20 éve halt meg Ayrton Senna

Ayrton Senna 1984-ben mutatkozott be a Forma-1-ben, az élmezőnytől meglehetősen távol álló Toleman csapatnál, mégis már az első szezonjában háromszor állt dobogóra. Először Monacóban, mindössze a hatodik futamán, a 13. helyről indulva. Az időmérő utáni 31 kör viszont már előre jelezte, hogy kivételes tehetségű pilótáról van szó.

A futam alatt végig szakadt az eső, ez Sennának dolgozott, hiszen az esőtudása már megvolt, az autója viszont elmaradt a többiekétől. Mégis, ahogy ment, az elképesztő: az előzésre szinte alkalmatlan monacói utcákon 11 kör alatt felverekedte magát a harmadik helyre, majd a 19. körben már a későbbi világbajnokot, Niki Laudát is lenyomta.

Ezután üldözőbe vette Alain Prostot, akihez rohamosan közeledett, körönként négy másodperccel volt gyorsabb nála, ám végül nem tudta megelőzni. Legalábbis nem a verseny alatt, Prost ugyanis a célon áthaladva intett a versenybíróknak, hogy intsék le a futamot az egyre veszélyesebbé váló körülmények miatt - ez meg is történt a 32. körben, amikor Senna már csak méterekre volt a francia mögött: megelőzte ugyan még versenykörülmények között, ám a piros zászló miatt a végső sorrend az egy körrel korábbi lett. Senna így hivatalosan másodikként futott be.

1985-ben már a jóval erősebb Lotusnál versenyzett, ez pedig az eredményein is meglátszott. Estorilban még csak másodszor indult az új csapatnál, de már meg is szerezte első futamgyőzelmét a Portugál Nagydíjon, elképesztő fölénnyel. Az első helyről indulhatott (szintén először pályafutása alatt), majd olyan tempót diktált az esőben, aminek még csak a közelébe sem ért senki: egyedül a második helyen befutó ferraris Michele Alboretót nem körözte le, de még neki is egy percet adott. Senna egyébként maga is ezt tartotta pályafutása egyik legnagyobb győzelmének. A legendás fekete-arany Lotust vezette, ami nem mellékesen az F1-történet egyik legklasszabb kocsija volt, és mélyen összeforrt Sennával is.

Ahogy a 87-es sárga Lotus is: Monaco mindig is kedves és hálás helyszín volt Ayrton Senna számára, rengeteg jó versenye volt itt, az utcai pályán tűnt fel, 1987-ben először tudott ott nyerni. Az első monacói győzelmét később még öt követte. Nigel Mansell magabiztosan vezetett a Williamsszel, amikor elszállt a turbója a 30. körben, így ki kellett állnia. Senna örökölte az első helyet, a végéig akkora előnyt szedett össze, hogy még egy kerékcserére is volt ideje úgy, hogy ne veszítse el a győzelmet Nelson Piquet-vel szemben.

1988, az első világbajnoki cím Japánban, már a McLarennel. Az idény utolsó előtti futamán nyerte meg, pedig nem indult jól a versenye. Pole pozícióból beragadt a rajtrácson, de nagy szerencséjére a szuzukai célegyenes lejtős, így gurulás közben be tudta indítani a McLarent, de mire felvette a tempót, már a 14. helyen találta magát. Élete riválisának, Alain Prostnak nyernie kellett, hogy az utolsó futamra vigye a vb-döntést, és sínen is volt ehhez. Sennát viszont nem sikerült feltartóztatnia, a szemerkélő esőben, nedves pályán a brazil feljött, előzött, a szezonban nyolcadszor győzött, világbajnok lett.

Egy évvel később ismét ő üldözött, természetesen újra mclarenes csapattársát, Prostot, csakhogy most neki kellett nyernie az utolsó futamos döntéshez. Mikor Szuzukába értek, 16 pont volt a hátránya, miközben már csak maximum 18 pontot szerezhetett. Az időmérőn ő volt a leggyorsabb, 1,7 másodperccel verve a franciát, de a rajt megint csak nem jött össze neki. Prost elvette tőle az első helyet, amit a 46. körig meg is tartott. Ezután elképesztő csatába kezdtek, aminek az lett a vége, hogy mindketten kicsúsztak, miután összeakadt a két McLaren. Prost beletörődött sorsába, de a brazil újraindította a kocsit, hogy visszatérjen a versenybe. Sikerült is megelőznie Alessandro Nanninit a végéig, így az első helyen ért célba, ám mivel levágta a sikánt, amikor összementek Prosttal, végül kizárták. Prost bajnok lett, karamboljuk, illetve a verseny az F1 legbotrányosabb nagydíja miatt maradt klasszikus.

Ennél csak egy balhésabb futamuk akadt, egy év múlva, ismét Szuzukában. Prost immár Ferrariban ült, nyernie kellett, hogy maradjon vb-reménye, Senna egy közös kieséssel bajnok lehetett. És az is lett, de nem akárhogy. Most nem vártak a hajráig az ütközéssel, Senna az első kanyarban döntésre vitte a dolgot. Prost ismét jobban rajtolt a kedvezőbb pozícióból, ahová Senna akarta rakatni a pole pozíciós helyét, csakhogy erre Jean-Marie Balestre akkori FIA-elnök nem adott engedélyt. Senna ideges volt, és elhatározta, így is világbajnok lesz, és amikor a gyors jobbosban a Ferrarit maga előtt látta, nem lassított, belement Prostba. Mindketten kiestek, mázli, hogy nem történt bajuk, mert igen nagy sebességnél ütköztek.

Sennának egészen 1991-ig kellett várnia, hogy győzni tudjon hazájában, Brazíliában. Nagyon jól kezdte az idényt, sorban négyszer győzött, ebből a második volt az interlagosi siker. Hatalmas csatát vívott Nigel Mansell-lel, miközben mindkettejüket komoly problémák hátráltattak. A brit egy kerékcserén vesztett sok időt, majd egy defekt miatt esett vissza, Senna pedig már komoly előnyt szedett össze, amikor a váltójából elszállt sorban a negyedik, a harmadik, majd az ötödik fokozat. Mansell elképesztő tempóban közeledett hozzá, ám az ő váltója is meghibásodott, így Riccardo Patrese vehette üldözőbe Sennát - egészen addig, míg az ő váltója is tönkre nem ment. Mivel hatosban ragadt az olasz, Senna megtartotta első helyét, éppen hogy, hiszen 2,9 másodperccel nyert csak. A célon áthaladva önkívületben üvöltött a régóta áhított győzelem miatt, ám az esős futam olyan sokat kivett belőle, hogy amikor megállt, láz és görcsök miatt nem tudott kiszállni az autóból. Úgy kellett kiemelni az ülésből, majd az orvosi kocsi szállította vissza a díjátadóra. Állni is alig tudott, a brazil zászlót nagy nehezen emelte csak fel. Valószínűleg ekkor volt a legbüszkébb egész életében.

Az 1992-es Monacói Nagydíjon is emlékezeteset csatázott Mansell-lel. A brit indult az élről a McLarennél sokkal erősebb Williams-Renault-val, Senna viszont már az első kanyarban feljött a harmadik helyről a másodikra. Lassan közeledett Mansellhez, de a 60. körben Michele Alboreto megpördült előtte, az ütközést elkerülő manőver közben pedig majdnem 10 másodpercet vesztett. Hét körrel a vége előtt Mansell egyik kerekéről leesett egy anyacsavar, így ki kellett mennie a bokszba - elvesztette az első helyét, de az új gumikon borzasztóan gyors lett. Két kör alatt 1,9 másodpercre dolgozta le 5,2-es hátrányát, de hiába érte utol az utolsó három körre, egyszerűen nem tudta hol megelőzni a brazilt, aki végül 215 ezreddel nyert, immár ötödször a monacói pályán. Felejthetetlen zárókörök voltak, Senna bebizonyította, ha az ember nem szúr el semmit, képtelenség megelőzni.

1993-ban Doningtonban töltötte a húsvétot a Forma-1 az Európa Nagydíjon, a pálya első és egyetlen F1-futamán. Jó angol szokás szerint, hol esett, hol elállt, de enélkül is fantasztikus futamra volt kilátás. Prost egy év kihagyás után tért vissza a remeklő Williamshez, amivel a pole-t is megszerezte, de ott volt a mezőnyben az újonc Damon Hill, a későbbi legenda Michael Schumacher és persze Senna. A futam valójában az első körben véget ért, ez volt minden idők legjobb teljesítménye egy verseny nyitókörében: Senna az ötödik kockáról startolva a forduló felénél már vezetett, előzött kívül-belül, abszolút ellenállhatatlan volt. Senna mindenkit lekörözött, a végére közelebb kerültek hozzá a többiek, így Hillt csak 1,5, Prostot pedig több, mint 2 perccel verte. Senna tökéletesen érzékelte, mi zajlik körülötte, mindössze négy kerékcseréje volt, míg Prostnak hét.

A 93-as szezon vége újabb klasszikus Senna–Prost-csatákat hozott. Szuzukában, a Japán GP-n a francia indult az élről, de a brazil ott volt mellette a rajtrácson, sőt egyből meg is előzte őt. Senna egészen az első kerékcseréjéig az élen maradt, de nem sokkal később esni kezdett. Papíron Prost járt jobban, hiszen akkor ő még nem járt a bokszban, de a brazil slick gumikon is simán megelőzte őt a szakadó esőben, így amikor kimentek az esőgumikért, újra Senna volt előrébb. Hat kör alatt 30 másodperc előnyt szerzett, és bár ez megfeleződött, amikor beragadt egy időre a lekörözésre váró Damon Hill és Eddie Irvine párosa mögé, Prost végül nem tudta megközelíteni. Ez volt Ayrton Senna negyvenedik, utolsó előtti futamgyőzelme.

Senna utolsó futama 1994. május 1-én, Imolában volt, épp 20 éve. A versenyt a borzasztó tragédiák miatt nem lehet elfelejteni.

A brazil az éppen csúcson levő Williamshez igazolt, mindenki azt várta, hogy uralja majd a mezőnyt, de két nagydíj után 0 pontja volt, míg Michael Schumachernek 20.

A pénteki edzésen Rubens Barichello törte össze nagyon csúnyán a Jordant, miután az a levegőbe repült egy rázókőről, majd a kerítésnek csapódott. A brazil karját törte, az ijedtség nagy volt, de végül megúszta.

Szombaton a balszerencse tragédiába fordult, amikor az osztrák Roland Ratzenberger életét vesztette az időmérőn. Egy kicsúszásnál megsérült az első szárnya, de nem cseréltette azt le, hanem tovább hajtott. A hátsó egyenesben maximális tempónál - és leszorítóerőnél - leszakadt a szárny, az osztrák pilóta pedig 314,9 km/h-s tempóval csapódott a betonfalba a Tosa kanyar előtt. 

Senna már a pénteki Barrichello-bukás után aggódott, Ratzenberger halála viszont szó szerint sokkolta a brazilt - ahogy az egész Forma-1-et, hiszen 10 éve nem volt halálos áldozata az F1-nek, és már azt lehetett hinni, az F1 legyőzte a halált.

Még aznap újjáalakult a versenyzők érdekvédelmi szövetsége (GPDA), Senna vezetése mellett a biztonsági intézkedések kerültek az első ülés központjába - ő és Berger is kiemelte, hogy a safety car nem megy elég gyorsan ahhoz, hogy kellő hőmérsékleten tartsák a gumikat, de nem tehettek túl sokat az egy nappal későbbi futamig, ami ugyanolyan baljós előjelekkel folytatódott, mint addig az egész hétvége. Már a rajtnál komoly baleset történt, Pedro Lamy szaladt bele JJ Lehto állva maradt kocsijába. Egy elszabadult kerék és a szétrepülő törmélék miatt csaknem egy tucatnyi néző sérült meg. Jött a biztonsági kocsi, majd annak kiállása után Senna haladt az élen: az újraindulás után párszáz méterrel viszont elvesztette uralmát a Williams fölött a Tamburello kanyarban, ami az F1 leggyorsabb kanyarja volt, padlógázon vették a pilóták.

Hiába lassult 310 km/h-ról 218-ra a Williams, így is elképesztő erővel csapódott a betonfalba. A kocsi jobb oldala és eleje lényegében megsemmisült - a jobb első kerék olyan erővel csapódott Senna fejének, hogy súlyos koponyatöréseket okozott, a felfüggesztés egy darabja részben átütötte a sisakját, míg egy törmelék a sisak és a rostély találkozásánál behatolt, és jobb szeme fölött okozott végzetes károsodást.

A boncolás után kiderült, hogy mindhárom sérülés önmagában végzetes lett volna.

Az olasz RAI tévécsatorna végig élőben közvetítette a baleset utáni pillanatokat, így látni lehetett, ahogy Senna feje az ütközés után egyszer mintha még megmozdult volna, aztán soha többé. A BBC át is kapcsolt saját kameráira, amik a döbbenten, néma csendben várakozó célegyenest mutatták.

Hiába ért oda a mentőhelikopter szinte másodpercek alatt, a háromszoros világbajnokon már nem lehetett segíteni. Hivatalosan este 6.40-kor mondták ki, hogy meghalt, de a halál pontos ideje 2 óra 17 perc, a baleset pillanata volt.

Senna autójában egy összecsavart osztrák zászlót találtak, amivel Ratzenbergerre emlékezett volna. Ayrton Senna Forma-1-es karrierje három világbajnoki címnél, 41 futamgyőzelemnél, 80 dobogós helynél és szenzációs 65 pole pozíciónál szakadt félbe. 34 éves volt, halálával a Forma-1 legnagyobb legendája lett.

Hagyatéka mindennél értékesebb: elvesztése óta a Forma-1-ben senki nem halt meg, ami leginkább annak köszönhető, hogy halála után sosem látott biztonságtechnikai fejlesztés indult el, mind az autókon, mind a pályákon. Ayrton Senna veszte nyitotta fel a szakemberek, a közönség - és sok pilóta - szemét is: a Forma-1-ben meg lehet halni, és bár szerencsére 20 éve ez senkivel nem történt meg, de a mai napig így van.