Leandro, a 'buzi brazil'

Az FTC labdarúgócsapatának vezetősége csütörtök késő este felmondott Pintér Attila vezetőedzőnek, miután az nem volt hajlandó elfogadni érvényes szerződése néhány pontjának megváltoztatását. A módosítások a tréner viselkedésével és modorával voltak kapcsolatban, ezért, mint nyilatkozta, nem fogadhatta el őket.

"Szakmailag is csőd volt"

A menesztéssel kapcsolatban már korábban kiszivárgott, hogy a játékosok buktatták meg Pintért. Miután pénteken hivatalossá vált az edző elbocsátása, a Ferencváros játékosai az egyesület honlapján közleményt jelentettek meg, amelyben beszámolnak, mi történt az edzéseken és az öltözőjükben az elmúlt fél évben, mióta Pintér vezette a csapatot.

A játékosok szerint Pintér megalázó hangnemben beszélt velük, a brazil Leandrót csak "buzi brazilként" szólította, korábbi edzőjüket, a szaktekintély Garami Józsefet pedig úgy emlegette, "a múmia".

Ezen túl nem csak emberileg, de szakamailag is csődöt mondott, a futballisták szerint az edzéseken nem futottak eleget, csupán a "tolódásos védekezést" gyakorolták, amely úgy történt, hogy Pintér a pályán káromkodott és rángatta őket ide-oda.

A csapat önmagát edzette

Amikor pedig még a télen Tököli Attila, az FTC legjobb csatára ezt megelégelte, Pintér kitette a kezdők közül, maximum csereként küldte pályára, és a társait arra szólította föl, "közösítsék ki" a támadót. Sőt, az egyik játékost, valószínűleg Tomas Sowunmit, arra kérte, írja le neki egy lapra, kik nem kedvelik őt az öltözőben. Mindennapos volt továbbá a trágár beszéd a klubházon belül, amelyet kötelező ima követett vagy éppen előzött meg.

Azt sem hallgatták el Lipcseiék, hogy míg a tavaszi szezon elején egyetlen futballista sem szólhatott bele a taktikába, az idény végén már tőlük kért tanácsot, hogyan is kellene játszani, például a Debrecen ellen. A legtöbbször viszont még így is téves taktikát talált ki, amit aztán a meccs kezdetén a csapat közösen felülbírált, és saját elképzelései szerint játszott.

Az FTC futballistáinak nyilatkozata "Pintér Attila érkeztével alapvetõen megváltozott a csapatnál végzett edzésmunka, és egyre kevesebb munkát végeztünk. Az edzések többségén alig mozogtunk, inkább csak álldogáltunk és az úgynevezett tolódásos védekezést gyakoroltuk úgy, hogy az edzõnk mászkált a pályán és egyenként rángatott minket. Többször fordult elõ sérülés amiatt, hogy lemerevedtünk a hosszú áldogálásban. A nem megfelelõ edzésmunka miatt a csapat egyre rosszabb erõállapotba került, és egy idõ után többen arra kényszerültünk, hogy külön, egyéni edzéseket végezzünk szabadidõnkben." "Felmerült az is, hogy túl kényesek vagyunk és túlságosan érzékenyek edzõnk viselkedésével szemben. Szeretnénk elmondani, hogy a játékos minden esetben kiszolgáltatott helyzetben van, ha játszani szeretne, éppen ezért sok mindent elvisel egy edzõtõl. Éppen ezért elviseltük azt, hogy Pintér Attila számos alkalommal még köszönésre sem méltatott játékosokat. Volt több olyan játékostársunk, akihez hetekig nem szólt, akinek nem köszönt. Elviseltük azt is, hogy az edzéseken nem szólított a nevünkön minket, hanem csak mint a kutyáknak füttyentgetett nekünk. Azt azonban már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy például Leandrot rendszeresen buzi brazilként emlegette és szólította, de ez persze csak egy kiragadott példa, hiszen számos játékostársunkat alázta meg ehhez hasonló módon." "Vezetõedzõnk nyilvánosan hirdette, hogy egységes csapatot kíván kialakítani, miközben az öltözõben ennek ellenkezõjére törekedett. Elõször felszólított bennünket arra a tavaszi rajt után, hogy közösítsük ki Tököli Attilát, ne beszéljünk vele. Ezt a csapat nem tette meg, de játékostársunk ennek ellenére hetekig nem léphetett pályára csak csereként, miközben végig kellet néznünk, hogy értékes pontok sorát veszítjük el." "Ennél is súlyosabb eset volt, amikor egyik játékostársunkat megpróbálta spiclinek beszervezni és az öltözõi szobában egy papírt tett elé, amiben arra kérte, hogy jelölje meg azokat a játékosokat, akik szerinte úgymond ellene játszanak. Természetesen ilyen senkinek nem fordult meg a fejében, a gyengébb játéknak nem ez volt az oka. Játékostársunk a felvetést is elutasította, de akkortól mindannyian tudtuk, hogy milyen mentalitású emberrel van dolgunk. Ettõl a pillanattól végleg megromlott a viszony köztünk és Pintér Attila között." "Vezetõedzõnk több alkalommal is azzal fenyegetett bennünket, hogy a nyilvánosság elé tárja fizetésünket, és számos más gyerekes módszerrel próbált bennünket zsarolni, vagy gyerekes dolgokat kényszerített ránk. Imádkoznia kellett a nem hívõknek is, ugyanakkor a közös ima után percekkel a legtrágárabb Istenkáromlást kellett végighallgatnia a mélyen hívõ játékosoknak is az edzésen." "A bajnok és kupagyõztes csapat játékosaiként szeretnénk leszögezni, hogy a fenti sérelmeken, a csapategység megbontására irányuló törekvéseken túlléptünk és a szurkolók, illetve a Ferencváros iránt érzett elkötelezettségbõl megpróbáltunk minden megtenni a sikeres szereplésért. Sokat elmond vezetõedzõnkrõl, hogy az általa az öltözõben csak Múmiának nevezett, és lekicsinyelt Garami Józsefnek nem köszönte meg a bajnoki cím megnyerését, holott elõzõ edzõnk sokkal többet tett ezekért a sikerekért, mint õ." "A Magyar Kupa döntõje elõtt és a sorsdöntõ Debrecen elleni mérkõzés elõtt tõlünk játékosoktól kért segítséget a taktikára vonatkozóan, miközben korábban számos alkalommal durván trágár módon reagált a taktikára vonatkozó felvetéseinkre." "A Debrecen elleni utolsó mérkõzés elõtt Pintér Attila és Farkas József az öltözõben egymással beszélték meg a taktikát, miközben a csapat testületileg átvonult a másik öltözõbe, hogy ott egymással megbeszéljük a teendõket és egymást hangoljuk a meccsre." "A bajnoki hajrában a Sopron elleni mérkõzés második félideje elõtt már arra kényszerültünk, hogy a játékoskijáróban megbeszéljük, hogy nem foglalkozunk, a számunkra állandóan ellentmondásos utasításokat adó vezetõedzõnkkel és azt játszuk, amire magunktól képesek, vagyunk, amit mi jónak látunk. Ugyanez történt Siófokon, Újpesten és a Debrecen ellen is."