Ki, miért kapott Aranylabdát?

Immár hivatalos, hogy a brazil Kaká kapta 2007-ben az Aranylabdát. Nem érdemtelenül, hiszen csapatával az AC Milannal megnyerte a Bajnokok Ligáját, és ebben hatalmas szerepat vállalt. Győzelme annak ellenére jogosnak mondható, hogy az ősszel már sem ő, sem csapata nem nyújt olyan játékot, mint az év első felében.

Az Aranylabda ugyan egyéni cím, de az elmúlt tizenöt évben többször előfordult, hogy nem mindig a játékost, hanem inkább klubcsapatát- vagy válogatottját jutalmazták a díjjal. Bár voltak valóban egyéninek mondható elismerések is.

Kis címek, nagy nyertesek

1992-ben a holland Marco van Basten ugyan "csak" egy olasz bajnoki címet nyert a Milannal, ennek ellenére remek szezont tudott maga mögött, így annak ellenére megkapta az Aranylabdát, hogy az Eb-elődöntőben az ő kihagyott tizenegyese miatt esett ki Hollandia.

Egy évvel később szintén olyan játékos végzett az élen az olasz Roberto Baggio személyében, aki "csak" egy UEFA-Kupát tudott nyerni. A második helyezett holland Bergkamp (Internazionale) a képességeit senki nem vonja kétségbe, de 1993-ban sem hazai, sem nemzetközi szinten nem nyert semmit, míg a harmadik helyen végzett francia Eric Cantona azért összehozott egy angol bajnoki címet a Manchester Uniteddel, bár a BL-ben a Galatasaray kiverte őket még a nyolcas csoportkör előtt.

Társbérlet és Weah

1994-ben a bolgár Sztojcskovnak elég volt egy társbérletben szerzett világbajnoki gólkirályi cím. (Tényleg emlékszik még valaki Oleg Szalenkóra?) A második és harmadik helyen egy-egy vb-második olasz végzett, de amíg Baggiót a válogatottban mutatott játéka, addig Maldinit a nyár elején megszerzett BL-győzelme segítette hozzá a dobogós helyezéshez.

1995-ben volt az első év, amikor már nemcsak európai játékosok közül lehetett választani, és ennek elsősorban a libériai George Weah örülhetett, aki a Milanban mutatott gólerős produkciójának és egy BL-menetelésnek köszönhetően végzett az élen. Ha a szabályt egy évvel korábban hozzák, valószínűleg a világbajnok brazil Romario elsöprő fölénnyel nyerte volna az 1994-es szavazást.

Eb-győzelem és Ronaldo

Az 1996-ban a németek Eb-t nyertek, Matthias Sammer végig remekül játszott, sorsdöntő gólokat szerzett, így megérdemelten nyerte el az Aranylabdát. A második Ronaldo "csak" egy remek szezont tudott le a Barcelonában, míg a harmadik Alan Shearer egy Eb-gólkirályi címet szedett össze.

Egy évvel később Ronaldo egy Spanyol Kupa döntővel és egy KEK elsőséggel végzett az élen, és bár mindkettőnél vannak rangosabb trófeák, a brazil remekül játszott egész évben, így nem volt meglepő elsősége. Annál inkább a második helyen végzett jugoszláv Mijatovicsé, akinek előkelő helyezéséhez nagyban hozzájárult a két vb-pótselejtezőn nekünk rúgott nyolc gólja. A harmadik a Bordeauxból a nyáron a Juventusba átigazoló, UEFA-kupa-döntős francia Zidane lett.

A vb-dobogósok a dobogón

Zidane egy évvel később már az élen végzett, köszönhetően a vb-döntőben szerzett két góljának, és a Juventus BL-döntőjének. Teljesítményén még az sem rontott, hogy a Szaúd-Arábia elleni meccsen ellenfele megtaposásáért kiállították. Ebben az évben a vb-szereplők voltak az aranylabda díjátadásán főszereplői, hiszen a második a gólkirály Suker lett, míg a harmadik a döntőig remeklő brazil Ronaldo.

1999-ben nem volt nagy torna, így ismét a klubokban mutatott teljesítmények számítottak elsősorban. Ez alapján a Barcelonában pazarul játszó Rivaldo lett az első annak ellenére, hogy még a spanyol bajnoki címet sem sikerült megszereznie. Ugyanakkor formájáról mindent elmond, hogy a BL-győztes Beckham csak a második helyre volt jó, az olasz Milanban első szezonjában bajnok és gólkirály Sevcsenko pedig csak a harmadikra.

Az Eb-győztes csak harmadik, a harmadik első

2000-ben Európa-bajnokság volt, de hiába nyertek a franciák és játszott végig remekül Zidane, csak a második helyre ért oda, míg Sevcsenko annak ellenére "megőrizte" harmadik helyét, hogy csak a Milanban alkotott emlékezeteset. Az első helyen az Eb-harmadik és akkor átigazolási csúcsnak számító összegért a Barcelona mezét a Real Madridéra cserélő - később a szurkolók által ezért egy fél disznóval "jutalmazott" - portugál Figo lett, aki élete talán legjobb szezonját tudta le a két nagy csapat színeiben.

2001-ben Michael Owen elsőségéhez kellett a Liverpool öt kupagyőzelme - többek között egy UAFA-Kupa és egy FA-Kupa győzelem - valamint egy válogatott meccs, melyen mesterhármast rúgott a világ akkori legjobb kapusának tartott Oliver Kahn kapujába. Kahn teljesítményéről mindent elmond, hogy ő lett a rangsorban a harmadik, míg kettejük közé a Real Madrid játékosa, Raul ért oda egy BL-győzelemmel.

Gólkirályi cím kontra BL-győzelem

2002-ben Ronaldo egy világbajnoki és egy vb-gólkirályi címet szerezve nyerte meg az Aranylabdát. Roberto Carlos a vb-gólkirály ugyan nem lett, helyette viszont szerzett egy BL-elsőséget a Real Madriddal. Ez azonban csak a második helyre volt jó, bár sokak szerint ez volt élete legjobb szezonja. A harmadik a vb-n a németeket a második helyig repítő, ám a vb-döntőben nagyot hibázó kapus, Oliver Kahn lett.

Egy évvel később a Pavel Nedvednek egy olasz bajnoki cím is elég volt a győzelemhez, igaz ehhez a cseh középpályás nagyban hozzájárult. Mögötte a szintén pazar idényt tudó francia Henry végzett, aki az Arsenallal az előző évben duplázott (bajnoki cím és FA-Kupa győzelem), majd a 2003-2004-es idényben veretlenül nyerte az angol bajnokságot. A harmadik Paolo Maldini lett, aki már kilenc évvel korábbról is magáénak tudhat egy bronzérmet.

Gerrard harmadikként is győztes

2004-ben annak ellenére nem merült fel görög játékos neve, hogy a görögök Eb-t nyertek. Ellenben az élen a Milan támadója Andrij Sevcsenko végzett, aki "csak" olasz bajnoki és Szuperkupa elsőséget tudott abban a szezonban felmutatni, miközben a BL-t nyerő Portotól a Barcelonába szerződő szellemi vezér Deco csak második lett. Harmadik szintén a Barcelona játékosa, Ronaldinho lett.

Az előző évi szavazás előrevetítette, hogy a 2005-ös év a Barcelona éve lehet. A BL-t ugyan a Liverpool nyerte, de annak kiemelkedően legjobb játékosa Steven Gerrard csak a harmadik lett, míg egy másik angol középpályás, a Chelsea irányítója Frank Lampard a második helyen végzett. Az első azonban az egész évben - de leginkább ősszel remekül játszó Ronaldinho lett. Az eset érdekessége, hogy a BL-ben a Barcát pont a Chelsea, míg a kékeket a Liverpool verte ki.

Olasz fölény, francia ezüstök

Tavaly a világbajnoki címnek köszönhetően szinte biztos volt, hogy olasz játékos kapja az Aranylabdát. Miután támadójátékban senki nem nyújtott maradandót, gólt viszont az egész tornán csak saját játékosuk Zaccardo és a döntőben tizenegyesből Zidane tudott rúgni nekik, nem is meglepő, hogy a középhátvéd Cannavaro nyerte az Aranylabdát, míg a második a kapus Gianluigi Buffon lett. Így hiába nyert a Barcelona 14 év után ismét BL-t, a harmadik helyre egy BL és egy vb-második címmel a francia Henry ért oda.