Már nem vb-övek, személyek érdekelnek

Szerdán lejárt Erdei Zsolt szerződése a hamburgi Universumnál, arra esély sem volt, hogy idén is meccset kapjon, konkrét tárgyalásig el sem jutottak. Az amatőrök közt is világbajnok öklöző a sydneyi olimpiai bronzérme után állt profinak, első profi meccsét még 2000 decemberében megkapta. Azt harminc követte, eddig vereség nélkül.

„Sokáig király volt ez a majdnem tíz év. Nagy sikersorozatot értem el, fantasztikus meccseket vívtam, tízszer védtem meg a címem, de azért most nagyon örülök, hogy vége van. Az elmúlt két év megmérgezte a kapcsolatunkat, ellenségeskedés nem volt, de feszültség igen. Kár, hogy így alakult. Nem ébredtem reggel másként, nem lettem más ember, mert véget ért ez az időszak, de most egy újabb kezdődik, tárgyalhatok. Most már nem vádolhatnak meg szerződésszegéssel” – mondta a két súlycsoportban, és két szervezetnél is világbajnok félnehézsúlyú klasszis.

Erdei 2004 januárjában lett világbajnok, a német klubnak akkor más bajnoka nem is volt. Azt a Julio Cesar Gonzálezt győzte le egyértelmű pontozással, aki pár hónappal korábban a zászlóshajót, Dariusz Michalczewskit verte hasonlóan imponáló fölénnyel.

„A hatodik menet táján nagyon megijedtem, úgy éreztem, hogy elhagyott az erőm, pedig még hátra volt a meccs fele. Aztán varázsütésre elmúlt a fáradtságom, és a tizedik menet táján már biztos voltam, hogy én leszek a győztes. De csak az utolsó tíz másodpercet jelző gongot hallva mertem belegondolni: trónfosztás történt” – nyilatkozta akkor a meccs után.

A holtpontok végigkísérték címvédéseit, elsőre és harmadikra ugyanazt az argentin Hugo Hernan Garayt kapta, akivel nagyon megszenvedett. Elsőre többségi, másodszorra megosztott pontozássalverte.

„Megtévesztő lehetett a közönségnek Garay stílusa és az én harcmodorom közötti különbség, mert ő mindig jött előre, folyamatosan ütött, igaz, kevésszer talált. Akik az utolsó pár menetet látták, azokban nyilvánvalóan az maradt meg, hogy elfáradtam, alig állok a lábamon. Ennek köszönhetően gondolhatták úgy, hogy riválisom jobb volt. Jobb is volt, de csak az utolsó menetekben. Az elején ugyanis bevált a taktikám, a megelőző ütéseim bejöttek és volt néhány értékelhető és látványos jobbkezes ütésem is" – összegzett 2005 februárjában.

Még abban az évben hasonlóan drámai meccsen, törött bordával verte a francia Mehdi Sahnoune-t. Az utolsó menetben összeszedte minden erejét, és nem bízta a pontozókra meccset, pazar sorozás után kiütötte riválisát.

2006 júliusában egyhangú pontozással Thomas Ulrichot, klubtársát verte, mindenki egy komoly amerikai fellépésében reménykedett, de ezt Erdei nem kapta meg. A kötelezőket hozta, nem mindig látványosan, klubja ezzel okolta meg, miért nem lesz címegyesítés. Időközben fokozatosan felépítették Jürgen Brähmert, aki jelenleg is a WBO félnehézsúlyú bajnoka.

Erdeinek a cirkálósúlyba kellett felmenni, ott megint előjött küzdeni tudása. Az olasz Giacobbe Fragomeni kezdte felőrölni, de nem hagyta, újra feltámadt.

„Tényleg fájt a fáradtság, ahogy elnehezült mindenem. A karomat alig tudtam felemelni, amikor a hatodik menet után a ringsarokba értem, alig tudtam nyitva tartani a szemem. Komolyan megfordult a fejemben, hogy kapok egy nagy ütést, és elterülök a ringben. Nem is tudom, mi lett volna velem az edzőm, Fritz Sdunek nélkül. Azt harsogta, nézz rám, nézz a szemembe, gondolj a családodra, a kisfiadra, meg arra a sok magyarra, aki idejött, és folyamatosan biztat” – mondta a meccs után.

Berobbant új súlycsoportjába, a WBC-nél a hónap bokszolója lett.

„Talán ha háromszor beszéltem az Universum vezetőivel a meccs után. Ők azt mondták, ebben a súlycsoportban bárkit idehoznak nekem. Én meg mondtam erre: régóta bokszolok, de teljesen nem ment el az eszem. Nem adhatom fel az elveimet, nem akarom az egészségemet veszélyeztetni, a családomnak szüksége van rám. A lengyel kihívót, Wlodarczykot is megvertem volna, de nem akartam cirkálósúlyú lenni. Az álláspontok nem közeledtek, de nem is igazán törték magukat értem.”

„Rosszul érint, hogy nem happy enddel zártuk le ezt a tíz évet, fájdalmas. Egy pezsgőt, vagy egy üdvözlőlapot sem kaptam tőlük. Meghívtak ugyan az utolsó ZDF-gálára, július 31-én, nem is néztem meg, melyik városban lesz. Elég nyálas szöveggel invitáltak, mondták, hogy én is mennyit tettem hozzá a klubhoz, ezért ott a helyem. Ha nem felkészülés közben leszek, akkor el is megyek. Ha nem leszek ott, nyilván nem lesz búcsúztatás” – jelentette ki.

Babonás, a jövőjéről nem akart bővebben beszélni, de megerősítette: bokszolni szeretne, mert ahhoz ért.

„Nem akarok semmit elkiabálni, ezért hadd maradjon minden az én titkom egyelőre, mely klubok jöhetnek esetleg szóba. Földrészt sem szeretnék megemlíteni. Július közepén remélhetőleg többet tudok mondani, addig úgy sem sikerül kiugratni a nyulat a bokorból.”

Hozzátette, nem tudja megmondani, mit hot a következő tíz év, de azt szeretné, ha nem lenne bosszúsan lezárva. "Vb-övek már nem érdekelnek, de személyek igen.”

A személyek alatt akár Roy Jones vagy Antonio Tarver is érthető, akikkel nem tudott bokszolni, de most talán összejön.