Fellépcsőzne 330-szor a tizedik emeletre?

A minden évben augusztus végén, szeptember elején megrendezett Ultra Trail du Mont-Blanc-nak (UTMB) megkülönböztetett helye van a hegyi ultramaratonisták naptárában. A Mont Blanc körül kanyarogó, három országot (Franciaország, Olaszország, Svájc) érintő verseny résztvevői az Alpok kapujából, Chamonix-ból indulnak, és – követve az alpesi hegymászók és túrázók körében népszerű Tour du Mont Blanc nyomvonalát – öt 2400 méter feletti, illetve több 2000 méteres hegycsúcs megmászása után oda is térnek vissza, közben azonban brutális távolságot tesznek meg megdöbbentően rövid alatt.

„171 kilométeren 10 ezer méter emelkedés és ugyanennyi lejtés vár az indulókra. Azaz bő húsz óra alatt a Mount Everestnél is jó ezer méterrel több szintet mennek fel és jönnek le. Viszont itt a lejtő sokkal nehezebb. Csak az érdekesség kedvéért:

olyan ez, mintha 330-szor fel-, majd lelépcsőznénk egy tízemeletes panelházban a földszint és a tizedik emelet között, miközben egy Budapest–Miskolc-távolságot is megteszünk közben”

– érzékelteti a főbb paramétereket Németh Csaba terepfutó.

A 48 éves miskolci ultrás – több száz maratoni és 50 km feletti táv teljesítője – az UTMB-k 2003 óta íródó történetének legeredményesebb magyar résztvevője. Hatszor indult – legutóbb 2012-ben –, és mindannyiszor az első nyolc hely valamelyikén végzett. Legjobb eredménye a 2006-ban elért 2. hely, amikor 21 óra 37 perc alatt teljesítette a távot. 2012-ben nagy figyelmet keltett – az Indexen is beszámoltunk róla –, hogy az UTMB előtt, amolyan „edzésként” felfutott a Mont Blanc-ra. (Németh 1000 méteres magasságból indulva, 17 kilométer futás után ért fel a 4810 méter magas csúcsra; az emelkedőt négy óra húsz perc alatt teljesítette, a lefelé út három óráig tartott.)

A tekintélyes szintkülönbség és a több mint négymaratonnyi távolság mellett az UTMB-re vállalkozó hegyi ultrásoknak ráadásul a sötétséggel és a kiszámíthatatlan, könnyen szélsőségesre forduló időjárási körülményekkel – hideggel, széllel, esővel, sőt hóval – is meg kell küzdeniük. Előfordult már – 2012-ben –, hogy éppen a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kellett jelentősen, kb. háromötödére lerövidíteni a távot.

Fapados versenyből terepfutó-fesztivál

Bár ez a verseny egyelőre nem dicsekedhet több mint százéves múlttal, sportágon belüli jelentősége alapján legtöbben a Tour de France-hoz hasonlítják. „Az UTMB ma egyértelműen a legrangosabb, legnagyobb presztízsű terepfutóverseny a világon. Aki a terepfutásban számít vagy számítani akar, legyen az versenyző, márka, termék vagy szolgáltatás, ott van, megmutatja és megméreti magát" – mondja Németh, aki úgy tartja, ő is ezen a versenyen vált nemzetközileg ismert és elismert terepfutóvá.

Persze az UTMB az elmúlt közel másfél évtizedben jókora fejlődésen ment keresztül, amit jól mutat a résztvevők, illetve érdeklődők számának változása is. Míg 2003-ban alig 700-an vágtak neki a versenynek, 2006 óta stabilan a maximális 2500 körül alakul az indulók száma. Az óriási túljelentkezés miatt évről évre egyre szigorúbb a kvalifikáció, és mind nagyobb szerepe van a szerencsének, a rajtjogok egy része ugyanis sorsolás útján dől el.

„A változás óriási, hiszen kezdetben ez egy fapados kis verseny volt, ahol pár pohár vízen kívül nem sok szolgáltatás volt a futóknak. Viszont hihetetlen sebességgel emelkedett a lebonyolítás színvonala, öt év alatt a minimumból maximum lett minden tekintetben. Ráadásul erre még rájött az elmúlt tíz évben tapasztalható »terepfutó-bumm«, ami elképesztően profi szintre emelte a verseny lebonyolítását" – mondja Németh.

Ma már a futók biztonságáról a levegőben köröző helikopterek, több száz fős egészségügyi gárda és önkéntesek ezrei gondoskodnak. És ha már számok: a szervezők 13 ezer liter levest készítenek, hogy meleg ételként ezt fogyaszthassák a futók, ezenkívül 15 ezer liter kólával várják őket, és 500 kg isoporból 5500 liter isoitalt kevernek a frissítőpontokra, ami 37 teli kád folyadékkal egyenlő.

A verseny növekvő népszerűségét jelzi az is, hogy a klasszikus, idén 171 km-es táv mellett több hosszabb-rövidebb futam is szerepel az immáron egyhetes UTMB-rendezvény programjában:

• CCC: Courmayeur–Champex–Chamonix (101 km, 6100 m szintemelkedés)
• TDS: Sur les Traces des Ducs de Savoie (119 km, 7250 m szintemelkedés)
• OCC: Orsières–Champex–Chamonix (56 km, 3300 m szintemelkedés)
• PTL: La Petite Trotte à Léon (290 km, 26 500 m szintemelkedés, háromfős csapatoknak)

Amúgy maga Németh is egy rövidebb futam erejéig húz futócipőt idén. „Ahogy a mondás is tartja, csak az íze kedvéért indulok. Ha már itt vagyok, futok egy jóleső, újságíróként belülről tudósítós OCC-t, ami egy 56 kilométeres karika a maga 3300 méter szintjével. Öt-hat óra, és már át is futunk Svájcból Franciaországba, a Chamonix-ban felállított célba. Reggel nyolckor kezdünk, úgyhogy ebédre már meg is vagyunk."

Gigászok hegyi csatája

Szakemberek szerint az idei UTMB-n minden idők talán legkiélezettebb versenyére van kilátás. A tíz magyar induló mellett itt lesz ugyanis

• a háromszoros UTMB-győztes Kilian Jornet; a katalán hegymászó és ultrafutó májusban – csaknem egy időben Klein Dávid újabb sikertelen csúcstámadásával – azzal ejtette ámulatba a világot, hogy öt nap alatt kétszer hódította meg rögzített kötelek és oxigénpalack nélkül a Mount Everestet;
• a hazaiak egyik nagy kedvence, François d'Haene; az UTMB kétszeres győztesében méltatói szerint a nagy ultrafutók minden tulajdonsága megvan: gyors, szívós és tapasztalt;
• a szintén francia Xavier Thévenard, aki pár hete már bizonyított ugyanezen a terepen, júniusban ugyanis megnyerte a 80 km du Mont-Blanc versenyt;
• Zach Miller, Tim Tollefson, David Laney és Jim Walmsley, azaz az idén is nagyon erős amerikai ultrás küldöttség tagjai.

Németh Csaba mindehhez hozzáteszi: a legjobb harminc-negyven terepfutó bármelyike odaérhet az első helyre. Ő egyébként amerikai győzelmet vár, de előzetesen azt sem zárja ki, hogy végül egy meglepetésember fut be elsőként Chamonix-ba.

A nőknél a verseny topfavoritja a tavalyi győztes, francia Caroline Chaverot, aki ezen a nyáron sem a 120 km-es Lavaredo Ultra Trailen, sem a Coloradóban megrendezett, száz mérföldes Hardrock 100 ultramaratonon nem talált legyőzőre. Idén is könnyen megszorongathatja azonban a svájci Andrea Hauser, aki tavaly csupán hét perccel szorult a második helyre a 25 órás terepfutás után.

Az egyik rövidebb távon szép magyar siker született szerda éjszaka: Wermescher Ildikó, a Mammut Pro Team atlétája 3. helyen ért célba a TDS futamban. A kétszeres Zugspitz Ultratrail-győztes futónő, a tavalyi UTMB 7. helyezettje, 18 óra 20 perc alatt teljesítette a 119 km-es távot.

Az UTMB-recept: türelem, alázat, munka

Miközben az UTMB élmezőnye várhatóan idén is 21-22 óra körüli eredményekkel ér majd célba, a versenyzők többsége 30-45 órát lesz kint a terepen. A teljesítés szintideje 46 óra 20 perc. Persze ez sem sikerül mindenkinek: tavaly például az indulók több mint kétötöde feladta a versenyt.

„A legnagyobb buktató a saját gondolataink és az azokból fakadó gyengeségünk. Mert itt, ilyen fizikális kihívásnál mindenki gyenge lesz egy idő után. A kérdés csak az, hogyan és mennyi idő alatt tudunk ezen felülkerekedni. Itt dől vagy bukik a verseny teljesítése" – mondja Németh Csaba kb. 200 ezer lefutott kilométerrel a lábában.

Bár a laikusok, a külső szemlélő számára az UTMB teljesítése már-már emberfeletti dolog, a tapasztalt magyar terepfutó szerint nem kellenek hozzá extra képességek: „Bárki alkalmas rá, aki tesz érte annyit, ami meghozza a teljesítés reális lehetőségét. Ezt pedig az elvégzett munka, a befektetett idő és energia fogja megadni.

 Az UTMB-hez vezető út türelemmel és alázattal van kirakva.”

Borítókép: Jean-Pierre Clatot / AFP.