Ki, mikor, miért?

Az alábbiakban megpróbálom összeszedni, hogy kik kaptak lehetőséget 1998 tavaszától (Bicskei második kapitányságának kezdetétől) a magyar válogatottban. Valószínűleg nem sikerült minden játékost megtalálnom, de a java azért (remélem) szerepel.

Babos Gábor Itthon egyeduralkodó

Babos Gábor (MTK-Hungária): A magyar bajnokságban egyeduralkodónak számít posztján, hétről-hétre megbízható teljesítményt nyújt. A válogatottban csak akkor kap lehetőséget, ha Király Gábor sérült, ekkor produkciója nem igazán meggyőző. Saját állítása szerint kinőtte a hazai pontvadászatot - nemzetközi szinten még nem bizonyított.

Bódog Tamás (SSV Ulm - Bundesliga I.): A játékos a német Oberligába igazolt annak idején, majd általános meglepetésre csapatával két év alatt feljutott a Bundedsliga I-be. Bódog stabil kezdőjátékos, többször szerepelt a forduló válogatottjában, ennek ellenére Bicskei nem kedveli (öregnek tartja - 28 éves...), eddig egyszer - a közvélemény nyomására az ausztrálok ellen - volt válogatott, s úgy tűnik rögtön kegyvesztetté is vált. Jelenleg ő a legmagasabban jegyzett magyar hátvéd.

Bukrán Gábor (Wallsall - angol Division I.): Csapatában - mely újonc az angol második vonalban - stabil játékosnak számít, Bicskei az ausztrálok ellen próbálta ki, a lengyelek ellen már fel sem merült a neve.

Dárdai Pál Sérüléséig alapember volt

Dárdai Pál (Hertha BSC - Bundesliga I.): Sérüléséig alapember volt a válogatottban, s klubcsapatában is kezdett azzá válni. Az 1999-es év labdarúgójának választották, s nem csak ezért hiányzik a nemzeti tizenegyből, ahol helye megkérdőjelezhetetlen (a szurkolók közt is).

Dombi Tibor (DVSC): A villámgyors szélső a kezdetektől alapembernek számít, bár a lengyelek ellen nem kapott meghívót, de ez csak hirtelen klubcseréjének (az Eintracht Frankfurttól tették ki a szűrét) volt köszönhető. A bizalmat nem nagyon tudta meghálálni, Bicskei szerint mégis ő a megoldás a jobb futó posztra, bár nem tud beadni.

Dragóner Attila (Fortuna Köln - Bundesliga II.): Klubcsapatában csak mostanában számít kezdőjátékosnak, Bicskei bizalmát előtte is élvezte. A válogatottban Sebők V. játszik a posztján, de amikor lehetőséget kapott sem tudott élni vele. A válogatott keretben biztos helye van.

Egressy Gábor (MTK-Hungária): Ő a válogatott egyik nagy kérdőjele. Még klubjában sem számít alapembernek, a kapitány mégis ragaszkodik hozzá. Sokak szerint, ha nem ballábas lenne, nem lenne PNB-s játékos sem.

Erős Károly Nem nyújtott emlékezeteset

Erős Károly (MTK-Hungária): Klubjában stabil embernek számít, a bő keretnek már többször tagja volt, bemutatkoznia viszont csak a lengyelek ellen sikerült. Nem nyújtott emlékezeteset, lehet, hogy a debütálás a búcsút is jelentette.

Fehér Csaba (Geel- belga I.): Kezdetben kirobbanthatatlan volt a válogatottból, majd egy időre elfelejtették. Amióta a belga bajnokság utolsó előttijéhez igazolt, ismét előtérbe került. Legemlékezetesebb válogatottbeli alakítása: a népstadionbeli magyar-portugálon két gólban benne volt.

Fehér Miklós (Salguerios - portugál I.): A kapitány egy ideig azt hitte, ő lesz a megoldás a center posztjára. Jelenlegi csapatában csak kölcsönben szerepel, valójában az FC Porto játékosa, de nem tudott a kezdőcsapat közelébe kerülni.

Füzi Ákos (Ferencváros): A Fradiban húzóember, a nemzeti csapatban eddig csak epizódszerepet kapott, s leginkább keménykedésével tűnt ki.

Hrutka János Nem játszik klubjában

Halmai Gábor (MTK-Hungária): Magyar szinten kiemelkedő csapatjátékos, a válogatottban övé a szürke eminenciás szerep, s ennek általában eleget is tud tenni. Egy kis plusz kellene, valamint kevesebb szabálytalanság. A mai válogatottban helye van.

Hamar István (Beitar Jerusalem - izraeli I.): Bicskei sokáig bízott benne, hogy megtalálja a góllövőcipőjét, de a szlovákok elleni meccs óta már kevésbé hisz benne. Remekül el tudott tűnni a mezőnyben.

Herczeg Miklós (Győi ETO): A krónikus csatárhiány közepette ő is többször lehetőséget kapott, de senkit sem sikerült meggyőznie - még a kapitányt sem.

Horváth Ferenc (Racing Genk - belga I.): Azerbajdzsáni sérüléséig alapembernek számított, s ezt viszonylag jó játékkal hálálta meg. Sérülése után nem igazán találja régi önmagát, ráadásul liechtensteini "bakija" óta kegyvesztetté vált. Pedig neki legalább volt helyzete...

Hrutka János (1. FC Kaiserslautern - Bundesliga I.): A tavalyi Lautern-Bayern BL-mérkőzés óta nem játszik klubjában (edzője őt hibáztatja a kiesésért), a válogatottból viszont kihagyhatatlan. Kissé érződik rajta a meccshiány, de így is a húzóemberek közé tartozik. Szabadrúgásaival az egyik leggólveszélyesebb játékos, helye megkérdőjelezhetetlen.

Illés Béla A hazai mezőny egyik legjobba

Illés Béla (MTK-Hungária): A hazai mezőny egyik legjobb játékosa, de válogatott szinten még nem sikerült bizonyítania. Általában irányítóként számít rá a kapitány, pedig neki kevésbé felelősségteljes szerepkör kellene, nem bírja a felelősséget.

Kenesei Krisztián (MTK-Hungária): Saját csapatában is jobbára a kispadot koptatja, beválogatása sokakat meglepett. Tíz percet kapott a lengyelek ellen, s nem hazudtolta meg önmagát, nemhogy küzdeni, még futni sem volt hajlandó.

Király Gábor (Hertha BSC - Bundesliga I.): A magyar futball jelenleg egyetlen nemzetközi klasszisa. Klubjában és a válogatottban is kiváló teljesítményt nyújt. Utóbbiban rengetegszer ő tartotta egyedül a frontot - helye megkérdőjelezhetetlen.

Klausz László (Waldhof Mannheim - Bundesliga II.): Klubjában kihagyhatatlan, lövi a gólokat. A válogatottban Bicskeinél Ausztrália ellen kapott lehetőséget - felejthetőt nyújtott.

Korsós Attila (Wüsterot Salzburg- osztrák I.): Sérüléséig övé volt a bal oldal. Nem nyújtott túl maradandót, de Bicskei bízott benne. Iránban ezt góllal hálálta meg.

Korsós György (Sturm Graz - osztrák I.): Klubjában a csapatba kerülésért küzd, a válogatottban egy időben stabil kezdő volt, voltak jó és gyenge meccsei. Az utóbbi időben nem kapott meghívót.

Kovács Béla (Ferencváros): Az FTC-ben nem fér a csapatba, s Bicskei is csak egyszer próbálkozott vele. Az őszi idény elején úgy tűnt, tud focizni. Azóta sok minden változott.

Kovács Zoltán (Újpest FC): Hazai szinten az egyik leggólérzékenyebb csatárnak tartják, de óriási hibaszázalékkal játszik. A szövetségi kapitány csak vésztartalékként számol vele - nemzetközi szinten nem is nagyon ér többet.

Lakos Pál (Ferencváros): A harmadik számú középhátvéd Bicskeinél, szinte olyan, mintha nem is létezne. A külföldiek előnyt élveznek vele szemben. Amikor mégis lehetőséget kapott, nem csinált semmi extrát.

Lakos Pál A harmadik számú középhátvéd

Lendvai Miklós (Geel - belga I.): Klubjában meghatározó játékos, a válogatottban mindig az utolsó erejéig küzd. A lengyelek ellen ő lőtt egyedül kapura. Helye van a mai magyar válogatottban.

Lisztes Krisztián (VfB Stuttgart - Bundesliga I.): Amíg alig játszott klubjában, mindig meghívót kapott, majd a románok elleni meccs óta elfelejtették. Amióta stabil tag a "sváboknál", a lengyelek ellen kapott először meghívást. Lecserélésekor kifütyülték a kapitányt, ennek ellenre lehet, hogy ismét "pihenőt kap".

Mátyus János (Energie Cottbus - Bundesliga II.): Posztján ma Magyarországon nincs jobb. Ez nem biztos, hogy az ő dícsérete...

Nagy Tamás (Dunaferr): Klubjában rendszeresen csereként kap lehetőséget. Az ausztrálok ellen viszont kezdett a válogatottban. A lengyelek ellen nem kapott meghívót. Ki érti ezt?

Pető Tamás (Újpest FC): Klubjában húzóember, a válogatottban viszont jónéhányan előtte vannak. Általában megakad a kerettagságnál. Ő sem lesz százszoros válogatott...

Pisont István (Hapoel Tel-Aviv - izraeli I.): Az Eintracht Frankfurtból állandóan hazahívták, annak ellenére, hogy ritkán kapott játéklehetőséget. Voltak jó meccsei a válogatottban. Izraelből már ritkábban invitálják, noha a bajnokaspiráns karmestere. A keretbe beférne.

Preisinger Sándor (Geel -belga I.): Az MTK kispadjáról lett "egyperces" válogatott. Jobb lenne elfelejteni...

Preisinger Sándor Jobb lenne elfelejteni...

Sáfár Szabolcs (Wüstenrot Salzburg - osztrák I.): Csanknál kihagyhatatlan volt, de a jugó-zakó nem tett jót válogatott karrierjének. Az osztrák bajnokságban tavaly az év légiósa, a magyar válogatottban ő a harmadik számú kapus. Bicskeinél eddig egyszer, Moldávia ellen szerepelt.

Sándor Tamás (Beitar Jerusalem - izraeli I.): Remek hírek érkeznek róla hétről-hétre. A kapitánynál nincs a bő keretben. Lengyelek elleni meghívása inkább Debrecennek, mint neki szólt. A nemzeti csapatban még nem bizonyított.

Sebők József (Zalaegerszeg): Klubjának vezéregyénisége, s egy időben a válogatottban is futott vele a szekér. Egyik pillanatról a másikra kikerült a kapitány kegyeiből, s ezzel a keretből. Pedig beférne.

Sebők Vilmos (Waldhof Mannheim - Bundesliga II.): Bicskei egyik kedvence, hátvéd létére a válogatott tavalyi gólkirálya, védőteljesítményére nem lehet ennyire büszke. Klubjában nem mindig játszik, ennek ellenére szeret szövegelni-irányítani, ezzel gyakran árt a csapatnak. A kapitány szerint nincs jobb nála. Vitatkoznék vele. Mindenesetre az angol harmadik vonalba nem kellett...

Somogyi József (Hapoel Kfar Saba - izraeli I.): A Győrből többször bekerült nemhogy a keretbe, de a kezdőcsapatba is. amióta kiment Izraelbe nem kapott meghívót, igaz klubjába se mindig fér be. Igazából nem is kell már meghívni.

Sowunmi Thomas (Vasas): Tavaly megváltóként került a válogatottba, aztán megsérült. A Vasasba is nehezen fér be, erre hivatkozva nem kap válogatott meghívót, pedig volt már példa hasonlóra. Teljesen egészségesen helye van a válogatottban.

Szekeres Tamás (AA Gent - belga I.): Mostanában klubjában sem játszik. A kapitány néha Mátyus pótlására használta. Legutóbb a moldávok ellen játszott.

Szilveszter Ferenc (Vasas): Klubjában sincs biztos helye, s számára a válogatott Iránt jelentette. Azóta nem került még a keretbe sem. Beválogatása akkor sem volt teljesen érthető.

Sztipánovics Barnabás (NK Rijeka - horvát I.): Tavaly óriási formában volt, neve felmerült a horvát válogatottnál is. Bicskei nem hitt benne, de a közvélemény bekövetelte a csapatba. Hatvan percet kapott... Idén gyengébb formában van, de még így is több neves európai klub jelentkezett érte. A válogatottnál szóba sem kerül.

Tóth Norbert (Újpest FC): Klubjának húzóembere, a válogatottba néha meghívják, néha nem. A ballábasok közül talán ő a legjobb - ő játszott a legkevesebbszer. A lengyelek ellen kapott meghívót, de megsérült. A keretbe mindenképp beférne, Egressynél jobb.

Sebők János Hátvéd létére a válogatott tavalyi gólkirálya

Tököli Attila (Dunaferr): A PNB-ben ellenállhatatlan, vezeti a góllistát. A válogatottban a lengyelek ellen kapott egy félidőt - felejthető teljesítményt nyújtott. Bicskei szerint övé a jövő.

Váczi Zoltán (Ferencváros): Iránban játszhatott, bár szerepeltetése sokak szerint a címeres mez megalázása. Ma a Fradiba is csak csereként fér be, a válogatottnál szóba sem kerül. Szerencsére.

Vincze Ottó (Waldhof Mannheim - Bundesliga II.): Klubjában stabil csapattag, a válogatottba való meghívása esetleges. Az ausztrálok ellen talán ő mutatta a legtöbbet, a lengyelek ellen bejött a 92. percben. Ha nem balhézik helye van a keretben.

Zavadszky Gábor (Dunaferr): Az ősz játékosa az ausztrálok ellen lépett eddig pályára címeres mezben, s úgy tűnik ő lett az egyik bűnbak. A lengyelek ellen a keretbe sem fért. A kapitány szerint nem kielégítő a formája. Ő legalább befér a klubjába...A magyar bajnokságból több olyan játékos kap(ott) meghívót, aki gyengébb nála.

Ennyi. Kicsit soknak tűnik két év alatt.