Kik kerülnek a válogatott kezdőcsapatába?

A magyar válogatott Dánia elleni selejtezője előtt Vácon készül a csapat, a keret az mlsz.hu híradása szerint jó hangulatban, pörgős edzésekkel melegít első vb-selejtezőjére. Erwin Koeman keretében Dárdai kivételével nincs sérült, vagy eltiltott játékos, így elvben a legerősebb csapattal kezdünk a szintén erős kerettel érkező (Jörgensen és Grönkjaer hiányzik majd) dánok ellen. Megpróbáljuk kitalálni, kiket láthatunk a mieink kezdőcsapatában.

A szisztéma nem változik, várhatóan a négy védő előtt két szűrővel, három támadó középpályással és egy csatárral állunk fel. A 4-2-3-1-rendszer kétségkívül a magyar válogatott számára legalkalmasabb formáció, vannak azonban posztok, melyekre nincs megfelelő játékos, cserébe viszont akad olyan is, amelyikre mindjárt hárman jelentkeznek.

Az elmúlt néhány évben ismeretlen volt a kapuskérdés problémája a válogatottnál, a csúcson lévő Király Gábor mellett többen is képesek voltak megnyugtató megoldást biztosítani. Most nincs olyan kapusunk, akiben feltétlenül megbízhatnánk. Fülöpnek kiválóak az adottságai, de több komoly potyájára is emlékszünk, és a rutinos Babos sem feltétlenül megnyugtató megoldás (friss emlék a Montenegró elleni harmadik gól).

A kapusposzton általában ritkán variálnak az edzők, így minden valószínűség szerint Babos nevével kezdődik szombaton a magyar válogatott összeállítása. A hosszú évek óta Hollandiában légióskodó kapus jobb napjain valóban a csapat erőssége lehet, bármikor képes bravúrokra, és a kapujából kiindulva sem rezzen össze, így valóban ő lehet a legjobb választás.

A védelem közepén vitathatatlan helye van Juhász Rolandnak, aki nemcsak remekül fejel, d a földön sem könnyű átjátszani. Az Anderlecht légiósa lehetne kicsit határozottabb a többiek irányításában, hiszen a védelem többi tagja meglehetősen gyakran cserélődik körülötte, a szilárd védekezés alapja pedig jórészt az összeszokottság. Juhász párján még minden bizonnyal gondolkodik a kapitány is, a keret alapján Vaskó és Vanczák közül kerül ki a másik középhátvéd.

Vanczák azonban a legutóbbi barátságos meccsen (ahol középhátvédként szerepelt) kétszer is komolyat hibázott. Így könnyen lehet, hogy Vaskó lesz Juhász párja, míg Vanczák kihúzódik a balszélre. A jelenleg az olasz másodosztályban játszó Vaskónak meccshiánya van, tavaly a Bristolban meglehetősen keveset játszott, igaz, a Serie B nyitányán végigdolgozta az Avellino mérkőzését (1-3).

A szélsőhátvéd posztja kulcsfontosságú a fent vázolt formációban, az ellenfél térfelén ugyanis az ő játékba lépésével lehet létszámfölényt kialakítani. Ezért lényeges, hogy a két szélső többször felérjen a támadásokkal, hogy veszélyes beadásokkal játszhassa meg a középen érkezőket – természetesen védekező feladata ellátása mellett.

A jobbhátvéd posztjára Szélesi Zoltán a legesélyesebb jelölt. A francia Strasbourg játékosa erőnlétileg alkalmas a feladatra, és szükség is lesz felfutásaira, ám Vanczákkal együtt ő is meglehetősen bizonytalan volt Montenegró ellen. Többször kerültek mögé, a harmadik kapott gólunknál a komplett magyar védelemmel együtt aludt el. Alternatívája a salzburgi Bodnár László lehet, mellette keménysége szól, és távoli lövései.

Balhátvédként Vanczák mellett többször kapott szerepet a jelenleg is kerettag Bodor Boldizsár és Löw Zsolt. Bodort az elmúlt tíz év szinte összes szövetségi kapitánya kipróbálta, de nem sikerült állandó helyet kiharcolnia. Löwre szóról szóra ugyanez igaz, ellene szól, hogy a válogatottban rendszerint túlizgulja a meccseket, sem váratlan húzásra, sem felfutásokra nem vállalkozik. Korábban volt rá példa, hogy a bő balszélsőválasztékból Halmosi vagy Huszti eggyel hátrébb lépett, és nem is tűnt rossznak az elgondolás, de Koemantól eddig nem láttunk ilyesmit.

A két védekező középpályás posztjának is nagy a jelentősége, javarészt az ő játékuktól függ, nálunk lesz-e többet a labda, vagy védekezni kényszerülünk. A labdaszerzés mindig kényes (és nálunk általában megoldatlan) feladata most sem ígérkezik könnyűnek, az erre a posztra jelölt játékosoknak kell a rendszerint nagyobb tudású ellenfelek támadásait megszűrniük.

Vadócz Krisztián szereplése a sorban szinte biztosra vehető, az Osasuna játékosában nagyon bízik Erwin Koeman, amit Montenegró ellen gólpasszal hálált meg. Ugyanakkor hajlamos eltűnni a mezőnyben, a támadásokkal igen ritkán lép fel, és igyekszik mindig a legegyszerűbb megoldást választani. Párja Dárdai Pál sérülése miatt jó eséllyel Tóth Balázs lesz, aki keménységben méltó ellenfele Poulsennek, és bár Montenegró ellen ő is adott egy gólpasszt, félő, hogy labdakihozatalaink nem az ő passzaitól lesznek gördülékenyek.

A támadósor adott, az irányító biztosan Hajnal Tamás lesz, a jobbszélen Gera Zoltán, a balon vagy Huszti Szabolcs, vagy Dzsudzsák Balázs játszik. Valóban komoly dilemma, hogy a két jó formában lévő ballábas közül melyikük lépjen pályára, így arra is látunk esélyt, hogy Gera csatárt fog játszani, és Huszti megy át a jobbszélre. De például a görögök elleni mérkőzésen a hannoveri szélső játszott csatárt – nem is rosszul.

A keretben két center is található, Priskin Tamás hiányában a debreceni Rudolf Gergelynek várhatóan kevesebb, a válogatottba ollózós góljával visszakerülő Torghelle Sándornak több esélye van a kezdőbe kerülésre. Ennek ellenére lehetséges, hogy a középpályások közül játszik valaki csatárt, akár a Montenegró ellen látott módon (ekkor Dzsudzsák volt a balszélső, Huszti a jobbszélen játszott, majd Halmosi beállásával a PSV játékosa ment át a jobboldalra), ebben az esetben Gera lehetne a center.