Egy csodabogár, aki kevesli a 35 kilométert, inkább 50 km-t gyalogolna

Éves edzésadagjával kétszer is körbegyalogolhatná Magyarországot, vagy oda és vissza megtehetné a Budapest és Kairó közötti távolságot Helebrandt Máté. Nyíregyháza büszkesége a tokiói olimpián 17. lett, a tavalyi müncheni Európa-bajnokságon viszont négy figyelmeztetés után a versenybírók megálljt parancsoltak neki. A három olimpiát megjárt gyalogló húsz éve ugyanannak az edzőnek a tanácsait követi.

Büszkeség és elégedetlenség

Harmincnégy esztendősen szerezte meg a 16. magyar bajnoki címét a gyalogló Helebrandt Máté, akinek idei győzelme azért különleges, mert most először nem az eddigi sikereinek színhelyén, Békéscsabán vagy Budapesten vette át az aranyérmet, hanem a szlovákiai Dudincében. Annak a kisvárosnak a hagyományos és egyre népszerűbb nemzetközi versenyén, amelynek résztvevőiként a magyar színek képviselői a maguk országos bajnoki versengésüket is megvívták a 35 kilométeres távon.

A nyíregyházi Helebrandt, aki hat évvel ezelőtt a londoni világbajnokságon 3:43:56 órás idővel magyar rekordot javítva az előkelő és előre tekintve biztató ötödik helyen végzett az 50 kilométeren (egy kizárás után lett hatodikból ötödik), büszkén nyilatkozott az SzPress Hírszolgálatnak újabb bajnoki győzelméről, majd dicséretes önkritikával a 35 kilométeres távon elért 2:39:20 órás idejét, hasonlóképen a nemzetközi versenyben elfoglalt 21. helyét is minősítette.

„Örülök, hogy újra bajnok lettem, az eredményemmel és a nemzetközi versenyen elért helyemmel viszont már nem lehetek elégedett. A tavalyi sérvműtétem után másfél hónap kiesett a felkészülésemből, amit nagyjából már ledolgoztam, most viszont a cél előtt tizenkét-tizenhárom kilométerrel az a kellemetlen érzés fogott el, hogy kezdek fizikailag elfogyni. Egy kis időre van még szükségem, hogy behozzam magamat, három hét múlva a békéscsabai húsz kilométeres bajnokságon szerintem már újra jó erőben leszek” – nyilatkozta Helebrandt Máté, akinek a mostaninál voltak messze rosszabb szereplései is.

A 2018-as berlini Európa-bajnokságon balszerencséjére rálépett egy eldobott műanyag palackra, kificamította a bokáját, ezért nem is folytathatta a küzdelmet, egy évvel később pedig a nem éppen kellemes hőmérsékletű dohai világbajnokságon a hőségtől kikészülve ismét feladásra kényszerült.

A történtek ellenére is jó a mérlege, továbbra is élvezi Nyíregyháza önkormányzata, klubja, szövetsége és egyéni támogatói bizalmát.

„Azokat a nyíregyházi mecénásaimat, amelyek közül egyik-másik már 2008 óta kitart mellettem, és akkor sem fordított hátat nekem, amikor a világjárvány miatt nem lehetett versenyeket rendezni, nem befektetői célok vezérlik, hanem a szimpátiára építenek, az elvégzett munkám megbecsülésére. Jó erre gondolni, és nemcsak jó, hanem további erőfeszítésekre késztető motiváció is.”

Hivatás és harc

Helebrandt Máté profi sportoló, úgy is lehetne mondani, hogy hivatásos gyalogló, aki jelenleg erre versenyszámra tesz fel mindent, ami csak látszólag könnyű próbatétel.

„A versenybírók egyre szigorúbbak, sőt olykor már túlságosan is, de tény és való, hogy az egyik lábnak mindig a talajt kell érintenie, ahhoz pedig, hogy kellő sebességet tudjunk elérni, a csípő riszálásával kell rásegíteni. Ez a külső szemlélőnek mókás, de számunkra nincs más megoldás. Az egész verseny egy harchoz hasonlítható, miközben számtalan dologra kell figyelni. Elsősorban az előírt technikára, aztán a szükséges köridőkre, a tempóra, a versenytársak helyezkedésére, az energiabeosztásra, a kellő folyadékbevitelre és az energiazselék folyamatos fogyasztására, de ez nem minden. Nem örültem maradéktalanul annak, hogy az ötven kilométer helyére a harmincöt került, előbbi jobban passzolt a képességeimhez és a versenyzői tudásomhoz.”

Kisfiúként belekóstolt a fociba, karateedzésekre is járt, az atlétikai pályán kipróbálta magát az ugró- és futó-, de még a dobószámokban is, csak aztán kötött ki a gyaloglásnál, mert egy versenyen a klubjának éppen egy ilyen vállalkozó szellemű versenyzőre volt szüksége.

„Immár huszadik éve Pokrovenszki József az edzőm, ritkaság a sportban egy ilyesfajta hosszú együttműködés, ami a mi esetünkben mindig is a kölcsönös bizalomra épült. A mesteremre úgy tekintek, mintha a második apukám lenne, és ezt olykor manapság, harmincnégy éves fejjel is így érzem” – mondta befejezésül a nyíregyházi válogatott atléta, aki a szlovákiai versenyen elért teljesítményével a világranglista 38. helyére került.

Mivel az augusztusi budapesti világbajnokságon ötvenfős mezőny sorakozik fel, elvben máris indulónak tekintheti magát, de hogy a 2:29:30 órás „húzós” szintidőhöz még közelebb kerüljön, a következő két magaslati edzőtáborban sokat kell dolgoznia.