Milliárdos, Twitter-troll, a Tour-győzteseket alázza

„A szakmai munkába nem akarok beleszólni" – nagyjából ezzel kezdi minden sportklubtulajdonos. Jó részük ezt ígéretét be is tartja, de Oleg Tinkov orosz milliárdos nem ez a fajta ember. A világ egyik legjobb kerékpároscsapatának tulajdonosa simán kirúgta az egyik legtöbbre tartott menedzsert, Bjarne Riist és a Tour de France-győztes Alberto Contadort is kiosztja. Őrültnek tűnő ötletekkel áll elő és új alapokra helyezné a profi kerékpárt.

Olyan akarok lenni, mint Roman Abramovics, és élvezni, hogy van egy csapatom. Ott akarok lenni a csapatkocsiban, és bringázni a versenyen. Élvezni akarom. Most a José Mourinhómat, hogy a legjobb kerékpáredzőm legyen, és a sztárcsatáromat keresem

– mesélt álmairól még 2013-ban Tinkov a Cyclingnewsnak.

A háromhetes körversenyeken és World Tourokon legalább 30 különböző csapat indul, de ezek közül nem sok van, amelyiket az elvakultabb rajongók is egyetlen emberhez tudnának kötni. Jó, a Saxo-Tinkoffnak már a neve is sokat mond, de Tinkov is sokat tesz azért, hogy állandóan fókuszban legyen.

Az orosz nem az a fajta tulajdonos, aki csak adja a pénzt, aztán jó esetben a tévén megnézi, hogy mit teljesítettek az ő cégét reklámozó kerékpárosok. Folyton pezseg, a tavalyi Giro d'Italia majd' minden szakaszát a mezőny előtt kerékpározta végig, de a profikkal edzőtáborba is elmegy, és állandóan kommentál, a Twitteren rendszeresen, igazi trollként osztja meg kerékpározásról vallott nézeteit, de már egymillió eurós jutalmat is feldobott.

A Forbes becslése szerint 1,4 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Tinkovot szokás oligarchának is nevezni, de ő ezt kikéri magának, és állítja, csak saját erejének köszönheti, hogy most itt tart. Üzleti karrierjének kezdetét állítólag a kerékpározásnak köszönheti, amikor fiatal korában maga is versenyzett, és az egyik üzbég verseny után talált pár olyan farmert, amelyből hiány volt Leningrádban. Vett belőlük négyet, majd négyszeresen áron eladta.

A szénbányásznak tanuló Tinkov sorra alapította vállalkozásait. Először szórakoztató elektronikai cikkeket importált, stúdiót alapított, ahol többek közt a nálunk is ismert Leningrad is rögzített albumot. 1997-ben megvált ettől a cégétől, és az élelmiszeriparba fektetett, pelmenyivel tarolt az orosz piacon. Jól pörgött az üzlet, de Tinkov nyughatatlan volt, 2001-ben a Chelsea tulajdonosának, Roman Abramovicsnak 21 millió dollárért eladta a tésztacéget.

Tinkov Sörgyárat alapított, ami hamar felfutott az addig csak pocsék sörökkel elárasztott Oroszországban. A sört Tinkoff néven forgalmazta. A brand felfuttatása érdekében változtatott a nevén, a sör mögé történetet hamisított, a királyi család ősi beszállítójának tüntette fel családját. Az üzlet bejött, Tinkov pedig megint valami új dolog után nézett. 200 millió dollárért eladta a sörgyárat, de néhány jogot azért megtartott, és Tinkoff néven étteremláncot épített ki, de ebből is kiszállt. Ezután alapította meg az online banki szolgáltatásokat nyújtó Tinkoff Credit Systemet.

Ekkor kezdte komolyabban támogatni a kerékpársportot is, a cég nevét viselte csapata is. A 2008-as Girón már két szakaszt is behúzott a Tinkoff, Pavel Brutt és Vaszilij Kirijenka is nyerni tudott, és Tinkov egyik nagy álma az lett, hogy egyszer csak oroszokból álló csapat nyerje meg a Tour de France-t. Mégis kiszállt, amikor a legnagyobb orosz cégek is befektettek az immár Katyusa néven futó csapatba. Tinkovnak nem tetszett, hogy a Gazprommal és hasonló vállalatokkal túl sok politika is érkezett, és hát a menedzsernek megtett egykori menő kerékpáros, Andrej Csmil szakmaiságát is megkérdőjelezte.

Úgy tűnt, hogy Tinkov végleg hátat fordít a kerékpárnak, de 2012-ben újra beszállt, a Saxo-Bank csapatnál lett társszponzor. A folyton támogatókat hajkurászó kerékpársportnak mindig jól jön egy olyan figura, aki önként teszi be a pénzét. Az orosz milliárdos pedig úgy gondolkodhatott, ha nem is színorosz csapattal, de nyerhet egy Tourt. Erre jó garanciának tűnt a csapatot vezető Bjarne Riis, aki 1996-ban maga is győzött a francia körön, és vezetőként még két győzelmet szerzett. A Saxónál lévő Alberto Contador pedig örökös Tour-favorit. Ezt igazolta is, eltiltása után visszatérve mindjárt szerzett is egy Vuelta a Espana-győzelmet a klubnak.

Tinkov Contadorról és az elmúlt napokig örökös csapatmenedzsernek tűnő Riisről is áradozott, mikor megérkezett, de a kapcsolatuk később nem alakult ilyen jól. A 2013-as Tour alatt végig ekézte őket Twitterén. Contador csak a csalódást keltő negyedik helyen végzett. Itt van pár példa (itt pedig egy bővebb gyűjtés) Tinkov trollkodásából.

A fizetése nincs összhangban a teljesítményével. Túl gazdag, és nem elég éhes. Ez a véleményem. Megérdemli. Keményebben kell dolgoznia.

Nem indul a Vueltán, mert fáradt. LOL, mitől kibaszott fáradt Contador, egy versenytől? Ahhoz nem fáradt, hogy havonta felmarkoljon egy nagy csekket.

De nem csak a sajátjaitról ír, másnak is nekiment.

Armstrong dominált úgy, mint Froome, és később őt láttam sírni Oprahnál. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy higgyek a tündérmesékben.

Tinkov nagyon ügyesen elsajátította a dupla fenekű beszédmódot, interjúkban többször hivatkozik arra, hogy a Twitterét senki se vegye komolyan, és hát ott is megemlékezett róla, hogy mit is gondol magáról. „Az internet a pornóért és a viccekért van. Ne vegyétek komolyan azt, amit itt mondok. Ez csak szórakoztatás. Minden probléma a szomorú arcoktól jön.”

Persze az sem volt véletlen, hogy Contadort kritizálta, Tinkov a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva elérte, hogy a kerékpáros fizetését évi félmillió euróval csökkentsék.

Úgy tűnt, hogy Tinkov támadásai ellenére a felek megbékéltek. 2013 végén 6 millió euróért kivásárolta Riis üzletrészét, a menedzser és Contador is a csapatnál maradt, amit igyekeztek megerősíteni, tavaly például az egynapos menő Peter Sagant igazolták le.

Az öntörvényű Tinkov soha nem titkolta, hogy szerinte a kerékpársport szerkezeti felépítése elavult, az ő világában nincs is szükség csapatmenedzserekre. Szerinte hülyeség, hogy a menedzserek többsége korábbi bringások közül kerülnek ki. Csak kalapoznak a szponzoroknál, miközben nagy felelősségük nincs, az idejükből meg nem jut elég a kerékpárosokra. A támogatók eközben nem szólhatnak bele a csapat életébe. Tinkov azt állítja, hogy a szponzoroknak kiszolgáltatott menedzserek sokszor megpróbálnak lenyúlni valamennyit a pénzből, hajlamosak rosszul igazolni, és az eredménykényszer miatt a doppingolást is megengedik a bringásaiknak. Ezért gondolja úgy, hogy a befektetőknek kell irányítaniuk a csapatot.

Úgy tűnik, Riis kivásárlásával majd kirúgásával éppen saját modelljét valósíthatja meg.