Húsz évvel ezelőtt nem lehetett mellényúlni, minden arannyá vált

A történelem egyik legjobb irányítódraftja

Aligha meglepő, hogy arról is heves vitákat folytatnak a szurkolók mellett a szakírók is, hogy melyik volt minden idők legjobb draftja az irányítók szempontjából. Abban viszont nem szokott nézeteltérés lenni, hogy legyen az az 1983-as vagy a 2004-es, nagyot hibázni egyikkel sem tud az ember.

John Elway előre jelezte, hogy ha a Baltimore Coltsban kellene játszania, akkor inkább elmegy baseballozni, és végül a(z egy évvel később Indianapolisba költöző) franchise Denverbe cserélte, ahol számos remek idény, és három elveszített Super Bowl után pályafutása utolsó két évében egyaránt bajnok lett, és bekerült a „halhatatlanok” közé, ahogyan az 1983-as draftról Jim Kelly (aki négy Super Bowlon játszott a Bills színeiben) és Dan Marino (aki minden idők talán legjobb passzmestere volt, aki nem lett végül bajnok).

A 2004-esek közül még senkit nem választottak be a Hírességek Csarnokába, de ehhez öt évnek el kell telnie a visszavonulást követően, és igencsak könnyű elképzelni, hogy innen is lesz három leendő „halhatatlanunk”.

Ezzel a névvel azért nem kockáztatott nagyot

A draft legnagyobb ígéretének várt játékosa kis túlzással egész amatőrkarrierje során a reflektorfényben volt. Nem elég, hogy édesapja, az 1971-es játékosbörzén 1/2-re elkelő Archie Manning maga is kiváló irányító volt az NFL-ben, bátyja, Peyton Manning generációs tehetségként érkezve volt 1/1-es 1998-ban, és a 2004-es draftot a liga értékesebb játékosaként várta.

A helyzetet ugyanakkor nehezítette, hogy a játékosbörze előtt jelezte, hogy nem kíván a legrosszabb mérlegű San Diego Chargers játékosa lenni. Az okokról nem beszélt, csak hogy a családjával megvitatva erre a döntésre jutott, de ez az ő elhatározása volt, senki nem erőltetett rá semmit. Később arról lehetett hallani, hogy Archie kikérte Ryan Leaf édesapjának a véleményét fia San Diegó-i tapasztalatairól, és ennek következtében utasították el a Chargerst.

A sztori érdekessége? Leaf az 1998-as draft egyik legnagyobb reményű játékosa volt, még arról is vitáztak, hogy Peyton Manning helyett neki kellene elsőként kimennie. Aztán az árnyékát sosem tudta átlépni, és az egyik legnagyobb bukás lett az ő története. Személyes problémáiban az elmondottak szerint nem nyújtott sok segítséget a csapat, így Eli jobbnak látta elkerülni a Chargerst.

Persze, vannak rossz nyelvek, akik szerint az 1/4-es helyen ugyancsak irányítóra vadászó Giants által kínált New York-i piac azért lényegesen vonzóbb volt az akkor még San Diegóban (ma már Los Angelesben) lévő Chargers által nyújtott perspektívánál...

Bár Elway és Bo Jackson esetében ott volt az MLB lehetősége, Manning egyértelműen csak amerikaifutball-játékosnak számított, akinek csak az NFL-ben van esélye a legjobbak között szerepelni.

Azért ezzel a névvel annyira talán mégsem kellett izgulnia, hogy a végén a körmére égnek a dolgok...

És akkor jött a Chargers

A napra pontosan 20 évvel ezelőtti drafthoz közeledve egyértelműen ez a téma uralta a közbeszédet, egészen addig, amíg egy nappal a börze előtt nem érkezett a hír, hogy a 2001. szeptember 11-i támadások hatására az idényt követően az amerikai futball-ligáról és a söprögető (safety) posztról a hadseregre „váltó” Pat Tillman életét veszítette egy afganisztáni bevetés során.

Mindeközben a Chargers továbbra sem állapodott meg senkivel a cseréről, és ahogy elérkeztünk az esemény megnyitójáig, Eli Manning továbbra sem tudta, hogy mi lesz a sorsa – de a felvezetés során a New York-i közönség (merthogy egy helyi színházban tartották a rendezvényt), és a televíziós bejátszásokon a San Diegóban várakozó nép is kifejezte nemtetszését, ahogyan akkor is, amikor 1/1-re Paul Tagliabue, a liga akkori első számú embere bejelentette, hogy a San Diego Manninget draftolja.

„Pfújoltak már korábban is, a pályán is, hozzászoktam már, ez a dolgok velejárója” – válaszolta kis nevetés kíséretében ezzel kapcsolatban Eli Manning.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz vele, azon reményének adott hangot, hogy remélhetőleg egy csereajánlat beérkezik érte, de hozzátette, hogy ez egy új terület a számára, és nem tudja, pontosan hogyan zajlanak ezek a dolgok.

– Mi lesz, ha nem cserél el a Chargers végül?

– Beszéltünk a csapattal az érzéseimről, hogy mi lesz akkor, ha engem választanak.

A Chargers mégis őt választotta.

Manning megpróbáltatásai nem sokáig tartottak (bár ekkor még negyedóra állt a csapatok rendelkezésére az első körös választások között). Abban a pillanatban ugyanis, ahogy az 1/4-re érkező New York Giants kimondta Philip Rivers nevét, gyakorlatilag mindenki számára világossá vált, hogy ha a kezdés előtt nem is jött össze a csere, ez már csak idő kérdése.

Erősen tartotta magát ugyanis a közbeszéd, hogy ha a Giants lemarad Manningről, akkor inkább Ben Roethlisbergerrel képzelné el a jövőjét, míg a Chargersnél inkább Philip Riversre szavaztak volna, ha nincs az újabb Manning lehetősége.

Innentől kezdve pedig nem is jelentett meglepetést, hogy a Giants azért vitte el Riverst, hogy egy cserében odaadja Eli Manningért, ami meg is történt.

A New Giants kapta

• Eli Manning, irányító

A San Diego Chargers kapta

• Philip Rivers, irányító
• egy 2004-es 3. kört (a rúgó Nate Kaeding érkezett)
• egy 2005-ös 1. kört (az irányítósiettető Shawne Marriman érkezett)
• egy 2005-ös 5. kört (ezt később elcserélték)

A legszebb az egészben? Így visszanézve igazából nem is lehetett volna nagyon hibázni!

Mindegyik játékosból szupersztár lett

Manning ugyanis kétszeres bajnok lett a Giants színeiben, Ben Roetlisberger ugyancsak kétszer ért fel a csúcsra a Steelersszel, és bár ez végül egyszer sem jött össze Philip Riversnek, játékban talán még jobb is volt két riválisánál – akikkel együtt amúgy egyaránt az örökranglista tíz legjobb passzolója között szerepelnek a yardokat és a TD-passzokat tekintve is. 

A Chargers pedig ezzel a cserével végül ugyanúgy megszerezte a neki tetsző Riverst, de mellé érkezett még a korszakában kiválóan teljesítő játékos, és a 2000-es évek végéig rendre ott volt a legnagyobb bajnokesélyesek között, még ha az árnyékát végül nem is tudta átlépni.

Az NFL-történetének tíz legtöbb yardot passzoló irányítója

1. Tom Brady 89 214
2. Drew Brees 80 358
3. Peyton Manning 71 940
4. Brett Favre 71 838
5. Ben Roethlisberger 64,088
6. Philip Rivers 63,440
7. Matt Ryan 62,792
8. Dan Marino 61,361
9. Aaron Rodgers 59,055
10. Eli Manning 57,023

Az NFL-történetének tíz legtöbb touchdownt passzoló irányítója

1. Tom Brady 649
2. Drew Brees 571
3. Peyton Manning 539
4. Brett Favre 508
5. Aaron Rodgers 475
6. Philip Rivers 421
7. Dan Marino 420
8. Ben Roetlisberger 418
9. Matt Ryan 381
10. Eli Manning 366

Ezen a játékosbörzén amúgy olyan kiváló játékosok keltek még el, mint a 17 492 elkapott yardjával az örökranglistán második, 121 TD-elkapásával hatodik Larry Fitzgerald, a 11 438 futott yarddal és 69 TD-futással záró Steven Jackson, az 1077 szerelésével hetedik Karlos Dansby, a 136 sackjével 12. Jared Allen, vagy éppen a 43 interceptiont jegyző DeAngelo Hall.

És nem csak a draft felvezetése szólt egy fiatalon elhunyt safetyről, az 1/5-ös Sean Taylor remekül robbant be a ligába, a 2007-es idényben vezette a ligát labdaszerzésekben is, készülhetett a második Pro Bowl-szereplésére, amikor betörtek hozzá, lelőtték, és másnap a sérüléseibe belehalt.

Ez vár ránk a napokban

A 2024-es játékosbörzét április 25 és 27. között Detroitban rendezik meg. Az első kört magyar idő szerint péntek hajnali 2 órakor bonyolítják le, a csapatoknak 10 percük van bejelenteni a választásukat, ha ez időben nem történik meg, akkor csúsznak, és beelőzhetnek. Ez nem példa nélküli, de aligha kerül erre sor.

A második és a harmadik kört szombaton egy órától rendezik meg, ekkor már csak hét perc áll rendelkezésre, és az első naphoz hasonlóan nagyjából fél hat-hat óra körül végződik.

A 4-7. kört szombaton 18 órától lehet figyelemmel követni, és bár itt már csak öt perc gondolkodási idő van, így is éjfél-egy körül ér véget a rendezvény.

A 32 csapatot az előző idény eredményével ellentétesen rendezik sorba, így a körök elején a legrosszabbul teljesítő, a végén pedig a bajnok jön sorra, de a különböző cserék miatt ezek a sorrendek változhatnak, az 1/1 például egy tavalyi csere következtében a Carolina Panthers helyett a Chicago Bearsé lesz.

Ahogyan a Medvék, az őket követő Washington Commanders és a New England Patriots legnagyobb hiányposztja is az irányító, így igencsak benne van a pakliban, hogy mindhárman QB-t draftoltnak.

A legesélyesebbnek Caleb Williams 1/1-es kiválasztását tartják, de Jayden Daniels és Drake Maye neve is benne van a pakliban.

NFL Draft 2024, az első kör sorrendje

1. Chicago Bears (A Carolinától)
2. Washington Commanders  
3. New England Patriots  
4. Arizona Cardinals  
5. Los Angeles Chargers  
6. New York Giants  
7. Tennessee Titans  
8. Atlanta Falcons  
9. Chicago Bears  
10. New York Jets  
11. Minnesota Vikings  
12. Denver Broncos  
13. Las Vegas Raiders  
14. New Orleans Saints  
15. Indianapolis Colts  
16. Seattle Seahawks  
17. Jacksonville Jaguars  
18. Cincinnati Bengals  
19. Los Angeles Rams  
20. Pittsburgh Steelers  
21. Miami Dolphins  
22. Philadelphia Eagles  
23. Minnesota Vikings (Clevelandtől a Houstonon át) 
24. Dallas Cowboys  
25. Green Bay Packers  
26. Tampa Bay Buccaneers  
27. Arizona Cardinals (A Houstontól)
28. Buffalo Bills  
29. Detroit Lions  
30. Baltimore Ravens  
31. San Francisco 49ers  
32. Kansas City Chiefs  

(Borítókép:  Rob Carr/Getty Images)