Magyar sportigazgató a sportvilág legjelentősebb szövetsége élén

Hétfői hír: Gyulai Márton lett a World Athletics (WA), vagyis a Nemzetközi Atlétikai Szövetség sportigazgatója. A pontos titulusa: competitions and events director, szó szerinti fordításban verseny- és eseményigazgató.

Ez a pozíció többet jelent, mint ha sportigazgató lennék, a WA versenyeit kell kézben tartanom, a szervezésért felelek, egyszersmind a sportágat formáló stratégiai gondolkodás és a jövőtervezés is a feladatom. A versenyekbe beleértendő a párizsi olimpia, a tokiói világbajnokság és természetesen az egynapos viadalok is. Továbbá reszortom az esetleges szabályváltozások kidolgozása. Ez a pozíció a WA alapját, magját, a szívét-lelkét jelenti, a vezérigazgató Jon Ridgeon után az egyik legfontosabb pozíció a WA-ban 

– mondta Gyulai Márton az Indexnek.

Az előzményekhez tartozik, hogy áprilisban Gyulai Mártonnak nem sikerült elnyerni az alelnöki pozíciót az európai szövetség (EA) tanácsában, de ma már erre csak úgy gondol vissza, mint egy múló epizódra.

Adja magát a kérdés: vajon megválasztották, kinevezték Gyulait erre a posztra, vagy…

„Egyik sem: pályáztam. Februárban üresedett meg a poszt a dán Jakob Larsen lemondásával. De meg kell mondanom, hogy a WA éléről félreérthetetlen jelzések érkeztek, amelyeket nem tudtam másképp értelmezni, mint hogy nem lenne ellenükre, ha beadnám a pályázatomat. És bár csak most lett hivatalos, hogy elnyertem a pozíciót, már a budapesti világbajnokság előtt is jöttek jelzések arra vonatkozóan, hogy nem állok rosszul. De nyilván nem akarták elterelni a figyelmet a vb-ről azzal, hogy a versenyek közben jelentik be a kinevezésemet.”

Vajon ezzel Gyulai Márton régi álma teljesült, mindig is a világszövetség sportigazgatója szeretett volna lenni, vagy hirtelen jött ötlet hatására pályázott?

Jó pár évvel ezelőtt, ha valaki megkérdezi tőlem, lennék-e a WA sportigazgatója, biztosan nemmel válaszolok. Igen ám, de pont most, a vb szervezése során jött meg az étvágyam, most szembesültem azzal, hogy milyen sokat tudok tenni szeretett sportágamért. És azt sem tagadom, hogy rendkívüli módon élveztem a világbajnokság szervezőbizottságában a vezérigazgató-helyettesi munkát.

Gyulai Márton korábban tíz évig betöltötte a magyar szövetség főtitkári pozícióját, de már öt éve nem ő a főtitkár. Igazából versenyszervezéssel foglalkozik, az utóbbi években a budapesti vb töltötte ki a mindennapjait.

„Tényleg kimondhatatlanul élveztem ezt a munkát, és az is jólesett, hogy rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Sokan mondták, hogy a világbajnokság magán viseli az ujjlenyomatomat. Alig várom már, hogy október elsején munkába álljak a WA-ban. Jövőre feszített évünk lesz, párizsi olimpia, mezeifutó-vb Pulában, fedett pályás vb Glasgow-ban, váltófutó-vb a Bahamákon, gyaloglócsapat-világkupa Törökországban, U20-as világbajnokság Chilében, még felsorolni is fárasztó.”

Gyulai Márton egyik legnagyobb és legnehezebb feladatának a Wanda Gyémánt Liga „gatyába rázását” tartja.

„Nincs jól összehangolva a tizennégy verseny, nincs egy vezérfonala, egy narratívája, egy storytellingje, amire fel lehetne fűzni. És a tizennégy verseny túl sok. Tudom, a Gyémánt Liga egy magánvállalkozás, nem a WA tulajdona, de meg kell találnunk annak a módját, hogy sikeresen megreformáljuk a sorozatot.”

„Óriási lehetőség ez a magyar sportnak is, mert bár nyilvánvalóan a WA érdekeit kell képviselnem, nem pedig Magyarországét, azért úgy kell ezt tennem, és úgy is fogom tenni, hogy ebből hazánk is profitáljon. Csaknem három évtizedes versenyszervezői rutinom van, az első esemény, amelyen dolgoztam, az 1995-ös nyíregyházi ifi Eb volt, 15 éves koromban. 1998-ban dolgoztam a budapesti Eb, aztán a 2004-es fedett pályás vb-n, szintén Budapesten, és tíz évig az édesapám nevét viselő Gyulai István Memorialnak voltam a versenyigazgatója. Olyan ember kell a WA-hoz, aki nemcsak megold mindent, de egyben mindenki megelégedésére is teszi azt. Tudok és szeretek csapatban gondolkodni és dolgozni, nem jelent gondot a nemzetközi környezet, hiszen kilenc évig éltem külföldön, Londonban, Monacóban és Chicago mellett, ahol a Notre Dame Egyetemen diplomáztam 2001-ben. Az angol mellett németül és franciául is értek, de másfél éve, magánszorgalomból elkezdtem oroszul tanulni. Bár tisztában vagyok azzal is, a nyelvek mellett lesz még számos más terület, ahol további fejlődésre lesz szükségem.”