Egyetlen este dollárszázmilliókat költenek el Amerikában

Míg mi, európaiak ahhoz vagyunk szokva, hogy a Real Madrid kisebb megszakításokkal elit csapat, hogy a Bundesligát kis túlzással lejátszani is felesleges, úgyis a Bayern München nyer, vagy azt, hogy az idény előtt megmondható évek óta, hogy a PSG és a Juventus is csúcsra ér, az amerikaiak inkább az esélykiegyenlítésben hisznek.

Európa – Amerika: tartós dominancia –mindenkinek van esélye 

Amerika hisz abban, hogy az tesz jót a ligának, ha a leggyengébb csapatnak is reális esélye van legfeljebb három-négy év alatt arra, hogy a rájátszásba verekedje magát, és a bajnoki címért küzdhessen.

Ehhez arra van szükség, hogy egyrészt azonos feltételekkel küzdjenek (erre szolgál például az egységes fizetési sapka), ne alakulhasson ki olyan helyzet, hogy egy tehetősebb klub lerabolja az anyagilag kevésbé szerencséseket, így folyamatosan fenntartva dominanciáját.

Hogy csak még egy példát nézzünk, az Ajax 1995-ös Bajnokok Ligája-győzelme óta öt angol (2x Manchester United, 2x Liverpool, Chelsea), 11 spanyol (7x Real Madrid, 4x Barcelona), négy német (3x Bayern München, Dortmund) és négy olasz (2x Milan, Juventus, Inter) győzelem mellett csak José Mourinho Portója tudott a csúcsra érni, és annak is már 17 éve. Ha ehhez hozzávesszük, hogy döntős is csak az 1996-os Ajax, a 2004-es Monaco és a tavalyi PSG volt, látható, mennyire uralja a négy kiemelt bajnokság az európai klubfutballt.

AzNFL-ben volt egy New England Patriots és egy Cleveland Browns nevű anomália, előbbi 2001 és 2018 között 13-szor játszott konferenciadöntőt, kilenc Super Bowllal, hat bajnoki címmel, utóbbi pedig 17 évet várt a playoffszereplésre. Jól jellemzi a liga kiegyenlítettségét, hogy a „hazafiak” ezzel a hat bajnoki címmel rögvest az örökranglista élére ugrottak holtversenyben a Pittsburgh Steelersszel. Az ohiói csapaton kívül egyedül a Tampa Bay Buccaneers szurkolói vártak legalább 10 évig a rájátszásra (13), de Tom Brady érkeztével nemcsak az, hanem a bajnoki cím is összejött kapásból! Ezzel a két bejutással már csak a New York Jetsnél várnak régóta, 10 éve a playoffra, ezt leszámítva viszont a másik 31 csapatnál az elmúlt öt évben volt legalább egy rájátszásszereplés!

A draftrendszer

Az NFL-csapatok legfontosabb esélykiegyenlítő szegmense az évenként megrendezett játékosbörze, amelyen a gárdák a legjobb egyetemisták kiválasztásával igyekeznek öt-tíz-tizenöt évre meghatározó futballistákat szerezni.

A rendszer egyszerű: a leggyengébb csapat választhat minden körben elsőként, a bajnok pedig utolsóként, ezzel megadva a gyengébben szereplő csapatoknak az esélyt, hogy jobb játékossal erősödjenenek, mint a jobban teljesítők.

Összesen hét kört rendeznek meg, minden évben április-május környékén három napig csak erről szól a liga: az első napon (magyar idő szerint csütörtökről péntekre virradóra 2 órától nagyjából 6 óráig) az első kört tartják meg, a másodikon a második-harmadik kört (szombat hajnali 1 és 6 között), a harmadikon pedig a többit (szombat 18-tól nagyjából vasárnap 1 óráig).

Minden évben kiosztanak úgynevezett kompenzációs draftjogokat. Ezeket azok a csapatok kapják, amelyek az előző évi szabadügynökpiacon több játékost vesztettek, mint amennyi hozzájuk érkezett (3–7. kör között lehet részesülni belőlük, mindig az eredeti 32 választás után). Azok az együttesek is kompenzálásban részesülnek továbbá, akiknél ez a két szám megegyezik, de értékesebb játékosokat vesztettek – igaz, ezeket csak a 7. körben, a többi kompenzációs pick után kapják meg.

Ebből a 256 húzási lehetőségből lejönnek azok, amelyeket a liga különböző vétségek miatt elvesz a csapatoktól, valamint azok is, amelyeket az előző évben, az úgynevezett supplemental drafton használnak fel a gárdák – itt a draftra nem jelentkező, de a tanulmányaikat mégsem folytató tehetségekre lehet vadászni. Legutóbb, még 2019-ben Jalen Thompson kelt el így, érte egy 2020-as ötödik körös választási jogot áldozott be az Arizona Cardinals.

A játékosbörze során lehetséges ezeket a jogokat cserélni is, előfordult már többek között olyan is, hogy egy gárda gyakorlatilag a teljes draftját odaadta egy játékosért.

Aki nem hallja/látja a nevét a hét kör során, annak sem kell csüggednie, hiszen ezt követően nem draftolt szabadügynökként is csapatra találhatnak, sőt, igazából a 6-7. körösöknél talán még jobb helyzetbe is kerülhetnek, hiszen maguk dönthetik el, hogy hová szeretnének aláírni, és néhányuk lényegesen nagyobb garantált pénzmennyiséget tud így megkapni. És hogy az sem jelenti feltétlenül egy karrier végét, ha valakit nem draftoltak, arra álljon itt néhány név: Tony Romo (irányító, Dallas Cowboys), Jason Peters (támadófalember, Buffalo Bills, Philadelphia Eagles), Wes Welker (elkapó, New England Patriots, Denver Broncos), Adam Vinatieri (rúgó, New England Patriots, Indianapolis Colts), James Harrison (irányítósiettető, Pittsburgh Steelers), Antonio Gates (San Diego/Los Angeles Chargers), Kurt Warner (St. Louis Rams, Arizona Cardinals).

Gaál Sándor Norbert (közgazdász, a www.profootballbusiness.com oldal szerkesztője):

A draft rendszere nagy erőssége az NFL-nek. Valóban hatékony azon csapatok számára elérhetővé tenni a legjobb játékosokat, akik gyengébben szerepelnek, ezáltal közelítve egymáshoz a csapatokat játékerő terén. Azonban ne feledjük azt sem, hogy a legtöbbre taksált játékosokból nem minden esetben lesz világklasszis az NFL-ben. Hatalmas szerepe van az egész folyamatban a csapatok tehetségkutató részlegének. A tehetségkutatás pedig nem egzakt tudomány. A játékosok sporttal kapcsolatos képességei csak egy területet jelentenek, és már azt is hihetetlenül nehéz megítélni, hogy valaki mennyire lesz képes jó teljesítményre NFL-szinten. Fontos emellett a személyiség, a hozzáállás, a játékosokat körülvevő környezet szerepe is. És a draft pillanatában egyetlen csapat sem tudja, hogy az adott játékosra hogyan hat majd, amikor több százezer, esetleg millió dollár kerül a kezükbe.

Az NFL draft egyik nagy hátránya a csapatok számára éveken keresztül az volt, hogy már az újoncok is hatalmas pénzmennyiséghez juthattak anélkül, hogy a ligában bizonyítottak volna. A 2011-es reform hatalmasat változtatott ezen. Míg 2010-ig egy első helyen választott irányító rögtön a liga legjobban fizetett játékosai közé került (pl. 2009-ben Matt Stafford [QB, DET] 6 évre 78 millió dollárt kapott 41,75 millió dollár garantált tartalommal), a 2011-es drafton 1/1-esként elkelt Cam Newton már sokkal kevesebbért, 4 évre 22,025 millió dollárért írt alá a Panthershez. A jelentősen visszafogott újoncbérek természetesen hátrányosan érintették a draftra jelentkező játékosokat, de érthető volt a csapatok szemével nézve. Ez a fizetési struktúra immár 11 éve működik, az utóbbi években igyekeznek fejleszteni is, kedvezve a játékosoknak. Az új, tavaly elfogadott kollektív szerződés lehetővé teszi az olyan játékosok kompenzálását, akik bevált játékosok lettek, és a 2. és a 7. kör között keltek el a drafton, jelentősen kevesebb pénzt kapva, mint az első körösök.

A draftrendszer gyenge pontja még ma is az, hogy a csapatok, amennyiben akarják, tudatosan képesek befolyásolni a draftpozíciójukat. Egy csapat, amely vereséget vereségre halmoz, szándékosan veszít, könnyedén megkaparinthatja az első választási jogot. Ennek a rendezésére az NFL még nem keresett megoldást. Az NBA-ben a draft lottery módszere az, ami a legközelebb áll a helyzet kezeléséhez. Ott minden egyes, rájátszásba nem jutott csapatnak meghatározott százaléknyi esélye van arra, hogy az első választási jogot megszerezze. A 2019-es NBA-drafton például a New Orleans Pelicans zárt az élen, pedig csak 6% esélyük volt az első választási jogra. A 2019-es évtől kezdve az NBA-ben a három legrosszabb mérlegű csapat mindegyike 14% eséllyel pályázhat az első választási jogra.

Buday Zoltán, a Pro Football Focus szenior elemzője:

A draftrendszer egyik nagy erőssége még, hogy fenntartja a szurkolók érdeklődését. Az NFL az egyik legsikeresebb bajnokság abban a tekintetben, hogy a szezonkezdet előtt minden csapat szurkolója elhiszi, hogy csapatának lehet keresnivalója abban az évben. Erre rátesz a kiegyenlítettséget elősegítő draftrendszer, illetve olyan játékosok kerülnek a gyengébb csapatokba, akik az egyetemi bajnokságok által már országossztár-státuszra tettek szert. Ezeknek a lépéseknek köszönhetően nemhogy lemorzsolódó szurkolótáborokról nem beszélhetünk, de még egy évet gyengén záró csapatnak is lehetnek új szurkolói a következő szezonra.

Szabadügynökpiac

A másik fő mozgatórúgó a szabadügynökpiac (persze ez a fizetési sapkával szoros kapcsolatban van). A lényeg, hogy ne tehesse meg egy franchise sem azt, hogy a futballistája játékjogát a végtelenségig birtokolja, all-star-csapatokat létrehozva ezzel.

Fentebb már említettünk egy kategóriát, a nem draftolt szabadügynökökét, ezenkívül három külön kategóriát kell még elkülöníteni. Azon játékosok, akik legalább négy idényt eltöltöttek a ligában, korlátozás nélküli szabadügynökké válnak. Ezen játékosok szabadon tárgyalhatnak más csapatokkal, és az egyéni preferenciák jegyében (pénz, játéklehetőség, bajnoki esélyek) saját maguk dönthetik el, hogy szeretnék folytatni a pályafutásukat. Természetesen lesz kivétel, erről kicsit később.

Azon játékosok, akik szerződésük lejártakor három felhalmozott idénnyel rendelkeznek, korlátozott szabadügynökké válnak. Ez esetben a csapatuk tenderrel láthatja el őket, háromféle opció van: 1. körös tender (2021-ban ez várhatóan 4 766 000 dollár lesz egy évre), 2. körös tender (3 384 000) és az eredeti körös tender (ahol a játékost drafolták – 2 133 000). Minden játékos szabadon kaphat ajánlatot egy másik csapattól (persze akár előtte a sajáttól is, ha hosszabbítani akarnak a felek), de az együttesének lehetősége van arra, hogy ezt tartsa, és ez esetben a másik gárda által felkínált szerződést kapja az együttesétől, és marad a helyén. Ha az eredeti gárda nem kívánja tartani az ajánlatot, akkor kompenzációra jogosulhat. Ha első körös tenderrel viszik el játékost, akkor 1. körös választási jogot kap érte cserébe, ha második körös tenderrel, akkor 2. körös választási jogot, ha eredeti körös tendert, akkor olyan köröst, ahol választották (ha a 3. körben, akkor 3. köröst, és így tovább). Ha draftolatlan szabadügynökként érkezett a ligába, akkor nem jár érte kompenzáció.

Ha egy játékos a szerződésének lejártakor legfeljebb két felhalmozott idénnyel bír, akkor csapatának exkluzív jogai vannak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy együttese egy egyéves szerződést ajánlhat neki, amely során az adott éves veteránminimumot kapja meg, más csapattól nem kaphat ajánlatot, a játékos pedig vagy aláírja ezt, vagy kiüli az idényt.

És akkor most vissza az említett kivételre. Egy csapat akkor is magához láncolhatja egy olyan játékosát, akinek legalább négy felhalmozott idénye van, amikor lejár a szerződése, teheti ezt franchise taggel vagy transition taggel. Előbbinél megkülönböztetünk exkluzív és nem exkluzív taget, előbbinél posztjának adott éves top 5 fizetésének átlagát – vagy előző fizetésének 120 százalékát, attól függően, hogy melyik a nagyobb – kapja a játékos, és nem tárgyalhat más klubbal. Utóbbinál az előző öt év top ötjének átlagát, ez kisebb összeg, viszont ekkor lehetősége van más csapatnak tárgyalni a játékossal. Itt is van megadási joga az eredeti klubnak, ha a játékos elfogadja ezt, akkor ezzel a szerződéssel tartja meg kiválóságát. Ha nem, akkor két első körös választási jogot kap cserébe az új gárdától. A transition taggel az előző év poszt szerinti top 10 fizetésének átlagát kapja a játékos – vagy előző fizetésének 120 százalékát, amelyik nagyobb. Itt is van joga megadni az új csapat által felkínált ajánlatot, de ha ezt nem teszi meg, akkor itt semmilyen kompenzációt nem kap érte.

A 2021-ES ÉV VÁRHATÓ FRANCHISE TAG ÉRTÉKEI

• QB: 24,112 millió dollár
• RB: 11,112 millió dollár
• WR: 16,430 millió dollár
• TE: 10,167 millió dollár
• OL: 14,507 millió dollár
• DE: 17,752 millió dollár
• DT: 14,178 millió dollár
• LB: 15,657 millió dollár
• CB: 15,266 millió dollár
• S: 11,196 millió dollár
• K/P: 4,792 millió dollár

A 2021-ES ÉV VÁRHATÓ TRANSITION TAG ÉRTÉKEI

• QB: 21,749 millió dollár
• RB: 8,942 millió dollár
• WR: 14,269 millió dollár
• TE: 8,576 millió dollár
• OL: 13,156 millió dollár
• DE: 14,811 millió dollár
• DT: 11,405 millió dollár
• LB: 13,406 millió dollár
• CB: 13,202 millió dollár
• S: 9.,550 millió dollár
• K/P: 4,382 millió dollár

Gaál Sándor Norbert (közgazdász, a www.profootballbusiness.com oldal szerkesztője):

Egy lejárt szerződésű játékos esetében az ideális az lenne, ha a csapatok minden esetben ugyanolyan eséllyel licitálhatnának rájuk, és a valódi, csapatok közötti verseny határozná meg azt, hogy egy-egy játékos mekkora pénzmennyiséghez juthat hozzá. Azonban mindegyik majorliga esetében találkozunk olyan szabályokkal, amelyek korlátozzák a piaci verseny érvényesülést. Az NFL vonatkozásában a tényleges korlátozást a negyedik szezon vége jelenti, onnantól többségében szabad a licit. Kivételt képeznek a franchise és transition tagek, amelyekkel a licitek világából a csapatok játékosokat vonhatnak ki részben vagy teljesen. Bár az ilyen egyéves szerződések összege magas (többek között az adott poszton top 5, illetve top 10 legjobban fizetett átlagbérének figyelembevételével képzik), a tag alkalmazása a poszton szereplő legjobbak esetén mégiscsak alulfizetést eredményez. A másik fontos szempont, hogy nem jelentenek hosszabb távú biztonságot. Ha abban az egy évben, amikor egy játékos tag szerződéssel játszik, olyan súlyos sérülést szenved, ami véget vet a karrierjének, akkor nincs meg az anyagi biztonsága, amit egy piaci bér 5-6 éves kontraktusa garantált volna neki. A korlátozások a csapatok szemszögéből nézve érthetőek, de a tag szerződést kapó játékos számára összességében kedvezőtlenek. A játékos választási lehetőségei korlátozottak. Amint megkapja a taget, tárgyalhat hosszabb távú megállapodásról, elmérgesedett helyzet esetén megtagadhatja a munkavégzést, kérhet cserét más csapathoz, ezek azonban nem igazi megoldások a piaci érték realizálására. Azt csakis akkor érhette volna el az adott játékos, ha valóban megméretik az ára a 32 NFL-csapat szabad versenyében. A szabadügynökpiacon jelen levő fékek kiiktatása a folyamatból a játékosok érdekképviseletének jövőbeni feladatai közé tartozik, amelyek felvetése fontos lehet a kollektív alkuk folyamán.

Borítókép:  Joe Robbins / Getty Images Hungary