Ilyen szálkás Erdei nem bukhat el

A korábbi világbajnok, veretlen félnehézsúlyú ökölvívó, Erdei Zsolt második amerikai mérkőzésére készül, elsőre a kenyai Samson Onyangót meggyőzően verte, de kiütni nem tudta.

Byron Mitchell ellen már nem nyolc, hanem tíz menet vár rá. Mitchell valaha volt valaki, de már hetekkel előre jelezte, hogy nem képes hozni a súlyát, komoly tervei és céljai tehát már aligha vannak, inkább csak levezet. A magyar klasszis természetesen így is belement az összecsapásba, nem is szokatlan számára ez a helyzet, hiszen az ukrán Barasjan is túlsúlyos volt ellene 2009 januárban, amikor pedig a cirkálósúlyba ment fel egy címmeccsre 2009 végén, az olasz Fragomeni is lényegesen, nyolc kilóval nehezebb volt nála.

Mivel Erdei ritka szálkás, pontosan két kiló van közöttük, ami nem könnyíti meg a magyar helyzetét, de a győzelme ettől még értékesebb lehet. Erdei Klink Zoltánnal készül fel, és rendkívül erősnek látszik a képeken. Felépítése jelentős változáson ment át, alig van rajta zsír, azokon a lépcsőkön készült fel Philadelphiában, mint Stallone a Rocky-filmekben.

Erdei stábja nyilván rájött arra, hogy semmi esélye, ha megint és rendszeresen előjön az a holt pont, ami még az európai meccsen elkísérte, és a hatodik vagy a hetedik menetben jelentkezett, utána pedig csak a szívének köszönhette, hogy meccseket nyert. Ilyen ziccert Amerikában nem lehet hagyni, még Mitchell ellen sem, akit egyre könnyebb kiütni mostanában, nem túl neves bokszolóknak (Griffin, Garcia) is sikerült, miután Calzaghe először megtette.

Erdei dominálni akar az első perctől, irányítani, jó sokat ütni, mert neki megintcsak az a dolga, mint az első meccsen: látványosan nyerni. Akkor kicsit berozsdásodott az egyéves kihagyás után, ezúttal is elég sokat pihent, mert előbb az argentin Campillóval majd a lengyel Kosteckivel nem jött össze a meccse. A több mint féléves pihenő azonban még elfogadható, ezt önmaga is megerősítette.

A 32 győztes meccsel rendelkező Madár kedden volt 37 éves, riválisa október utolsó napján tölti be ezt a kort, aki három évvel korábban, 2001-ben lett világbajnok, de egy súlycsoporttal lejjebb.

Nagy különbség azonban, hogy míg Erdei öt éven át megvédte a WBO-övet, addig Mitchell 2003-ban már el is veszítette, Sven Ottke győzte le tizenkét menet után. Ezt a meccset természetesen látta Erdei, és fontos tapasztalatokat gyűjtött belőle. Félnehézben, 2007-ben először Richard Hall volt az ellenfele, a jamaicai négy menet alatt lerendezte őt, az ő neve azért lehet ismerős, mert a lengyel Dariusz Michalczewskivel kétszer is küzdött, de mindkétszer KO-val kapott ki.

Már sokkal korábban lejtőre került azonban, hiszen még 2003-ban, a veretlenül visszavonuló Joe Calzaghe valósággal kivégezte, a második menetben kiütötte, jóllehet addig egyszer sem fejezte be KO-vereséggel. Mitchell 2003-tól hatszor kapott ki és csak háromszor nyert, ami feltétlen növeli a magyar öklöző esélyeit, de ezúttal is kulcsfontosságú, milyen lesz az a győzelem.

Mert Erdei nem azért ment Amerikába, hogy ezúttal is a második vonallal mérkőzzön, az elitbe akar betörni. Mivel promótere az a Lou di Bella, aki a 46 évesen vb-címet szerző Bernard Hopkins meccseit is szervezi, komoly az esély, hogy Erdei világbajnoki kihívóvá léphet elő. Hopkins meg is ígérte a magyarnak a meccset, de az üzleti érdekek még közbeszólhatnak, mert a két hete legyőzött kanadai Jean Pascalnak is visszavágót ígért.

Erdei természetesen a földön jár, a jövőjével nem foglalkozik, elmondása szerint teljesen felesleges, ha ugyanis most belenéz egy nagy ütésbe, és netán nem nyer, akkor az egész stratégia pillanatok alatt omlik össze. Viszont, hogy nagyon is komolyan gondolja a címmeccset arra adalék, hogy Sdunek mester úgy véli, olyan motivált, mint Vitalij Klicsko.

A ringben kiderül, mennyire elfogult Sdunek, abban azonban csak reménykedhetünk, hogy már nem azt az óvatos Erdeit láthatjuk, mint Németországban, aki kijelentette, nem érdekli, mit lát a közönség.

A gálát a SportM közvetíti vasárnap hajnali kettőtől.