Meccs helyett kocsmatúra az Üllői úton

Vasárnap délelőtt, Ferencváros, Gát utca. Itt született éppen száz évvel ezelőtt József Attila, de most sokkal érdekesebb, hogy néhány száz méterre mindjárt kezdődik a Ferencváros-Győr futballmérkőzés, a bajnokság első fordulójában. A költő szülőházától néhány méterre üresen kong a "Fradi Söröző", úgy tűnik, itt valóban senkit nem érdekel a magyar foci.

Millwall-mez, Chelsea-induló

Ez a kocsma minket sem, két sarokkal arrébb a "Borozó a futballbíróhoz" nevű intézményben a pultos már a sportlapot bújja, szerinte nem gyengült a Fradi és ad egy presszókávét hetvenért. Fradi-zászlók a falon, de meccsnézés itt nem lesz, mert a tévé csak a főnök kiváltsága, a vendégek nem láthatják.

Negyedórával a kezdés előtt az Üllői úton, a Nagyvárad térnél már feltűnik néhány Fradi-sálas szurkoló, élénk a forgalom, zöld-fehér mezbe öltözött fiatalok éneklik a "Blue is the colour, football is the game" kezdetű Chelsea-indulót.

Petike és az összehajthatós Ferarri

A "Bácskai Borozó" csábítóbb, a közönség lelkes a klasszikus talponállóban, százhetvenért adnak is egy korsó házi csapolt sört, az jó lesz az első félidőre. A zöld-fehér hangulat itt is megvan, a legmegkapóbb darab az FTC-zászlóba oltott Nagy-Magyarország "térkép", közepén a csonka országgal.

A tévében már látszik, hogy az ötszáz méterre lévő stadionban alig vannak szurkolók, itt persze teltház van. A hangadó a sarokba húzódó Petike, neve ellenére hatvanéves hajléktalan, aki a kasztjára jellemző "huszonötkilós" szatyraival érkezett és a kezdő sípszókor kiadja az utasítást: "a meccs végéig senki nem szólhat hozzám". Kiabál, majd a hatás kedvéért felveszi napszemüvegét és hozzáteszi, "összehajthatós Ferrari". A többiek elégedetlenkednek Petike utasításai miatt, de tűrnek, bár még a szőnyegre sem lehet rálépni. A Fradi gólt lő, mindenki felugrik, de Szarka játékvezető nem adja meg, Petike megmagyarázza, hogy a gólt szerző fradista hiába volt előrébb, mint a védők, az nem les.

'Ránk küldték a nyomozókat'

Még mindig 0-0, inkább átmegyek a "Paracelsus Borozó"-ba, ahová a zöld-fehér mezes fiatalok tartottak. Róluk kiderül, hogy az angol Millwall mezét hordják, amelyik csapatot épp a Fradi verte ki az ősszel az UEFA-kupából. A srácok barátságosan fogadnak, amikor mellettük állok meg, rám nézve megjegyzik: "Ránk küldték a nyomozókat".

Mindegyikük angol focimezben vagy Lonsdale-pólóban feszít, utóbbit a neonáci divat fő termékének tartják, mert a középső négy betű, 'NSDA', Adolf Hitler pártjára utal. Aztán les miatt újabb Fradi-gólt nem adnak meg, Huszti Szabolcs közelről hagy ki egy nagy helyzetet, felhördülnek: "A kurva anyád!".

'Ennék, dugnék, verekednék'

A főhangadó szendvicset rendel "egész nap ennék, meg dugnék, meg verekednék", majd elárulja, hogy azért nem járnak Fradi-mecsekre, mert ők profi szurkolók, inkább Angliába mennek, és már a következő túrát tervezik, de "ennek amúgy is hosszú a története". Ennél a kérdésnél már visszakérdeznek, "te be vagy mikrofonozva?", úgyhogy a két pohár sörért kifizetett kétszázhúsz forint után távozom.

Roséfröccs és a bolgárok

Jöhet az "Ali baba" nevű galériás hely, itt tűnik fel az első nő a túra során: Anita a nevére készített, 16-os számú Fradi-mezben szolgálja fel a nyolcvanforintos kávét. Azt nem árulja el, miért nincs kint a stadionban, aztán leül pizzát enni. A Ferencváros-sapkában feszítő helyi korelnök nem is nézi a tévét, aztán tizenegyeshez jut a Fradi, de a hangulat nem élénkül. Rósa Dénes kihagyja a büntetőt, fel sem kiáltanak, Anita is csak legyint.

Az érdektelenséget látva a Klinikák megálló irányába indulok, az "Akadémia Presszó" bejáratáról éppen szedik le a klasszikus, '60-as éveket idéző neonfeliratot. Bemegyek ide is. A pohár sör százharminc forint, öten nézik elszántan a meccset, de a középkorú közönség elég bágyadt, a hangadó itt egy farmerkabátos negyvenes.

A helyen az eddig mindenhol fellelhető, és az alaphangot szolgáltató játékgépek mellett még internetezni is lehet. A farmerkabátos levonja a következtetéseket "ötöt fogunk kapni a bolgároktól", majd, mivel "nagyon idegfeszítő" a meccs, rendel még egy roséfröccsöt.

Horthy is a Fradinak szurkolna

Még negyedóra van hátra a meccsből, átnézek még az "Áldomás Borozó"-ba, kicsit távolabb az Üllői úttól. Itt már kevesen vannak, a néhány asztalos helyiség viszont zöld-fehérben úszik, a gyöngyszem a csapatzászlókat idéző emlék "vitéz Nagybányai Horthy Miklós újratemetésére 1993. szeptember 4.", a kormányzó képével díszítve. Az ETO megszerzi a vezetést, én éppen a vécén, a néhányfős közönség nem is bosszankodik. A pohár sör száztizenöt forint volt.

A meccsnek vége, 0-1, vissza a Nagyvárad térre, ahol már néhányan jönnek a stadionból. A vasárnapi ebédet ők kihagyták, a tömeg nyugodt, Anita pedig a metrókijáratnál andalog mezbe öltözött barátjával.