Két olimpiát is nyert ebben a számban, mégsem ez volt a kedvence

Sebastian Coe az atlétika történelmének páratlan alakja. Mondjuk, nem abban, hogy kétszeres olimpiai bajnok, hiszen vannak olyanok, akik ugyanabban a számban négyszer is diadalmaskodtak, például az amerikai Al Oerter diszkoszvetésben, Carl Lewis távolugrásban vagy Michael Phelps a 200 méteres vegyes úszásban. 

Egyvalamiben mégis utolérhetetlen

Az 1500 méter azonban különleges szám lehet, mert Lord Coe-n kívül senki más nem tudta megnyerni kétszer, ráadásul egymást követő olimpián; 1980-ban Moszkvában és 1984-ben Los Angelesben.

Lord Coe az Indexnek arról beszélt, hogy

• érdekes módon sohasem versenyzett Budapesten, és már aligha fog;
• diákként azonban turistáskodott fővárosunkban;
• az atlétika mint sportág bizony kiváló egészségnek örvend;
• a tavalyi budapesti vb remek ugródeszka a 2026-os világdöntő rendezéséhez;
• a WA-nek nem öncél a bankszámla hizlalása, minden dollárcentet szétosztanak;
• nem kell mindig világcsúcs, elég, ha a nézők látják a sztárokat;
• és a párizsi olimpia csúcstalálkozója lesz Jakob Ingebrigtsen és Josh Kerr párharca 1500 méteren.

Minden idők talán legnagyobb középtávfutója 2015 óta a World Athletics (korábbi nevén az IAAF) elnöke. Tavaly éppen Budapesten választották meg újabb négy évre, a mostani az utolsó periódusa lesz az atlétikai világszövetség élén. Most az új nagyszabású versenyforma, az atlétikai világdöntő premierjének bejelentése miatt érkezett fővárosunkba. A sportági csúcseseményt 2026. szeptember 11. és 13. között rendezik a tavalyi vb színhelyén, a Nemzeti Atlétikai Központban. 

Az Indexnek alkalma nyílt interjút készíteni Sebastian Coe-val. Első kérdésünk arra vonatkozott, hányszor versenyzett aktív atlétaként Budapesten.

„Nagy kár, hogy kimaradt a pályafutásomból”

„Bármennyire is hihetetlen, de egyszer sem, és most már nem is valószínű, hogy bepótolom ezt a mulasztásomat – mosolygott. – Pedig a nyolcvanas években rengeteg nagy atlétikai versenyt rendeztek Budapesten, de valahogy én ezekből mindig kimaradtam. Meg kell mondanom, sajnálom, hogy így alakult, uganis a Népstadion, amely már nem létezik, ideális helyszín lett volna. Hiszen 1966-ban és 1998-ban is rendeztek itt Európa-bajnokságot, sajnos az első idején még csak tíz, a másodiknál már 42 éves voltam. Tényleg nagy kár, hogy kimaradt a pályafutásomból.”

Persze Coe rengetegszer járt Magyarországon, csak éppen nem versenyzőként. Például ifjú politikusként, még a kilencvenes években. Ahogy mondta, Budapest olyan város, ahol nagyon is otthon érzi magát. De még diákként is járt itt egyszer, igaz, jó régen, és turistaként. Az utóbbi tíz hónapban viszont most jár itt harmadszor, sportvezetőként.

Aztán rátértünk az aktuális kérdésekre, úgymint: milyen egészségnek örvend a világ atlétikája?

Nagyon jó egészségnek! Az lesz a célja ennek a világdöntőnek két év múlva, hogy még a mostaninál is kirobbanóbb egészségi állapotba kormányozzuk sportágunkat. Ehhez kiváló ugródeszka a tavalyi, budapesti világbajnokság, amely mind pénzügyileg, mind népszerűség tekintetében telitalálat volt, a verseny ideje alatt az egész világ rólunk, az atlétikáról beszélt. Hiszen az év legnagyobb sporteseménye volt! Szóval örülünk, hogy 2026-ban Budapest biztosítja a díszleteket ahhoz, hogy újabb nagy ugrás történjen szeretett sportágunk életében. 

És vajon ez a nagy ugrás pénzügyi sikert is hoz Magyarországnak? Ez a mai világban nem mindegy, és korábbi beszélgetésünkben Gyulai Miklós, a MASZ elnöke arról beszélt, hogy a szponzori bevételek a szervezőbizottság bankszámlájára vándorolnak, vagyis a pozitív pénzügyi szaldó garantált. Pláne, hogy a Nemzeti Atlétikai Központhoz hozzá sem kell nyúlni, infrastrukturális beruházásra nem lesz szükség.

Óriási bevétel, bőkezű támogatás

Coe ehhez annyit fűzött hozzá, hogy minderről a WA vezérigazgatója, Jon Ridgeon tudna részletesebben mesélni, de észszerű megközelítést alkalmaznak, ami lehetővé teszi a szervezőknek a pénzügyi sikert.

Azt meg kell jegyeznem, hogy a WA nem egy üzleti vállalkozás, nem a minél nagyobb profit felhalmozása a célunk. Büszkén mondhatom, hogy egy év alatt több mint ötvenmillió dollárt osztunk szét sportágfejlesztési célokra a 214 tagszövetségünknek, ezzel is hozzájárulva sportágunk világméretű növekedéséhez. Mi vagyunk a legnagyobb olimpiai sportág a magunk 214 tagországával, tehát számunkra nem öncél, hogy az év végén megszámoljuk a nyereségünket a bankban, hanem mindezt a tagszövetségeink érdekében tesszük. Minden dollárcentet visszaforgatunk sportágunk fejlesztésébe!

Miközben azt halljuk az elnöktől, hogy kiváló egészségnek örvend a sportág, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy némi zűrzavar mutatkozik, annyiféle szintű versenyforma létezik, és a túlzsúfolt naptár miatt ezek olykor egymás rovására mennek.

Coe nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy zűrzavar lenne a különböző szintű versenyek között. Van a Gyémánt Liga a csúcson, de a WA megalkotta a Continental Tour versenysorozatot is. 

„Ami egy nagyon jó és sikeres körverseny. Igen, van az úgy, hogy olykor gyengébb időeredmények születnek. Például  Shericka Jackson  vasárnap Stockholmban tőle gyengének számító 22,69 másodperccel nyerte a női 200 métert, miközben tud annál majdnem másfél másodperccel jobbat is. De nem csupán az idő határozza meg egy verseny jelentőségét. Higgye el, a stockholmi viadal nézőinek életre szóló élményt jelentett, hogy közvetlen közelről láthatták minden idők egyik legnagyobb sprinternőjét. Nem hinném, hogy a nézők csalódottan mentek haza a nap végén, amiért Shericka nem javította meg az egyéni csúcsát. Hiszen képtelenség minden nap csúcsteljesítményt nyújtani.”

Ingebrigtsen vagy Kerr? Tartózkodom!

Befejezésül nem hagyhattuk ki a magas labdát. Hiszen napjaink atlétikájának talán legizgalmasabb száma a férfi 1500 méter, illetve az azzal majdnem egyforma táv, az egy mérföld. Itt a tavalyi budapesti vb-n a brit Josh Kerr meglepetésre legyőzte Jakob Ingebrigtsent, a norvég olimpiai bajnokot, majd pár napja, Eugene-ben – már nem is akkora meglepetésre – egy mérföldön is megverte. Vajon mire számít Coe a párizsi olimpián?

Azt hiszem, itt csak az számít, amikor ezek a remek futók, és most Neil Gourley-t és Jake Wightmant, a két további honfitársamat is ide kell sorolnom, egymást ellen, ugyanabban a futamban versenyeznek. És persze az sem mindegy, hogy megkímélik-e őket a sérülések, ahogy bizony Ingebrigtsent nem kímélték meg az elmúlt évben. Szóval, ha minden összejön, a történelem egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb 1500-as versenye várható Párizsban. Nem vállalkozok jóslásra, az én pozíciómban ez nem is volna etikus. Egyébként hiába nyertem két olimpiát, nem ez a szám volt a kedvencem, hanem a nyolcszáz.

(Borítókép: Sebastian Coe. Fotó:  Kelemen Ádám)