Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Ha egy kicsit megsüti a nap, oda is pukli nő, ahol nem volt

HUSZ0557
2019.08.05. 14:16

Az igazi Millenárist, a több mint száz éve épült velodromot (kerékpárpályát) már párszor elbúcsúztatták. Sokszor ígérték, hogy majd egy új, olimpiai versenyekre is alkalmas otthont kap a pálya-kerékpározás, de még mindig ebben a toldozott-foldozott betonteknőben tartják az országos bajnokságokat. A mezőny sovány, pedig akad egy-két, világszinten is jegyzett kerékpárosunk is.

„Rakjad, rakjad" – halljuk a kerékpárban bevett biztatást, amikor kiérünk a szebb napokat látott pályára, a kiáltás könnyen eljut a teknőben köröző versenyzőkig, nincs nagy hangzavar. Mintha nem is egy ob-n, hanem egy körzeti versenyen lennénk. A hangulat családias, túlzottan is az, a pár tucatnyi versenyzőn kívül szinte csak családtagok és kísérők jöttek ki, meg néhány veterán bringás, akik valaha szintén itt versenyeztek. 

„Mi nem engedhettük meg magunknak, hogy a végén kiengedjünk, és csak beguruljunk a célba, annyian biztattak minket" – emlékezett vissza egy az ob-ra kinéző, 70 év körüli bringás. A mostani versenyen kevés induló van, és néha túlzottan nagyok az erőkülönbségek, simán eldőlnek a futamok, nincs is min izgulni.

Az ob-ra összesen harmincan neveztek, és ebben több korosztály is benne van. A pályaszakág vezetője, Pataki Ibolya szerint egy számban kellene ennyi indulónak lennie, de egy 150 fős létszámmal is elégedett lenne.

A pálya-kerékpározás hazai helyzete elég abszurd.

Alig van versenyző – de miért is lenne versenyző, ha nincs is lehetőség hol edzeni és versenyezni? A Millenáris, amely az első válogatott futballmeccs és meg egy sereg más sport helyszíne is volt, több évtizedes tragikomédia főszereplője. A velodromot több mint tíz évvel ezelőtt még ingatlanspekuláció miatt kellett megvédeniük civileknek. A pálya megmenekült, de lerongyolódott állapotban maradt, a futófelületet több évtizeddel ezelőtt újították fel utoljára.

2013-ban viszont már arról beszéltek, hogy megújul a Mili. El is készültek a tervek, amelyek akár világbajnokságra is alkalmas fedett csarnokot is vizionáltak, és úgy tűnt, hogy a kormányzati szándék is megvan az építésre, még a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség Budapestre látogató elnökének is mutogatták a terveket. 2014 nyarán a pályát használó bringások sírva-vigadva erre fel elbúcsúztatták a Milit. Egy kissé elhamarkodottan.

A budapesti olimpia lázában aztán új helyet véltek találni a velodromnak. Előbb az Óbudai Gázgyár területére, majd a Csepel-sziget északi részére álmodták meg. Mindeközben azt is kitalálták, hogy három-négy kisebb pálya épüljön az országban. A kőbányainak az eredeti tervek szerint már állnia is kéne, de még el sem kezdődött a beruházás.

„Mára eljutottunk oda, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan nemzet a világranglista első húsz helyezettje között, amelyiknek nincs pályája"– jegyezte meg Pataki.

A sprinter Szalontay Sándor rendszeres résztvevője a világkupáknak, de ő is Bécsbe jár ki edzeni, ahol fapályán gyakorolhat. „Kicsit lehangoló itt menni, nincs egy rendes futófelület. Az ob előtt kijöttem kétszer-háromszor, hogy megtanuljam a gödröket. Amúgy még így is lehet jó időket menni" – mondta Szalontay. Szerinte viszonylag olcsón fel lehetne újítani a Milit, néhány tízmillióból készülhetne új futófelület. 

Pataki Ibolya pár évvel ezelőtt 50-60 milliós árról tudott, annyiért húztak volna újabb betont, de ennél több baja is van a pályának, az aljzat több helyen kimosódott, azt is újra kéne építeni.

Hazai György, aki korábban a KSI-seket edzette, meg is jegyezte, hogy ha erősebben süt a nap, olyan helyen is előbukkannak puklik, ahol egy fél órával korábban még nem voltak. Azért még így is kijárnak edzeni, de nem veszélytelen a pálya, nemrég egy lány szenvedett töréseket egy bukásban.

A velodrom tulajdonosa a Nemzeti Sportközpontok, ami ha fel nem is újítja, de még életben tartja a létesíményt, az évi egy-két versenyre a lehetőségekhez mérten rendbehozza a pályát és megnyitja a versenyzők előtt, ezen a jóindulaton is múlik, hogy beszélhetünk még egyáltalán magyarországi pálya-kerékpározásról. 

Itthon csak a BVSC specializálódott pálya-kerékpározásra, a többi egyesület csak felvette a repertoárjába. Hazai szerint ennek a klubok elszegényedése is az oka. „Régebben annyian voltak egy edzésen is, hogy nem tudtam lemenni a pálya közepére, olyan sokan jöttek egymás után. Ma meg szinte már csak hagyományőrzés több helyen a pálya-kerékpározás. Egyre kevesebben engedhetik meg, hogy pályabringájuk és országúti biciklijük is legyen. "

Pataki szerint is rossz a helyzet, hiába vannak jó versenyzők, mint az Eb-ezüstérmes Lovassy Krisztián vagy Szalontay, a pálya szakág nem kap elég figyelmet. Úgy véli, és erre a britek elég jó példát mutatnak, a pálya az országútizás alapja is, ezért a szövetségnek is erősebben kéne kommunikálnia, a klubokat is ösztönöznie kéne a részvételre. Ma is volt olyan induló, akit nem az egyesülete, hanem az apukája hozott el Debrecenből, mert tudja, hogy pályán is ügyes lehet. A szakág már csak azért is értékes lehet, mert az olimpiákon tíz aranyérmet osztanak benne.

Van romantikája az ósdi velodromnak, Németországban, Angliában élénk bringásélet is folyik ezekben, de azért egy romhalmaz még az amatőröknek sem túl vonzó. 

A maroknyi magyar pályabringásnak a Millenáris még mindig az egyetlen lehetősége a versenyzésre, de az sem elképzelhetetlen, hogy az utolsó ob-t rendezték meg itt. A velodrom helyére álmodták meg ugyanis a Nemzeti Korcsolyázó Központot, aminek három éve múlva már állnia kéne. Persze, ha ezek a tervek is annyira komolyak, a mint a kerékpárpályáké, akkor még hosszú évekig körözhetnek a megszállottak és a kalandvágyóak a lepusztult létesítményben.

A magyar sport bölcsője ennél azért nyilván többet érdemelne.