Hasznos rombolás, lelassított cipőkötés, leszart labda

Király Gábor: Abszolút magabiztos volt, bár egyre feltűnőbb, hogy nemcsak a játékkal, az eligazításra szoruló védelemmel, hanem a játékvezetővel is foglalkozik. Szófiában is ingerülten rohant a vonal felé, ezúttal pedig kétszer is intett oldalra, hogy a labda már kintről csavarodott vissza a játéktérre. A kapufánál melléállt a szerencse, de rajta volt a labdán, a második félidőben pedig az egyetlen nagy lövésbe állt bele. Érdemjegy: 6

Bodnár László:
Le kellene védetnie a Bodnár-jelenséget, mert a magyar mezőnyben ő az egyetlen, aki kilencven percen keresztül képes minduntalan brusztolni, ütközni, futni, és még a kapura is veszélyes lenni. Most is adódtak pontatlanságai, de a keresztlabdái hasznosak voltak, a támadásokat ellenben talán kicsivel többször segíthette volna. Érdemjegy: 5

Stark Péter:
Hihetetlen kilengéseket produkált akár két percen belül is, hiszen miután sarokkal oldott meg egy helyzetet, hamarosan nagyon rosszul passzolt. Fejjel nem adódtak problémái, ám feltűnő volt: ha előrement, akkor jókora késéssel érkezett vissza, mintha vesztegzárba kényszerítették volna. Gyorsan összeszedett sárgája után féltettük, de szerencsére alaptalanul. A cipőkötését viszont nem ajánlanánk óvodások figyelmébe, fél percig bajlódott, miközben tőle harminc méterre ment a játék. Érdemjegy: 5

Gyepes Gábor:
A hajrában utolsó emberként nagyszerűen mentett Tokic elől, aki kiugrásra készen várta a labdát. Nem volt könnyű helyzetben, mert a Werder csatára az igen erőszakos fajtából való. A fejpárbajokban nem vallott szégyent, egy veszélyes lövésnél is tisztázott, és ami ennél lényegesebb, most előrefelé vágódott ki róla a labda. Érdemjegy: 5

Vanczák Vilmos:
Még mindig ő az egyik legnagyobb talány, bár nyilvánvaló, hogy nem önszántából vette azt a fejébe, sokkal inkább utasításra, hogy balhátvédként rendszerint középre húzódjon, és Starkot fogja. Ennek megfelelően a horvátok az első félidőben zavartalanul támadhattak az ő oldalán, mert Huszti sem zárt vissza. Most csak egy megbotránkoztató labdakezelése volt, hajtott becsülettel, kemény volt, de ez a poszt még mindig lyukasnak tűnik. Érdemjegy: 4

Korsós György:
Hamarosan a magyar futball egyik emblematikus figurája lesz, hiszen - csúcstartóként - már húsz Bajnokok Ligája-mérkőzésnél tart, és idén alighanem vár még rá négy a Rapid Wien színeiben. Rengeget futott, nagy alázattal törődött bele az ütköző középpályások sanyarú sorsába, labdát szerzett, és azt jól játszotta meg, mindkét szélt biztonságosan kiszolgálta. Rendre hátraért, kevésszer nem találta a helyét, fejjel is jól rombolt. Érdemjegy: 5

Bárányos Zsolt:
Egy kapufa és más semmi. Pontosabban sok rossz passz, értetlenkedés, de az a csavart lövés a tizenhatos sarkáról igen kiválóra sikeredett, nagy kár, hogy a kapufáról nem befelé pattant. Akkor most hős is lehetne. Az őt váltó Buzsáky próbálkozott, de nem tudott színt vinni a játékba. Érdemjegy: 5

Böőr Zoltán:
Elképesztő energiával és hittel kezdte a meccset, lendületes volt, érződött rajta, hogy akar valamit, feltűnt a pálya több pontján is, érvényesítette gyorsaságát. Huszonöt perc után azonban nem cserélt elemet, folyamatosan szürkült, végül börtönszürke lett. Alighanem közrejátszott ebben újabb arcsérülése is - megrúgták -, ezúttal nem az orrán, hanem a száján. Érdemjegy: 5

Huszti Szabolcs:
Úgy kezdett, ahogy Szófiában abbahagyta. Rögtön volt egy jó meglátása, és oda is lőtte a labdát. Párharcát általában most is Srnával vívta, és ezúttal a zágrábi meccshez képest kilencven percen keresztül, hiszen az odavágón negyedórát sem töltött a pályán. Harcos volt, le-föl rohangált a vonal mellett, több-kevesebb meggyőződéssel és sikerrel. Pontrúgásai a gyorsan felejthető kategóriába nyertek besorolást. Egy sikertelen labdaátvételénél még családtagjai is a fejükhöz kaptak, mégis: talán ő volt a mieink legjobbja. Érdemjegy: 5

Hajnal Tamás:
Kezdjük az érdemével: megjátszható volt, általában kereste a kontaktust a labdával, nemcsak eltalálták vele, nagyon harcosan játszott, egyszer a vonalnál a földön csúszva fejjel mentette meg a labdát. Mielőtt azonban felmerülhetne, hogy egy világklasszis született, szomorúan kell megjegyezni, rendkívül pontatlanok voltak a labdái, néha elképzelés nélküliek. Nem sikerült megértetnie magát társaival, amikor röviden passzolt, akkor hosszan kellett volna, amikor hosszan, akkor épp visszafelé mozgott a csatár. A második, bal lábbal eleresztett lövése volt veszélyesebb, az elsőre a sajtópáholyban terjengő vélemény szerint "rászart a légy". Érdemjegy: 4

Kovács Zoltán:
Egyedüli csatárként gyötrődött, harcolt, egy elérhetetlen labda után is futott, és neki lett igaza, egy szögletet kiharcolt. Ezt a posztot jó néhány évvel fiatalabban sem kedvelte igazán, az első percek biztató labdaátvételei után felőrlődött a magas és jobb felépítésű és klasszis horvát védők - Tudor, Robert Kovac - gyűrűjében, de még így is többször csak szabálytalanul tudták megakadályozni. Helyzetbe egyszer kerülhetett volna, akkor Bodnár beadását megpróbálta egyből ellőni, de Tudor közbelépett. Érdemjegy: 5