrel. Ő a gyors passzt várja balra, el is indul rá, csakhogy az irányító Nick Foles kivár, és a pálya két szélén egy-egy védővel maradó elkapókra figyel. Az már más kérdés, hogy a védő odaért Folesra, és nem sikerült a passz, de ez nem a játékhívás és a kreativitás hibája.

Ez az a plusz szint, ami külön veszélyt jelent majd, a Jaguars ugyanis nem támadott mélyre RPO-ból, az Eagles viszont fog.

Belichick barátja lehet a kulcs

A kéthétnyi készülésen felül a Patriots-vezetőedző Bill Belichick korábbi edzőtársa, az egyetemi bajnokságban az elmúlt kilenc évben öt bajnoki címet szerző Nick Saban lehet a hatalmas segítség. Saban a bajnokség SEC főcsoportjában játszó Alabama edzője, ez az a főcsoport, ahol a legtöbb RPO-ra építő csapat van, ráadásul Saban az NFL-re jellemző védelmi sémákra épít, sikerrel. Vagyis ő tudja, hogyan lehet egy NFL-védelemmel megfogni az RPO-t, és biztos, hogy az elmúlt két hétben több órát magyarázta a dolgot annak a Belichicknek, akivel 1991-94 között a Cleveland Brownsnál együtt dolgoztak.

A gyakorlatban a védősémákon belül a safety Patrick Chung szerepe lehet a kulcs, a Jaguars ellen is ő volt az, aki a második félidőben külön feladatot kapott az RPO ellen. Őt tolt fel a linebackerek közé, mentesítve az ő oldalán játszó szélső linebacker feladatát.

A másik megoldás, hogy az elkapókon emberfogással védekezzenek a védők, mert így nincs olyan védő, akinek egyszerrea  futás és a passz megállítása is a feladata – már pedig az RPO pont belőlük csinál hasznot. A Patriots védelme a második legtöbb emberfogást alkalmazó csapat a ligában (a védőjátékok 51,7 százalékában így védekeznek), vagyis így az Eagles futójátékosain – futásban és elkapásban is – múlhat majd, mennyire lesz hatékony a Philadelphia.