Erőss Zsolték nincsenek életben

Nem keresik tovább a Himalájában eltűnt két magyar hegymászót, értesültünk az expedícióhoz közeli forrásokból. Így Erőss Zsolt és Kiss Péter hivatalosan eltűntnek számít, ami valójában azt jelenti, hogy már biztosan nem élnek.

Erőss és mászópartnere, Kiss május 20-án érték el a Kancsendzönga csúcsát, amely a veterán alpinista tizedik, a magyar hegymászás 12.  nyolcezer méteres csúcsa volt. Ezzel az eredményével, továbbá, hogy utolsó két csúcsát már lábprotézissel mászta meg, Erőss bekerült a nemzetközi élmezőnybe is.

A hegymászás történetét itt olvashatja el részletesen >>>

A páros a Kancsendzönga csúcsát nagy kockázatot vállalva érte el: jóval tovább másztak felfelé, mint ahogy az biztonságos lett volna. Hétfőn későn, már délután hatkor álltak a 8586 méteres hegycsúcson, ezzel vállalva, hogy éjszaka ereszkednek vissza a legfelső táborba. A megoldás nem szokatlan a magashegyi mászásban, ugyanakkor kell hozzá szerencse, és az a kiapadhatatlan energia, ami ezúttal hiányzott belőlük.

Két éjszakát töltöttek 8000 méter felett, a halálzónában, sátor, hálózsák, élelem és víz nélkül, miközben ott egyet sem szabadott volna. Szerdán már hiába mentek értük a serpák, a négyes tábor körül nem találták meg a nyomaikat, valószínűleg nem jutottak le eddig. Csütörtök reggelre, a harmadik éjszaka után vált biztossá, hogy a páros nem jön le többé a hegyről.

A 8000 méteres magasságban a halált már nem a megtalált testek jelzik, csak onnan tudható a tragédia, hogy a hegymászó többé nem kerül elő. Erőss és társa, Kiss valahol a 8000 méteres zónában maradt, vagy kimerültségükben összerogytak és megfagytak, vagy lezuhantak a tábor felett kezdődő meredek, sziklás rámpáról. Erőss Zsolt felesége, Sterczer Hilda úgy nyilatkozott, elképzelhetőnek tartja, hogy férje agyödémát kapott. A magyar hegymászás legnagyobb alakja tűnt el ezzel.

Az ereszkedés és a mentés részleteiről itt írtunk bővebben >>>

A tragédia okairól itt olvashat >>>

Hópárduc

Erőss Zsolt 2002-ben vált országszerte ismertté, amikor első magyarként jutott fel a Föld legmagasabb csúcsára, a Mount Everestre. Hegymászókarrierje azonban évtizedekkel korábban kezdődött, még Erdélyben, ahol fiatal sziklamászóként tett szert ismertségre.

Az 1968-as születésű Erőss már fiatalon kitűnt elhatározottságával és hegymászótehetségével. Komolyabb hegyeket azonban akkor kezdett mászni, amikor 1988-ban családjával áttelepült Magyarországra, és hirtelen belekerült a magyar hegymászóélet középpontjába. Részt vett az olcsóságuk miatt akkoriban népszerű, az egykori Szovjetunió területére vezető expedíciókon, ahol fény derült különleges tulajdonságára: rendkívül jól bírta a nagy magasság jelentette megpróbáltatásokat.

1990 és 1994 közt megmászta az egykori szovjet terület összes jelentős csúcsát, az Elbrusz nyugati csúcsát (5642m), az Usbát (4695 - 4710m), a Han-Tengrit (6995m), a Pobedát (7439m), a Lenin-csúcsot (7134m), a Korzsanyevszkaját (7106m) és a Kommunizmus csúcsot (7495m). Ezek alapján kapta meg a Hópárduc címet, ami a volt Szovejutnió mind az öt 7000 méter feletti csúcsát meghódító mászóknak jár.

Első himalájai útja a Mount Everestre vezetett. 1996-ban egy nagy magyar expedícióval ment ki a hegyre, hogy a csoport legsikeresebb csúcskísérletét mutassa fel. Két próbálkozása is volt, amelyek részben a kedvezőtlen körülmények, részben tapasztalatlansága miatt nem sikerültek. Erőss ugyanis a 8300 méteres táborban igyekezett erőt gyűjteni, hogy rákészüljön a csúcstámadásra, pihenni ilyen magasságban azonban lehetetlen. Az egyik kísérlet közben, a sátorban halt meg társa, az osztrák Reinhard Wlasich.

1999-ben jutott fel első nyolcezres csúcsára, a gyilkos hegyként is emlegetett Nanga Parbatra. A kis expedíciónak még csúcsengedélyre sem volt pénze, Erőss egyedül, serpák és segítség nélkül vágott neki a hegynek, és nemzetközi szinten is egyedülálló sikert ért el. Új úton jutott fel a a 8125 méteres csúcsra. Eredményét azonban évekig titokban kellett tartania, mert tartott attól, hogy kitilthatják őt Pakisztánból, és így nem lesz módja a Karakoram többi jelentős csúcsát megmászni.

Az Everest tette híressé

Hegymászókarrierjének az adott lökést, amikor 2002-ben egy államilag támogatott, nagy expedíció tagjaként feljutott a Mount Everestre. Az előző évi kudarc után akkora nyomás volt a csapaton, hogy a legfölső tábor felett szinte parancsba adták neki, hogy ha kell, használjon mesterséges oxigént, de fel kell jutni.

Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Erőss nem tiszta módszerekkel mászott, és nem is volt büszke a teljesítményére. Otthon mégis meglepődve tapasztalta, hogy senki nem firtatja, hogyan, milyen áldozatokkal hódította meg a csúcsot.

Számára továbbra is a valódi hegymászóteljesítmények jelentették a kihívást, de azért, hogy kijuthasson, hajlandó volt kis engedményt tenni. Már nem ragaszkodott ahhoz, hogy új úton jusson el vágyott csúcsaira, noha ezt tartják a hegymászás magasiskolájának. Éppen ezért ezt a stílust alig néhány ember űzi a világon. A normál utakon akart minél több nyolcezres csúcsot megmászni, de továbbra is oxigénpalackok és serpák segítsége nélkül.

2002 után szinte minden évben részt vett egy expedíción, és sorban gyűjtötte a nyolcezres csúcsokat. 2003-ban Kollár Lajossal és Mécs Lászlóval megalapították a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozatot, amelynek első útja a Gasherbrum II.  8035 méteres csúcsára vezetett.

2006-ban megmászták a Dhaulagirit (8167 méter), majd abban az évben újabb nagy sikert ért el: megismerte későbbi feleségét, Sterczer Hildát. Találkozásuk első látásra nélkülözte a romantikát. Erőss egy internetes társkeresőn igyekezett magának partnert találni, de hamar elvesztette az érdeklődését. Egészen addig, amíg egy lány nem írt neki felháborodottan, hogy milyen alávaló dolog visszaélni egy híres hegymászó nevével és arcképével. A lány egészen addig nem hitte el, hogy valóban Erőss van a felhasználónév mögött, amíg a férfi el nem hívta őt egy alpoki mászásra. A találkozón derült ki, hogy nem volt a történetben semmi átverés.

2007-ben már párként mentek el a Hidden Peak (8068 m) és a Broad Peak (8047 m) meghódítására szervezett expedícióra. A két csúcsot nemcsak Erőss, hanem párja, Sterczer Hilda is elérte, ezzel egyszeriben az egyik legsikeresebb hegymászónő lett Magyarországon.

2008-ban ismét kettesben vettek részt a Makaluhoz (8463 m) szervezett expedíción, de ezúttal csak Erőss jutott fel a csúcsra. Barátnőjét néhány méterrel a csúcs alatt furcsa hangulat kerítette hatalmába, és úgy érezte, balesetük lesz, ha ő is felmászik. Erőss hiába könyörgött neki, hogy ennek semmi alapja, hajthatatlan maradt.  Így hivatalosan csak egyikük mászta meg a 8463 méteres csúcsot, a nő pár méterrel a csúcs alól fordult vissza.

A balsejtelemből annyi igaz volt, hogy Erőss a mászás során komoly fagyási sérüléseket szerzett, és lábának néhány ujját amputálni kellett. De következő évben is folytatta az expedíciózást, és megmászta a Manaslut (8156 m). Az akkor már feleség Sterczer Hilda ide nem kísérte el, mert első gyereküket, Gerdát várta.

Baleset és talpraállás

A hegymászósikereket egy váratlan tragédia szakította félbe. Erőss két kezdő alpinistával mászott a Tátrában, amikor megcsúszott velük a hó, és miközben ő kötéllel igyekezte társai esését megállítani, eltört a lába. A kórházban derült ki, hogy a sérülés súlyos, és soha nem tudják úgy rendbehozni, hogy azt valóban használhassa. Orvosai tanácsára drasztikus döntést hozott. Levágatta lábát, és hamarosan már lábprotézisével tanult járni.

Balesete és felépülésének mozzanatai bekerültek a médiába, a közönség hónapokig szinte élőben követte küzdelmét, amelyre mindvégig a derű, és az elhatározottság volt a jellemző. Nem titkolta, hogy nem csak járni, de újra mászni szeretne.

2010-ben még sikertelenül próbált feljutni a Cso-Ojura, igaz, ebben szerepe volt a rossz időjárásnak, amely más mászót sem engedett a csúcsra. 2011-ben viszont megmászta a világ ötödik legmagasabb hegyét, a Lhocét. Időközben született meg fia, Csoma.

A következő évben nem egy újabb siker okozott fordulatot, hanem hogy az Annapurna-expedíció nyilvános szakításba torkollott évtizedes mászótársával, Mécs Lászlóval. A közvélemény ekkor tudta meg, hogy viszonyuk már hosszabb ideje nem nevezhető felhőtlennek, együttműködés helyett inkább csak egymás közelében másznak.

A hegymászót jobban megviselte, hogy ezen az expedíción tűnt el Horváth Tibor, akire a Cso-Oju expedíció óta megbízható mászótársként és barátként tekintett.

A hegyek között maradt

Erőss már befutott és népszerű személyiségként indult el 2013-as túrájára. Boldog életet hagyott hátra. Időről időre kritikák kereszttüzébe került, pályafutása során ugyanis többen életüket vesztették az expedícióikon. Az itthon maradottak, a hegymászást csak hírből ismerők pedig nehezen tudták elfogadni, hogy a hegyekre minden mászó a saját céljai, szenvedélye miatt megy fel, és a felelősséget nem a legsikeresebb mászó viseli, hanem minden résztvevő saját maga. Hangoztatta, hogy az alpinisták éppen emiatt mennek a magas hegyek világába. A Földön ezek az utolsó helyek, ahol még a globalizált civilizáció előtti törvények uralkodnak: a természet az erősebb, az ember döntéseinek pedig minden esetben súlya van.

A kritikánál erősebb volt azonban az elismerés, Erőss elszántsága az emberek számára inkább lelkesítő példa volt, amelyet talán nem lerombol, hanem megerősít, hogy élete ott ért véget, ahova ő a leginkább tartozott.