Minek bikázni, ha sarkazni is lehet?

Aki beszélgetett már hosszabban olyannal, aki még látta a hatvanas évek nagy kettős rangadóit a Népstadionban, biztosan hallott arról is, hogy Tichy Lajos milyen mértani pontossággal és kifinomultsággal oxizta a kétforintost zakójának felső zsebébe. Egy pontos sarkazásnál nincs váratlanabb megoldás, aki bemutatja, biztosan nem először próbálta, az edzéseken olykor nagy versenyek lehetnek, ki tud pontosabban és minél extrémebben lőni, passzolni.

A sarkazásos gól mégsem olyan, mint a svédcsavar a vízilabdában, vagy a horog a kosárlabdában, sokkal nehezebb végrehajtani, de hogy érdemes vele próbálkozni, arra a hétközi BL-forduló is jó példa, amelyikben Ryan Babel sarkazott a hosszúba. Igaz, az ő góljának nem volt különösebb tétje, mert már ötöt berámolt a Liverpool a gyerekcsapatot idéző Besiktasnak.

Legutóbb a Bajnokok Ligájában a francia Charles-Edouard Coridonnak sikerült a bravúr, az egy sokkal látványosabb találat volt, kivált, mert tizennégy méterről vette be - 2004 októberében - a címvédő, de Jose Mourinhót már nélkülöző Porto kapuját. Akkor még semmi jel nem utalt arra, hogy a PSG utolsóként gyorsan búcsút vesz a sorozattól, míg a Porto a Chelsea-vel együtt továbbjut.

Sokkal nagyobb volt a tét, amikor a marokkói Rabah Madjer az 1987-es BEK-döntőn háttal állva a kapunak arra gondolt, az a leghatékonyabb módja a gólszerzésnek, ha meg sem fordul. A Porto ezzel a góllal egyenlített az esélyesebb Bayern München ellen, majd Juary pár perccel később a győztes gólt is megszerezte.

Tíz év múlva a müncheni fináléban Alessandro Del Piero is sarkazott, bár a Juventus ezzel csak szépített a Dortmund ellen. Del Pierónak kedvenc műfaja a sarkazás, a nem létező világranglistát is alighanem ő vezeti, erre az alanti, toptízes videóban is akad két tökéletes példa, az egyik gól szebb, mint a másik.

Olaszországban a tavalyi szezon legszebb góljának is egy ilyet választottak, a palermói Guiseppe Biava egy védő szorításában, kitekeredett mozdulattal a kapufa segítségével juttatta vezetéshez csapatát a Reggina ellen.

Össze sem lehet viszont hasonlítani ennek a gólnak a jelentőségét azzal, amit Amantino Mancini szerzett a felfokozott hangulatú római örökrangadón. A Lazio védelme - Jaap Stammal az élen -, dermedten nézte, hogy a brazil a maga alatt lévő labdát nem kis dinamikával juttatja a hosszú sarokba, a kapus pedig hiába dobta magát, esélye sem volt a hárításra. (Ha már Mancini, akkor az olasz válogatott Roberto is sarkazott egyet, amikor a Laziót erősítette és a Parma volt az ellenfél.)

És jöjjön még egy olasz, akit imádtak Angliában: Gianfranco Zola. Ha csak annyit látnánk, hogy szöglet után volt eredményes a százhatvan centis irányító, akkor sok mindenre gondolnánk. Talán még a legnagyobb védelmi hibára is, csak arra nem, hogy a Chelsea játékosa megindult a rövid sarok felé, és egy szép mozdulattal, az egyik lába mögött a rövid felsőbe passzolta a labdát. A védők pedig, a szurkolókhoz hasonlóan ámulva nézték, ilyet is lehet.

Angliában Thierry Henry is megörvendeztette szurkolóit egy pompás megoldással, amit mindig meg fognak említeni vele kapcsolatosan. A Charlton ellen nem tudott kapura fordulni, és miután észlelte, nem is fog menni, mert Jonathan Fortune becsúszásra készen áll mögötte, inkább azt választotta, hogy a lábai között elsarkazza a labdát. A terv tökéletesen sikerült, a labda a hosszú sarokban kötött ki. A Bolton ellen pár héttel később ugyanezt megpróbálta, de akkor nem jött össze.

Manchesterben is láttak már a drukkerek sarkazásos gólt, igaz azt nem a labdaművészként elkönyvelt játékosok közül érte el valaki. Hanem Lee Sharpe, aki egy szélről pontosan belőtt labdára rajtolt rá, és egy finom mozdulattal a hosszú sarokba gurított.

Nagy tornán emlékezetünk alapján Zlatan Ibrahimovic élt a látványos fegyverrel. A bosnyák-svéd a 2004-es Eb-n az olasz védők legnagyobb megrökönyödésére, lehetetlen helyzetből, lehetetlen mozdulattal húzta kapura labdát, és a védő hiába ugrott nagyot, a gólvonalon nem volt esélye arra, hogy kifejelje a léc alól a labdát. (A svédek pontszerzéséhez döntő jelentőségű volt ez a gól, az olaszok pedig búcsúztak a csoportmeccsek után.)

Ha már a védelemnél tartunk. A liverpooli Djimi Traoré nagyon különös megfontolásból akart a tizenhatoson belül trükközni, de mivel korántsem annyira képzett, mint ő azt előzetesen gondolta, sikerült a kapujába sarkaznia a labdát a Burnley elleni kupameccsen. Arról is terjednek videók, hogy gyerekek hogyan játsszák el a bénázást az iskolaudvaron.

René Higuitának ellenben sikerült a nem mindennapi mentés, pedig kicsivel összetettebb technikai feladat volt a levegőben lévő labdát sarokkal kihúzni. De hát pontosan tudjuk, hogy az őrültségektől sohasem visszariadó kapus jól képzett volt, ha leszámítjuk azt, amikor a 1990-es világbajnokságon Roger Milla leszerelte egy cselénél.

Egyelőre még csak találgatni lehet, mikor jön el a pillanat, amikor az olasz Francesco Totti meggondolja magát, és sarokkal lő el egy tizenegyest. Ezt még csak bemelegítésnél próbálta ki, de akkor sikerrel, igaz neccesen. Ha azt vesszük, erőből és szemből hányat hagyott ki az előző szezonban, lehet, érdemes lesz megpróbálnia.