A Madár az ász: 50 éves lett hazánk egyetlen kétszer koronázott profi bokszvilágbajnoka

A Madár becenéven ismert sportoló 1974. május 31-én született Budapesten. 1986-ban kezdett bokszolni a KSI-ben, majd az UTE, a Tájfun Boxklub, végül a Vasas SC versenyzője lett. Felnőttpályafutását 1995-ben kezdte a 75 kg-os mezőnyben, amatőrként 20 vereség mellett 212 győzelmet könyvelhetett el, 75 és 81 kg-ban hatszoros bajnok (1993–1996, 1998–1999). Nevelőedzői Szakos József és Fehér Mihály voltak, később Klein Csaba, majd Fritz Sdunek edzőkkel dolgozott együtt – idézte fel a jeles nap, Erdei Zsolt 50. születésnapja alkalmából a Magyar Távirati Iroda.

1992 és 2000 között volt válogatott. 1992-ben junior Európa-bajnok lett. 1997-ben aranyérmet szerzett a budapesti világbajnokságon, legjobbnak tartott mérkőzésén a kubai Ariel Hernándezt verte meg 8:2-re a döntőben.

Ezt még két Európa-bajnoki címmel toldotta meg, 1998-ban Minszkben, 2000-ben Tamperében állt a dobogó legfelső fokára. 1996-ban Eb-ezüstérmes volt, 2000-ben a sydney-i olimpián bronzérmet szerzett. Amatőrként minden jelentős eredményét a középsúlyban jegyezte.

Profi pályafutását 2000 őszén a hamburgi Universum Box-Promotion versenyzőjeként kezdte. December 5-i első profi mérkőzésén győzelemmel mutatkozott be, a félnehézsúlyú találkozón kiütéssel nyert a belga Filip Houthooft ellen.

Profi pályafutása elején a német Scooter együttes Don't let it be me, majd a Republic együttes Szállj el kismadár című dalára vonult be a ringbe. Utóbbi aztán pályafutása teljes hátralévő részében elkísérte. 

2002-ben megszerezte a Boksz Világszervezet (WBO) interkontinentális bajnoki címét. A hazai pályán, az új debreceni Főnix csarnokban rendezett gálán az ötödik menetben kiütéssel győzött a dél-afrikai  Jim Murray ellen.

2004-ben megszerezte a WBO félnehézsúlyú világbajnoki övét, miután Karlsruhéban egyhangú pontozással legyőzte a címvédő mexikói Julio César Gonzálezt.

2009-ig volt a WBO félnehézsúlyú világbajnoka, majd 2009-ben magasabb súlycsoportba lépett. Az Universum-istálló színeiben vívott utolsó mérkőzésén, 2009. november 21-én Kielben a nála kilenc kilóval nehezebb, címvédő olasz Giacobbe Fragomeni többségi pontozásos legyőzésével megszerezte a másik ökölvívó világszervezet, a Boksz Világtanács (WBC) cirkálósúlyú világbajnoki övét is.

Első magyar profi ökölvívóként lett a WBC világbajnoka. A pályafutása csúcsára ért, hibátlan mérlegű (31 mérkőzésből 31 győzelem, 17 kiütéssel). Erdei így örült a sikernek: „A WBC övét Muhammad Ali és Joe Louis fotója díszíti. Ali volt a példaképem, és fantasztikus érzés egy ilyen öv birtokosának lenni.”

2010-ben három mérkőzésre szóló szerződést írt alá az egyik legismertebb amerikai promóterrel, Lou DiBellával, megpróbált az amerikai bokszpiacra betörni. 2011 júniusában az Atlantic Cityben rendezett profi ökölvívógálán technikai KO-val legyőzte a félnehézsúlyú amerikai Byron Mitchellt.

Sikeres menetelését megfékezték sorozatos sérülései, 2011 őszétől többször felmerült a visszavonulása. 2013 márciusában, közel két év kihagyás után, de jó formában tért vissza a ringbe, ám így is elveszítette veretlenségét, mivel a Monte Carló-i négyes tornán erősen vitatható bírói ítélettel, megosztott pontozással ellenfelét, az orosz  Gyenyisz Gracsovot hozták ki győztesnek.

2014-ben a kecskeméti bokszgálán egyhangú pontozással legyőzte a grúz Salva Dzsomordasvilit, ezzel megszerezte a Boksz Világszervezet (WBO) félnehézsúlyú Európa-bajnoki címét, a hazai közönség előtt aratott győzelmével lezárta pályafutását, bejelentette visszavonulását.

2010-ben a Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) elnökségi tagja lett, valamint a BVSC szakosztályvezetője, 2017–2019-ig a MÖSZ elnöke, 2019-től 2020-ig szakmai társelnöke volt. Régi álma vált valóra 2014-ben, amikor megnyitott Újpesten a Madárfészek Ökölvívó Akadémia, melynek 2017-ig elnöke, 2020-tól az UTE ökölvívói szakosztályának szakmai irányítója is. 2024-ben a Tatabányai Sport Club ökölvívói szakosztályának vezetőedzője lett. Hobbijából adódóan a magyar horgászat egyik nagykövete.

Erdei legutóbb tavaly ősszel adott hosszabb interjút az Indexnek, melyben a magyar ökölvívás jelenéről nem épp a legvidámabb képet festette.

Nagyon szeretem ezeket a srácokat, pedig annyira szétszórtak! Van úgy, hogy az egyikük futócipőben jön le edzeni, ahelyett, hogy hozna magával bokszcipőt. Aztán nagyot néz, ha kifordul a bokája... Persze vannak kivételek, például a minap junior Európa-bajnoki címet szerző 70 kilós Nileborg Krisztián, akiben én az ifjúkori önmagamat vélem felfedezni. Óriási tehetség, céltudatosan is készül, iszonyú elszántságot látok benne. Beszélgettem is az akkori edzőjével, Terebesi Csabával, nagyon drukkolok neki, hogy vigye sokra majd a felnőttek között is.

Madár akkor arról beszélt, óriási probléma a sportágban, hogy a versenyzőknek muszáj dolgozniuk, mert nem élnek meg a bokszból.

„Ma már nincs olyan, hogy sportállás – említi Erdei. – Jó, hogy a szövetség néhány kiemelt versenyzőt komoly összeggel támogat, de ahhoz le kell tenni valamit az asztalra. Ördögi kör ez: ha nincs eredmény, nincs támogatás, viszont támogatás nélkül nincs eredmény. Ezért mennek el dolgozni a bunyósok. Annak idején engem a MASPED-Triász – akkor még úgy hívták, ma már Schenker – támogatott, mert a vezérigazgató fia is bokszolt. Kaptam 20 ezer forint bruttót, ami 12 ezer volt nettóban, és ha ehhez hozzátettük azt a 30 ezer forintot, amit az edzőmnél, Klein Csabánál kaptam, akkor már megengedhettem magamnak, hogy délelőtt és délután is edzésre járjak. Ma ez elképzelhetetlen, sokszor előfordul, hogy a tanítványaim az edzés kellős közepén elkéredzkednek, mert menniük kell dolgozni.”

Mi mást is írhatnánk, mint a mára kultikussá lett amerikai sorozat, a Family Guy egyik főszereplőjének, Peter Griffin szállóigévé lett sorát idézzük: a Madár az ász! 

(MTI / Index)

(Borítókép: A 2009-es világbajnoki ünneplés a WBC övével. Fotó: Getty Images Hungary)