A Bajnokok Ligájába tart Erdély Abramovicsa

"Ezek a román labdarúgó-szövetségben alig várják, hogy valamibe belekapaszkodjanak, hogy felfüggesszék a pályánkat. Képzeljétek, erdélyi csapat, magyar tulajdonos" - mondja emberünk, majd beleharap az alufóliába csomagolt szendvicsbe. Madarász Lórántnak sűrű volt az estéje. A román bajnokságban magabiztosan vezető kolozsvári futballklub, a CFR egyik szurkolócsoportjának, a Galéria KVSC 1907-nek a frontembere az Universitatea Craiova elleni meccs előtt nem sokkal érkezett a stadionba, mert a munkahelyén volt jelenése.

Színházból a lelátóra

"Odamentem az igazgatóhoz, és megmondtam neki, ha nem hozzák előre, akkor nem játszom" - ezt is ő mondta, de négy órával korábban, a Kolozsvári Magyar Operában. Ott dolgozik ugyanis. A Sybill főpróbájának szünetében esünk az öltözőbe, ahol a kormányzó jelmezébe bújt színész teszi világossá, mennyire fontos, hogy ott legyen kedvenc csapata esti meccsén. Az eredeti kezdéssel nem ért volna oda a bajnokira, ezért megváltoztatták a főpróba időpontját.

A szezonnyitón a KVSC szurkolóit próbáljuk követni. Románia egyetlen magyar többségű drukkercsoportjáról van szó, amely nevével is utal a hagyományokra. A galeri tagjai hangsúlyozzák, nem az a lényeg, hogy magyarok, és közöttük is vannak románok, ahogyan a másik nagy frakció, a Commando Gruia soraiban is magyarok.

A vezérszurkoló távollétében mintha kicsit idény eleji forma jellemezné az előkészületeket. Moldován Koppánnyal rohanunk be a színházba, hogy az operetténekest elkapjuk, de a kocsmai hangolás ezúttal elmarad. "Mindenki elutazott, vagy most jön vissza, sorra kapom az sms-eket, most nem megyünk a törzshelyünkre, a Bonjour Caféba."

Messziről indultak

Régen nem a mostani szervezettség volt a jellemző, és az alkohol sem csak a meccsek előtt, illetve után fogyott. "Évekkel ezelőtt bulicsapat volt ez, a szombat éjszaka után vasárnap kimentünk a stadionba, délelőtt tizenegykor kezdődtek a meccsek. Vittünk magunkkal néhány sört, elnyúltunk a napon, kiabáltunk hülyeségeket egymásnak meg a játékosoknak, mert olyan kevesen voltunk, hogy velük is tudtunk beszélgetni" - magyarázza az operetthős.

Nem is volt olyan nagyon régen, hogy Románia jelenleg is működő legkorábban alapított klubja a harmadosztályban futballozott, és a megszűnés szélén állt. A Kolozsvári Vasutas Sport Clubot 1907-ben alapították, és a helyi magyarság csapatának számított. A név Trianon után változott, a háttér maradt, ugyanis a CFR a román államvasutak rövidítése. Eddig elkerülték a sikerek: az első osztályban csak a negyvenes években és a hetvenes években szerepelt, a mostani szárnyalásig a legjobb helyezése az ötödik hely volt. A bajba került klub vezetői 2001 végén megkeresték Pászkány Árpádot, a tehetős helyi vállalkozót, aki átvette a csapatot.

Két órával a kezdés előtt tömeg nincs, izgatottság van a Gépész utcai stadion környékén. Ekkor sikerül Pászkánnyal találkoznunk, aki a klubépület egyik különtermében fogad minket. A tulajdonos azt mondja, az elmúlt években hobbiból, lelkesedésből költött több tízmillió eurót a csapatra. A 37 éves vállalkozó Sepsiszentgyörgyön született, az iskoláit Kolozsváron végezte. Néhány évig Münchenben élt, itt alapította első építőipari cégét, és azt vallja, ő bátran beszélhet arról, hogyan szerezte első millióit. 1996-ban tért vissza, első jelentősebb vállalkozása az autókereskedéssel foglalkozó Ecomax, amellyel a CFR névszponzora is volt. Üzletei között ingatlanos cég is van, ő építette a kolozsvári Polus Centert, és a csapat támogatói között van most már a TriGránit is.

"A focit mindig is szerettem, futballoztam az U-nál is, futballoztam a CFR-nél is. Most előbb hívtak az U-hoz, mentem volna oda is szívesen, csak az akkori vezetésnek más volt a koncepciója. Azt szerették volna, hogy tegyél bele annyi pénzt, amennyit nem sajnálsz, és továbbra is ők vezessenek, ők költsék a pénzedet, és lehetőleg túl sokat ne szólj hozzá" - mondja az eredetileg építésznek készült, majd matematikát és informatikát is végző Pászkány.

Szembetalálták magukat

A stadion környékén zajlik a hangolás, a szemben lévő kocsmában viszont sok minden kapható, csak alkohol nem. Aztán Koppány az utca egyik házába lép be, és előkerülnek a szurkolás kellékei: zászlók, transzparensek és egy kifejezetten erre a napra szánt üzenet. Felbukkan Cefi, a csapat kabalafigurája is. Őt szintén a KVSC-sek hozták össze, és nem állatka, hanem a csapat identitásának megfelelően kalauzt formál, alatta egy drukker bújik meg.

A CFR az első Pászkány-féle szezon végén feljutott a másodosztályba, ahol szembetalálta magát a város másik csapatával, az Universitatea Clujzsal. Az 1919-ben alapított klub - az "U" - volt eddig Kolozsvár első számú kedvence, amely bár hosszú ideje nem szerepelt az első vonalban, korábban viszonylag sikeres volt. Az évek során a magyar szurkolók is az egyetemisták mellé álltak.

Egy városban ritkán fér meg két futballklub békében egymás mellett, így lett ez a CFR-U együttéléssel is. A kevés saját nevelésű játékost szerepeltető Gépész utcai klub több futballistát is elcsábított a riválistól, ami nyilván fokozta az ellentéteket. A CFR mozgolódásának volt pozitív hatása is: az évek során a semleges szurkolókat maga mellé állította, a jó focira kíváncsi, de az U-hoz fanatikusan nem kötődő nézőket bevitte a stadionjába. A két egylet között van egy nagy különbség: az Universitateát nem egy magánszemély tartja el, hanem a városi és a megyei tanács költ rá évente eurómilliókat.

Etnikai színezet, félrenézéssel

Az Universitatea szurkolói a jól szervezett, kemény táborok közé tartoznak, de a CFR sikerei őket is megmozgatták. A csúcspont 2005 áprilisában jött el, amikor az U-drukkerek egy csoportja az akkor már első ligás rivális szombati meccse előtt megvert több játékost. A CFR hiába kért halasztást, volt futballista, akinek bekötött kézzel kellett pályára lépnie.

"Minden egyes városban, ahol van két futballcsapat, van egy bizonyos szintű drukkerközösség mindegyik klubnál, amelynek tagjai a pályán kívül is szeretnek sportolni. És ezt a sportot mindenki úgy műveli, ahogyan jónak tartja. Ott már nincsenek szabályok. Illetőleg valószínűleg vannak, de azokat már ők állítják fel maguknak, az az ő dolguk" - mondja Pászkány a helyi futballháborúról.

A feszültség azóta sem enyhült, a tavaly nyáron az első osztályba visszajutott U legkeményebb hívei rendszeresen vegzálják a városban CFR-sállal flangálókat, adott esetben középiskolás lányokat várnak meg tanítás után, hogy riogassák őket. A meccs előtti forgatagban az egy éve csupa lányokból alakult szurkolói csoporthoz tartozó Tímea meséli el, nemrég őt is kikezdték az U-sok, kapott néhány pofont, a barátját viszont alaposabban helyben hagyták.

A konfliktus tavaly decemberben kapott etnikai színezetet, amikor az Universitatea Gépész utcába átránduló szurkolói lebozgorozták - hazátlanozták - a CFR drukkereit és tulajdonosát, illetve azt is kiabálták, "ki a magyarokkal az országból". Az eset érdekessége, hogy az U szurkolói között több magyar van, sőt a csapat a téli szünetben szintén kisebbségi edzőt nevezett ki, Mészáros Alpárt.

Mindenféle nemzet

Fél órával a kezdés előtt bejutunk a stadionba, ennyi előkészület kell. A galéria tagjai, akárcsak a másik csoport, a Commando Gruia, a kapu mögött foglalnak helyet, csak ők az újonnan épített, fenti részen. Koppányék szétosztják a behozott zászlókat, és a kezdés előtt nem sokkal, de a vártnál korábban Lóránt is befut. A katonai jelmezbe bújt színész után egy farmerben flangáló fiatalember lép oda mindenkihez. Igazán elemében van: az arcáról határtalan öröm sugárzik, üdvözöl, lelkesít, izgul az összeállítás miatt.

Ahogy a jelen is mutatja, Pászkány csapata mindig teljesítette a terveket. 2004-ben jutott fel az első osztályba, ahol a bentmaradás volt a cél. A második szezonban, 2006-ban megismételte a korábbi legjobb helyezését, az ötödiket. A váltás ekkor jött, romániai játékosok helyett külföldről kezdett igazolni a klub. A jelenlegi keretben nyolc portugál, hat argentin, két-két brazil és svéd, egy-egy kanadai és nigériai futballista mellett nyolc román van, de a hétvégi bajnokin mindössze a csapatkapitány Eugen Trica fért be a kezdőbe. Maradt egy hírmondó a másodosztályból: Adrian Anca már a kispadra is ritkán tud leülni.

Ez is támadási felületet adott a csapatért kevésbé lelkesedőknek: kozmoplitának nevezik a CFR-t, a futballszövetségben meg amiatt fanyalognak, hogy egyetlen válogatott sem szerepel a bajnokság egyik legerősebb csapatában. Pászkány azzal érvel, hogy neki csak az eredmények számítanak, nem a nemzetiség, ráadásul szerinte kiesik egy teljes romániai generáció, mert annak tagjai nem olyan jók, hogy egy BL-be készülő klub meghatározó játékosai lehessenek. Románia egyébként is EU-tag, tehát a szabad mozgásnak elvileg semmi akadálya.

Ötmillió euró elment a télen

A százéves évfordulóra, 2007-re már a bajnoki címet tűzték ki. Ez akkor nem jött össze, sőt a Bajnokok Ligája-selejtezőt érő második hely is elúszott, pedig az üldöző Steauával szemben nyolcpontos is volt az előny. Az UEFA-kupában indulhatott a csapat, amely nagy pofonnal távozott, a második selejtezőkörben a ciprusi Anorthoszisz Famaguszta hazai pályán győzte le 3-1-re.

A CFR-t figyelők szerint ez jelzés volt Pászkánynak, aki magyarországi viszonylatban elképzelhetetlen vásárlásba kezdett. Az adatok persze nem hivatalosak, de az argentin Christian Fabbianiért a hírek szerint kétmillió eurót adott, a téli időszakban pedig újabb játékosok érkeztek.

Úgy, hogy a CFR az ősszel az utolsó - már tavaszról előrehozott - fordulóban kapott ki először, a temesvári Poli AEK-től, és a korábbi tizenegy pontos előnyből így is megtartott ötöt. A román bajnokság idén különös téttel bír: a győztes először kerül automatikusan a BL csoportkörébe. A kolozsváriak már a BL-re készülnek, így az ősszel ott szereplő Rosenborgtól érkezett a kanadai kapus, Lars Hirschfeld és a svéd Mikael Dorsin. Előbbiért állítólag 800 ezer eurót fizettek ki, utóbbi ingyen távozhatott, viszont mindketten fél-fél millió euró körüli aláírási pénzt kaphattak. Az argentin-francia Dubarbier, úgy tudni, másfél millió euróért lett a kolozsváriaké; hivatalosan körülbelül ötmilliót költöttek erősítésre. Viszonyításképp: ez 1,25 milliárd forint, amiből több meghatározó magyar klub költségvetése is kijönne. A téli magyar csúcsigazolás, Dzsudzsák Balázs a feltételezések szerint kétmillió euróért lett a PSV játékosa.

Egy magyar rigmus

A lelátón lengenek a zászlók, és ha nem is dől össze a stadion, nagy hangulatban kezdődik a mérkőzés, amelyre 11 ezren jöttek ki. A KVSC-sek is románul szurkolnak, a Gruiát követve éneklik, kiabálják a rigmusokat. Csak néhányszor hallani hangosabb magyar szót: a bírói ítéleteket a kimondottan hangos "kurva anyád"-dal kommentálják. Folyamatosan nyomják, a szünetig alig lankadnak.

Még tíz perc sem telik el, a CFR megszerzi a vezetést, a portugál António Semedo épp a tábor felöli kapuba talál be. Lóránt mellett állok, és ízelítőt kapok a gólörömből: ököllel üti a mellkasomat. Én is örülök.

Még fel sem eszmél a tábor, amikor a craiovaiak egyenlítenek. A döbbenetre sincs idő, olyan hirtelen történik minden.

Lórántot azonban elveszítem, az első gólnál a gruiások közül néhányan a szektor előtti hálóra kapaszkodtak, a tartója látványosan visszahajlik. A feldúlt vezérszurkoló már is a helyszínen, intézkedik, nyugtat, lebeszél.

A kolozsvári Highbury

Most már van mit rombolni, mert a korábban a költözés gondolatáig is eljutó Pászkány a csapat mellett egy stadiont is felépített. 2005-ös ottjártunkkor a lepusztult lelátóra felülni alig mertünk, hangulattalan pályával, málló betonnal találkoztunk a szélfútta stadionban. A tulajdonos húszmillió eurót, vagyis ötmilliárd forintot költ az átalakításra, az UEFA hitelesítette a létesítményt. BL-meccseket már most játszhatnának itt, augusztusra pedig befejeződik a látványos építkezés: kifejezetten futballra épült, 26-27 ezres, háromnegyedrészben fedett stadionban várhatják adott esetben a BL-csoportkört. A pálya tetszetős már most is: az egyik hosszú oldalon csak a sajtónak fenntartott rész és a VIP-páholyok fedettek, a kapu mögötti, könnyűszerkezetes lelátónak a fele fölött van tető. A legmagasabb sorokból szédítő a kilátás, ráadásul a város környéki dombokra, illetve Kolozsvár északi részére látni. Ami talán zavaró, hogy a másik kapu mögött soha nem fognak nézők ülni, mert onnan néhány méterre már utca van, és házak húzódnak. Így viszont kompakt, a felesleges nagy tereket nélkülözi a CFR-stadion, nincsenek óriási távolságok - a házak miatt pedig kicsit olyan, mint a már lebontott londoni Highbury.

A sikerek a városhatáron túl is feltűntek. Bár a klub nem hangsúlyozza a magyar vonalat - az interjúkészítéskor maga Pászkány is felajánlja, angolul vagy franciául is folyhat a beszélgetés -, többen úgy vélik, az erdélyi magyarság egyfajta reményt lát a kolozsvári klubban. Ehhez hozzájön a Romániában csak a rendszerváltás után megerősödött vidék-Bukarest ellentét, ami szintén szimpátiát kelt a 17 éve tartó fővárosi futballuralom közepette. Erdélyi - itt értsd: nem a korábbi román területekről származó - csapat időtlen idők óta nem nyert bajnokságot: ez utoljára 1970-ben az UTA Aradnak sikerült.

A bukaresti gombnyomogatás

A bukaresti futballestablishment tagjai a szokásos arroganciával reagáltak a feltörekvő erdélyi klub eredményeire. Itt elsősorban a hangzatos nyilatkozatairól ismert lokális Stadlerre, a pásztorból Steaua-tulajdnossá vált Gheorghe Becalira érdemes gondolni. A korábban Bölöni Lászlót hazátlannak nevező Becali Pászkányt nyíltan leparasztozta, szerinte a CFR-tulajdonos nem tud öltözködni, bár magunk is meggyőződhettünk róla, úgy néz ki, mintha épp egy olasz divatüzletből lépett volna ki. A Steaua-tulaj szerint a klubot nem is a vállalkozó tartja el, hanem az erdélyi magyar szabadkőművesek. A meccseket évek óta köztudottan manipuláló Becali télen megígérte: elkezdi nyomogatni a gombjait. Feltehetően arra gondolt, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően nemcsak a saját, hanem a CFR ellenfeleit is megpróbálja pénzzel motiválni. Igaz, később azt mondta, semmilyen gombokra nem gondolt.

Bár provokátorok minden irányból adódnak, a CFR szurkolói a kevésbé balhés romániai táborok közé tartoznak, amire garancia az is, hogy jó kapcsolatban vannak a klubvezetéssel. Az egylet támogatja őket, a vidéki utazásban segíti a drukkereket. Persze közöttük is vannak, akik nem vetik meg a keményebb jeleneteket, de a KVSC a kulturált, agressziómentes szurkolásért áll ki.

Balhé azért erre a meccsre is jut: ám azt craiovaiak okozzák, akiket végül ki is vezetnek a stadionból. Lóránt ott is megtalálható, a helyzet magaslatára állni csak készülő biztonságiak tőle kérdezik, hogy mit kell ilyenkor tenni. Most debütált ugyanis a rendszer, ami nálunk már ismert, hogy a stadionon belül a klub biztonsági szolgálata ügyel a rendre.

A következő meccsen eldőlhet

A gyors egyenlítés után már a szünetre visszaveszi a vezetést a hazai csapat, így a gombokat tényleg nyomogatnia kellene Becalinak, mert csapata nyolcpontos hátrányban volt a tavaszi forduló előtt a kolozsváriakkal szemben. A Steaua-tulajnak azonban beszűkültek a lehetőségei: a két BL-t érő hely (a bajnoki második a selejtezőbe kerül) mellett három csapat indulhat az UEFA-kupában, kettő az Intertotó-kupában, sőt a kupagyőztesnek is jár egy hely a második európai sorozatban. Ráadásul a 18 csapatos mezőnyből négyen esnek ki, vagyis kevés klub marad, amely tét nélkül adhatja le a meccseit bárkinek.

A keményre sikerült meccsen - a sok szabálytalanság mellett a craiovaiaknak egy kiállítás is jut - végül 4-1-re hozzák a hazaiak a kötelező győzelmet.

A fordulóban az élen álló öt csapat közül csak a CFR-nek és a jóval lemaradó temesvári Polinak sikerült győznie, így nyolc pontra sikerül növelni az előnyt a második Rapiddal szemben. A bukarestieket épp az U győzte le, az eredményt kitörő lelkesedés fogadta. Becalinak valóban nem sikerült nyomogatnia gombokat: a Steaua a Poli Iasitól kapott ki 2-1-re. A következő forduló akár döntő is lehet: a CFR Bukrestbe utazik, a Steauához.

Lóránt a lefújás után szendvicseit majszolja, és dühöng, hogy a vendégdrukkerek balhéja miatt akár a stadionjukat is betilthatják. Aztán az elnökhöz siet, majd alig egy óra múlva már a Bonjourban kapjuk el. Arról mesél, a csapatról készült egyik legrégebbi fotó az övé, véletlenül mentette egy padlásról. Egyszer csak elkészül erejével és távozik: "Srácok, nekem mennem kell, holnap is előadásom lesz."

Nekünk tovább tart az afterparti, de az igazi ráadás vasárnapi kolozsvári távozásunkkor következik. A városból kifelé megállunk az Universitatea stadionjánál, megnézzük, milyen, ha már a szurkolóiról sokat meséltek nekünk. A lelátón császkálunk, süt a nap, nem messze tőlünk négy fekete-fehér drukker festékszóróval drapériát készít. Az egyikük észrevesz minket, majd odajön, és kérdezi, mit csinálunk itt. Naivan eláruljuk, budapesti újságírók vagyunk.

Nem szégyen a futás

Erre odaszól a társainak, majd torkaszakadtából kiabálni kezd, hogy takarodjunk: "A fara! Go away!" - és már mozdul is a festékszóró, de végül mégis megkímél minket. Jobb távozni, bár angolul visszakérdezünk, hogy miért, majd higgadtan és határozottan kiindulunk. Talán a kamera zavarja meg őket, mert üldözőbe vesznek, mi mégsem szaladunk. Ekkor leállnak, viszont egy újabb kameramozdulat behergeli őket, és vészesen közelítenek. Be az autóba, persze elsőre nem sikerül sebességbe tenni, mégis elindulunk. Most már teljes a kép, mindent láttunk.