Sagant felpiszkálták, győzelembe hajszolta magát az Észak poklán

1981 után először nyerte az aktuális világbajnok a macskaköves rázatóiról ismert tavaszi klasszikust, a Párizs–Roubaix-t. Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) az utolsó 55 kilométert töltötte szökésben, a többi favoritot lerázva, a szinte egész nap elöl lévő Silvan Dillierrel (AG2R) hajrázott az első helyért.

A Párizs–Roubaix-t kisebb szájkarate előzte meg. Azzal kezdődött, hogy Sagan panaszkodott a sajtónak a múlt vasárnapi Flandriai körverseny után, hogyha nem dolgoznak össze egymással a jobb bringások, nem lehet megverni az idén félelmetesen nagy szériában lévő, 25 versenyt nyerő Quick-Stepet. Erre reagált a négyszeres Párizs–Roubaix-győztes Tom Boonen, hogy Sagan jobban teszi, ha befogja a száját, mert ha szökés van, pont ő az, aki nem kooperál a többiekkel, hanem mindig keresi a szélárnyékot. Sagan a biciklijén, az Észak poklán válaszolt neki.

Pár nappal a verseny előtt néhány szektort még vastagon borított a sár, de vasárnapra teljesen felszáradt a pálya, a port kellett nyelniük a versenyzőknek a 29 macskaköves szakaszon is átvezető 257 kilométeren. 

A Párizs–Roubaix-n is mindig próbálkoznak elmenéssel kevésbé ismert kerékpárosok, de a nagyon hosszú szökések szinte sosem sikeresek. Nagyjából 30 kilométer után Sven Erik Bystrøm (UAE Team Emirates), Jelle Wallays (Lotto Soudal), Silvan Dillier (AG2R ), Gatis Smukulis (Delko) és Marc Soler (Movistar) állt össze ígéretes szökevénycsoporttá, ami később kilencfőssé duzzadt, és nagyjából a verseny 200. kilométeréig tartottak ki. 

A Párizs–Roubaix igazából bő 150 kilométer megtétele után, az Arenberg nevű macskaköves szektornál kezdődik, a viszonylag hosszú 2,4 kilométeres szakaszon mindig megvadul kicsit a mezőny. A szűk út miatt mindenki elöl próbál helyezkedni, aki itt lemarad, annak minden esélye elszáll. A legjobbak, Sagan, Van Avermaet, a Quick-Step menői, Sep Vanmarcke ott is voltak a spiccen.

Az Arenberg végén Philippe Gilbert robbantott, Mike Teuniss-szel (Sunweb) és később Nils Politt-tal (Katyusa) összedolgozva húsz másodpercre el is mentek a főmezőnytől. Gilbert bírja a hosszú szökéseket, tavaly a Flandriai körversenyt nyerte így, de most 16 km után utolérték őket. Ezután csapattársa, Zdenek Stybar akciózott, nagyjából ő is húsz másodpercet harcolt ki, de már a mezőny is nagy tempót diktált, őt is megfogták.

A favoritok 200 kilométer után indították a támadásokat. A címvédő Van Avermaet kétszer is iramot váltott, de tapadtak rá a többiek. A második akciója után Sagan gyorsított és pillanatok alatt nagy előnybe került, csapattársa, Marcus Burghardt taktikusan lassította a főmezőnyt. Sagan megfogta az még elöl lévő három szökevényt, ketten, Dillier és Wallays vele is mentek. Az üldözőcsapat elég lassan állt össze, először Jasper Stuyven (Trek) és Wout van Aert szakadt el, majd a múlt héten a Flandriai kört megnyerő Niki Terpstra (Quick-Step) vezetésével még négy bringás csatlakozott hozzájuk. Hiába állt nagyon jó nevekből ez a sor, nem nagyon tudtak közelíteni Saganhoz, aki szinte egyedül dolgozott végig. Ráadásul az utolsó 25 kilométerre, már csak Dillier maradt vele. Terpstra próbálkozott még egyszer, és sikerült le is csökkentenie a másfél perces előnyt 45 másodpercre, de ennél több benne sem volt. 

Sagan és Dillier együtt érkezett a roubaix-i velodromban, ahol még két kör várt rájuk. Dillier ment elöl, ő volt a rosszabb pozícióban, neki kellett reagálnia Sagan megindulására. A svájci már nem volt elég friss, Sagan viszonylag simán lesprintelte. A harmadik hely aztán Terpstráé lett. 

Sagan több mint száz profi győzelmet szerzett eddig, de csak egyetlen klasszikust, egy Flandriai kört nyert. Tehetsége és nagysága eddig is vitathatatlan volt a háromszoros világbajnoknak, de hogy olyan legendák között emlegessék majd, mint Eddy Merckx, szüksége volt egy Párizs–Roubaix-győzelemre is.