Lábtörés előre megfontolt szándékkal

Szerdán volt 25 éve, hogy a baszk Goikoetxea lerúgta Diego Maradonát, az évfordulóra Angliában újabb lábtöréssel emlékeztek, kedden majdnem történt még egy, 2008 meg minden idők legdurvább sérülésével indult.

Legtöbbször előre megfontolt rúgás okozta a bajt, megpróbáltuk összeszedni a legemlékezetesebb vagy legdurvább belépőket.

Maradona megsemmisítése természetesen ott van a leghírhedtebbek között: 1983. szeptember 24-én, a Barcelona-Athletic Bilbao spanyol bajnokin Andoni Goikoetxea Olaskoaga csúszott rá hátulról, teljesen szándékosan, és törte el bal bokája fölött a csontot.

A Bilbaói Hentes becenevű védő lapot sem kapott, az argentin zseni három és fél hónapot hagyott ki, 106 nap után tért vissza 1984 januárjában.

Goikoetxea, aki értelemszerűen nem azonos a később a Barcelonában is megfordult Jon Andoni Goikoetxeával, korábban már az akkoriban szintén barcelonás Bernd Schustert is lerúgta. Napjaink Real-edzője 21 éves volt, szemtanúk szerint sosem lett annyira jó, mint a sérülése előtt volt. (Maradona igen, később mindent megnyert a válogatottal és a Napolival.)

A baszknál is aljasabb volt Roy Keane 2001-ben, igaz, az Alf-Inge Haaland elleni történet három és fél évvel korábban kezdődött. 1997 szeptemberében Keane egy Manchester United-Leeds meccsen szerencsétlenül ütközött Haalanddal, elszakadt a keresztszalag a térdében. A norvég azt gondolta, ellenfele csak szimulál, és büntetőt akar kicsikarni, ezért a földön agonizáló Keane fölé hajolt, és az arcába kiabálta, hogy szimuláns.

Nagy hiba volt, mert Roy Keane soha nem szimulált, így különösen zokon vette a gyanúsítást. Mint egy igazi pszichopata, nem felejtett, és majdnem négy évig várt a visszavágásra.

2001 tavaszán Haaland már a Manchester Cityben szerepelt, amikor Keane lecsapott, és véget vetett futballpályafutásának. Minden szakadt a jobb térdében. Az ír másfél évvel később megjelent önéletrajzában beismerte, hogy szándékosan gyilkolt. “Kivártam az alkalmat, kurvára megrúgtam. Nesze, megkaptad” – írta a könyvben.

Haaland később még négyszer csereként beállt a Citybe, de magas szinten soha többé nem futballozhatott. Keane-t utólag öt meccsre tiltotta el a futballszövetség, és megbüntette 150 ezer fontra.

Az eszetlen kategóriát gazdagította Aldo Duscher 2002. áprilisi becsúszása David Beckham ellen. A Deportivo La Coruna-MU BL-meccsen páros nyújtott lábbal intézte el az angolt, akinek a világbajnokság előtt szűk két hónappal tört el az egyik lábközépcsontja.

A válogatott kapitányának felépüléséért egy egész ország szurkolt, Duscher, aki ráadásul argentin, közellenség lett a szigetországban. Főleg, hogy bocsánatot sem kért, csak amikor már a fél világ felszólította erre. “Szerencsétlen baleset volt” – nyilatkozta. Beckham végül tudott játszani a vb-n, bár később elárulta, még nem gyógyult meg teljesen.

Véletlennek mondta belépőjét a birminhami Martin Taylor is idén február végén, amikor valószínűleg a futballtörténet legsúlyosabb és biztosan legbrutálisabb sérülését okozta az arsenalos Eduardo da Silvának.

A brazil származású horvát tehetség nyílt törését a televízióban nem is mutatták, mi sem rakunk be róla videót, de aki erős idegzetű és felkészült, itt megnézheti. Annyira komoly volt, hogy a gyors orvosi segítségen és a műtéten múlt nemhogy a lába, az élete is.

Eduardo gyógyulgat, visszatérése december elejére van kiírva, de hogy lesz-e belőle még Premier League-szintű futballista, az erősen kétséges.

Hasonlóan komoly volt a talán leghíresebb hazai futballsérülés, a kispesti Csertői Aurél lábtörése, amikor Mátyus János rácsúszott az 1998/99-es szezon Kispest-Ferencváros mérkőzésén. Van videó erről is, de inkább csak itt mutatnánk meg, erős idegzetű olvasóinknak.

Mátyus belépője viszont nem hasonlítható össze Taylor, Duscher, Goikoetxea és pláne Keane merényletével: míg a magyar hátvéd esete tényleg csak balszerencse, a többiről ugyanez nehezen hihető el.