Barcikai tini az új gátfutó zseni, jövő héten összecsap az olimpiai bajnokkal

A 100 méteres gátfutás döntője igazi csemege volt a 128. országos atlétikai bajnokságon, a Nemzeti Atlétikai Központban. Ahogy a győztes Kozák Luca megjegyezte nyilatkozatában, nem sok ország van a Földön, amelynek nemzeti bajnokságán hárman is 13 másodpercen belül futnak. Ez körülbelül olyan, mintha egy órán belül három magyar alpinista mászná meg légzőkészülék nélkül a Mount Everestet.

Elhivatott tizenéves lány Kazincbarcikáról

A három közül a legfiatalabb a 19 éves Tóth Anna, a DVTK kazincbarcikai születésű, kétszeres U20-as vb-bronzérmes tinédzsere, aki 12.84 másodperces idejével éppen az olimpiai szinttel (12.72) győztes Kozák Luca ötéves U23-as országos rekordját törölte le a csúcslistáról, és utasította maga mögé a szintén 13 másodpercen belül teljesítő, egyéni idénycsúcs-beállítással bronzérmes Kerekes Grétát. 

„Tudtam, hogy Anna remek formában van, bár combhajlítóizom-sérülése miatt tavasszal és nyár elején sokáig nem tudott versenyezni, de az utolsó három hétben végre zökkenőmentesen tudott edzeni – mondta tanítványáról edzője, Tigyi József.– Bíztam benne, hogy be tud jönni másodiknak, sőt, titkon még abban is reménykedtem, hogy megszorítja Lucát, ami sikerült is.”

Tóth Annával vasárnap délig aludt, és nem azért, mert álomszuszék.

„Hajnali négyre értünk haza szüleimmel Barcikára, ugyanis a doppingvizsgálat éjjel egyig elhúzódott, nem vagyok egy gyors pisilő – szabadkozott mosolyogva az elsőéves egyetemista. – A versenyről annyit, hogy a döntőben szinte tökéletesre sikerült a futásom, talán a rajtot leszámítva, mert a reakcióidőm picit lassú volt, de aztán a lábrakapásommal már nem volt baj. Az ötödik gátnál utolértem, a hatodiknál pedig lehagytam a remek rajtoló Kerekes Grétát, és éreztem, hogy a hajrában Kozák Lucára is felfutottam. Szóval, szombaton minden összejött, ezen a 12.84-en már nem lesz könnyű javítanom.”

Nem mindig előny a hosszú láb

Tóth Annának nincs könnyű dolga, mert 175 centis termetével kimagaslik a többnyire alacsonyabb gátas hölgyek közül. Hogy ez miért probléma, arról Tigyi József beszélt.

A száz gátas lányok a gátak közötti távolságot három lépéssel teszik meg, és ha az illető magas, a lépései pedig hosszúak, akkor apróznia kell, hogy, úgymond, beférjen a gátak közé. Ennek különleges technikája van. Az élmezőnyben egyedül az olimpiai bajnoknő Puerto Ricó-i Jasmine Camacho-Quinn hasonló magasságú, 173 centi, a többiek alacsonyak, beleértve Kozák Lucát és Kerekes Grétát is.

Ami Tóth Annát illeti, ő azt mondja: ez van, ezt kell szeretni.

„Valóban nem előny, ha az embernek hosszú a lába, legalábbis száz gáton. Más kérdés, hogy a civil életben ez nem hátrány… De én megtanultam ezzel élni, nem gondolnám, hogy ez akadályoz a jó eredmények elérésében.”

Spiriev Attila, a MASZ sportigazgatója felhívta a figyelmet arra a robbanásszerű fejlődésre, ami egynéhány számban megfigyelhető idehaza.

„Itt van például a női távolugrás, ahol bő tíz éve, amikor átvettem ezt a posztot, még alig volt hat méternél többet tudó ugrónk. Ma meg? Hárman is ott vannak a 650 cm körül. Ugyanez a helyzet száz gáton is, hárman tudnak tizenhárom másodpercen belüli időt. Tóth Anna magassága valóban nem előny, szombaton azonban ideálisak voltak számára a körülmények. Tökéletes szélcsend volt, ami azért jó neki, mert a hátszél, úgymond, rátolta volna a gátakra, és akkor nagyon kellett volna apróznia a lépteit. Innen valóban nem lesz egyszerű javulnia, de ha nem jut ki a vb-re, az sem tragédia, mert már itt is van a finnországi U23-as Európa-bajnokság, ahol éremesélyes.”

Tiszta fej, fókusz a gátakon

Tóth Anna felidézte az Indexnek nagy futását, és ahogyan azzal, az érett fogalmazással sincs baja a 19 éves lánynak.

Már a rajt előtt éreztem, hogy jól fogok futni. Tiszta volt a fejem, ki tudtam zárni minden külső körülményt, és amikor elrajtoltunk, tökéletesen tudtam összpontosítani a gátak közötti helyes lépéshosszra. Tényleg minden összejött, talán csak a reakcióidőm volt egy picit lassú. A végén éreztem, hogy felfutok Lucára, de nem tudtam utolérni, hiszen ő is óriásit futott.

Tóth Anna jelenleg negyedik az európai U23-as ranglistán, csak a svájci Ditaji Kambundji előzi meg, aki 2002-es születésű, és 12.78-at futott idén, továbbá a tavalyi Európa-bajnok lengyel Pia Skrzyszowska (12.77), valamint a szlovák Viktória Forster (12.81).

„Körülbelül kilencedikes-tizedikes gimnazista koromban éreztem rá arra, hogy az atlétika és azon belül is a százméteres gátfutás az én utam, és azóta csak ez létezik számomra – világította meg fejlődése hátterét Anna. – Igaz, már kisgyermek koromban eldöntöttem, hogy olimpikon leszek, de az még csak afféle gyerekes elhatározás volt. Tizenhat éves korom óta azonban már csőlátásban szenvedek, csak az atlétika létezik nekem. A gátfutás szerelem volt első látásra. Mi kell hozzá? Ritmusérzék és bátorság, nekem pedig, úgy érzem, mindkettő megvan.”

Libabőr az elegáns stadionban

Az elsőéves egyetemi hallgató barcikai lány, aki gyógytornásznak készül, beszélt arról is, mit érzett a Nemzeti Atlétikai Központban:

Tóth Anna július 18-án természetesen indul a székesfehérvári Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíjon, ahol többek között a világbajnok Camacho-Quinn-nel és a világcsúcstartó és aktuális világbajnok nigériai Tobi Amusannal találkozhat. Addig is azonban itt van az U23-as Eb a finnországi Espoóban, csütörtöktől vasárnapig, ahol a 100 méteres gátfutás egyik esélyese a magyar atléta.