Legszebb öröm a gólöröm

Talán minden idők legemlékezetesebb, üzenetértékű gólöröme Robbie Fowler nevéhez fűződik. A Liverpool csatára 1999-ben 60 ezer fontot fizethetett klubjának azért, mert Everton elleni gólját a kokainszívó félretérthetetlen mozdulataival ünnepelte. Fowler végül nem vállalta, hogy a kokainozás és a gólszerzés eufóriájának azonosságára akarta felhívni a figyelmet, miközben a klub menedzsere azzal védekezett, Fowler egy füvet legelő tehenet utánzott.

Színészek és társulatok

A Liverpool spanyol sztárja, Luis García góljai után trombitál, a vb csoportmeccsén az amerikaiaknak betaláló olasz Gilardino hegedül, az ausztrálok kétszeres góllövője, az angliai Evertonban játszó Cahill bokszol. Vannak fegyverrel hadonászó gólszerzők is, akik géppuskázást utánoznak, ennek megteremtője a legendás argentin csatár, Gabriel Batistuta volt, míg a Bajnokok Ligájában gólt szerző Elber pisztolylövésekkel ünnepelt. Az Ajax egykori sztárja, Van der Meyde többféle gólörömöt is kifejlesztett pályafutása során, hol nyilazott, hol valami egészen mást imitált, hol vadászfegyverrel hadonászott.

Állatokat utánoznak a Real Madrid braziljai, Ronaldo, Robinho és Roberto Carlos hátukon fekve, lábukkal kapálózva csótányokat, máskor békákat vagy lovakat játszanak el. Az idei vb-n a togóiak pónilovaglással ünnepelték egyetlen, Kader által szerzett góljukat, az elefántcsontpartiak pedig hegyi kecskék módjára ugrándoztak egy spanyolok elleni barátságoson.

A figyelem középpontjába persze úgyis lehet kerülni, ha az ember lő egy irdatlan gólt, majd mozdulatlanná dermed és kizárólag drámai pillantásokkal adja a világ tudtára: "Nagy gólt lőttem!" A világ egyik legszebb gólja után mutatta be minden idők legdrámaibb gólörömét a francia Cantona. Nemcsak ő él az érzelmek sűrítésének ezzel az eszközével. A chilei Marcelo Salas féltérdre ereszkedik, és jelentőségteljesen vár pár pillanatig. Salas a becenevét, a matadort is erről a pozitúráról kapta.

A góllövő káröröme

A gólörömben kis vagy időnként akár nagyobb mennyiségben megtalálható káröröm levezetésére is bőven akad példa annak ellenére, hogy a sportszellem nem veszi jó néven, ha a vesztésre álló ellenfél kerül a gúny középpontjába. Ettől függetlenül a góllövő nagyságát és a közönség ujjongását nem lehet eléggé hangsúlyozni, az ellenfél és tábora pedig jobb, ha erre az időre csöndben marad.

A dán Brian Laudrup az 1994-es vébén könyökölt le egyik gólja után, és kezének malmozásával fejezte ki, gyerekjáték volt betalálni a kapuba. (Ennek eredetijét Michel Platini adta elő az 1985-ös világkupa-döntőn, amikor hatalmas gólja után oldalfekvésbe ereszkedett, csak hogy a találatot les miatt - tévesen - érvénytelenítette a bíró.) Luca Toni, a Fiorentina és az olasz válogatott csatára füle mellett pörgeti ujját, míg Ronaldinho vagy mutatóujjával tudatja, "megmondtam, hogy gólt lövök", vagy a hangorkánt pörgeti fel a közönségnek integetve. A franciák Thiery Henryja a füléhez tapasztja kezét: "Most persze kussol az ellenfél szurkolótábora." (Vagy éppen arra sarkall, ordítsatok, még jobban, nem hallom!) Hasonlót fejez ki a száj elé tett mutatóujj is.

A góllövő csapatos sztárolásában az afrikaiak bizonyultak a legkreatívabbnak: a góllövőt körülálló csapattársak hirtelen hátraesve jelzik, elájultak a góltól, vagy az alázatos cipőpucolók mozdulataival adják a nézők értésére, mennyire csodálják őt.

Az angol csapat a '96-os Eb-n pedig azt az éjszakát elevenítette fel Paul Gascoigne skótok ellen lőtt góljánál, amiről egy bulvárlap is megemlékezett: a játékosok egy éjszakai mulatóban részegeskedtek néhány éjszakával előtte, ennek nevezetes pillanata volt, amikor egy fogorvosi székben ülve egymás szájába öntötték a szeszt.

Az ellenfél kigúnyolása nemcsak a sportszellem számára kényes ügy, hiszen az ellenfél felcukkolt szurkolótábora a közbiztonságot veszélyezteti, arról nem is szólva, hogy a sajtó is lehúzhatja a gúnyolódó játékost. 2006-ban a Manchester United hátvédjét, Gary Neville-t bírságolta meg az angol futballszövetség 5000 fontra (2 millió forintra), amiért az Old Traffortban vendégeskedő Liverpool-szurkolókat szándékosan heccelte. A videón nem látszik, de Neville - leszakadva Rio Ferdinandot ünneplő csapatától -, ötven métert futott a vendégszektor elé, hogy a MU címerét mutogassa.

Az akrobaták

Az örökmozgó gólszerzők a pantomim helyett az akrobatikus mutatványokat kedvelik, még akkor is, ha a csapat orvosa olykor frászt kap a veszélyes mutatványoktól. A 2002-es vb-n a nigériai Aghahowa mutatta meg a svédeknek, annyira könnyű átjutni a védelmükön, hogy utána még hat szaltóra is jut ereje.

A műfaj klasszikusává egyébként a kongói születésű, a Premiershipben játszó Lomana LuaLua vált, aki ennél a gólörömnél le is sérült, de szaltóiért az angol bajnokság legszebb gólöröm díját is odaítélték neki. A legostobább, gólöröm közben szerzett sérülések listáján előkelő helyen áll az FTC egykori szerb légiósa, Goran Kopunovics, aki csapattársát rohant ünnepelni, amikor kificamította bokáját, és utána egy hónapig nem léphetett pályára.

Egy-egy szaltót több sztár is elvállal: Klose az Ecuadornak lőtt gólja után fordult meg a levegőben, az írek sztárja, Robby Keane a 2002-es vb-n bukfencezett és cigánykerekezett, hogy Gera Zoltánnak a West Bromwichban bemutatott szaltóiról ne is beszéljünk. Egészen sajátos akrobatikai mutatvány volt a svéd Thomas Broliné, aki 360 fokot pördült tengelye körül, ha gólt lőtt.

A szabadesés

Olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy focista a levegőben maradt volna, az már gyakrabban megesik, hogy nem két lábra érkezik. Az esés a gólöröm kifejezésére is remek lehetőség. A kitárt karokkal magát fűbe vető focista már nem is túl izgalmas látvány, mindenesetre a műfaj klasszikusa a németeket idén szövetségi kapitányként vezénylő Jürgen Klinsmann, akinek játékos korában védjegyévé vált a meghibásodott mezőgazdasági kisrepülőgép kényszerleszállását utánzó gólöröm. Mások szerint önmagát parodizálta, közismert volt, hogy kisebb szabálytalanságoknál is könnyen a földre dobta magát.

Hasonló mutatvánnyal ünnepelt Kolumbia kapusa is, Martinez amikor egy felkészülési meccsen betalált a lengyel kapus, Kuszczak hálójába. A szabadesők legnagyobbika azonban minden bizonnyal az angol Ipswich Townban is megfordult, jelenleg a Blackburn Roversben játszó koszovói albán származású, de finn állampolgár Shefki Kuqi, aki ezzel a tudásával az első ember lehetne, aki segítség nélkül tudna repülni a Holdon (a videón az 57. másodpercnél).

A góltransz

A gólöröm legnagyobb koreográfusai minden bizonnyal készülnek a nagy pillanatra, Crouch talán órákat gyakorolt a tükör előtt, a csapatos nagyjeleneteket pedig talán az edzésen is gyakorolják. Azt hinné az ember, hogy a spontán örömmámorhoz semmi felkészülés nem kell, pedig nincs ez mindig így. Vannak játékosok, akiket úgy megdöbbent saját góljuk, hogy egyszerűen csak lerogynak a pályán, és néznek a semmibe. Vagy olyan fontos gólt szereznek, amire nem számítottak, és arcukat a tenyerükbe temetve összeesnek, mint Juliano Belletti a Barcelona védője az Arsenalnak lőtt BL-győztes gólja után.

Az 1998-as francia vb-n érezhette hasonlóan magát Liliam Thuram, aki teljesen váratlanul, hátvéd létére lőtt két gólt az egygólos előnyben lévő horvátoknak. A kékeket továbbjuttató gólszerző elalélva viselte eksztázisba került társai ujjongását, akárcsak Christian Vieri, aki a norvégok elleni góljánál tette a tornán ugyanezt. A műfaj csúcsa a hálóba csimapszkodó nigériai Rashid Yekini megható zokogása a bolgárok elleni gólja után a '94-es vb-n.

A szögletzászló fetisisztái

A szögletrúgások mellett a gólörömöknél is kiemelt figyelmet kap a szögletzászló. Sajnos nem tudtuk pontosan lokalizálni, de a szerkesztőség emlékezetében él egy olyan eset, amikor - talán egy nigériai gólszerző 1998-ban - négykézlábra ereszkedett, és ebből a kutyapozícióból lábát felemelve pisilést imitált. A cseheknek gólt szerző Jan Kollernek nemcsak gólszerő képességét, de férfiasságát is sikerült kihangsúlyoznia a zászló segítségével, amivel a történelem során már az is előfordult, hogy a gólszerző egyszerűen kirúgta a helyéből. Diego Maradonának újra kellett építenie a szögletzászlót egy ilyen akciója után - percekig állt a játék -, míg Antonio Cassano a Romában ezt nem tehette meg: egy karaterúgással darabokra törte a rudat.

A leglátványosabb fejlődést a színészkedő gólszerzők hozhatják a gólörömök történetében, amely érzésünk szerint még nem érte meg aranykorát. Híres történelmi szituációkat például még nem játszottak el a csapatok, de hogy lenne benne fantázia, azt az angol humoristák is bizonyítják.