Magyarország darált, ez most elég volt

A magyar válogatott tétmeccsen aratott győzelmet szombat este a Puskás Ferenc stadionban, ezt pedig akkor is meg kell becsülnünk, ha az ellenfél Albánia volt. A jelenlegi magyar csapatnak nincs joga és oka az albánokéhoz hasonló játékerőt képviselő válogatottat lekezelni, hiszen a szombat esti mérkőzésen két közel azonos tudású csapat játszott, és a mieink kapott gól nélkül, kettőt rúgva nyertek.

Megvan tehát az első győzelem, amelynek értékét elsősorban az adja, hogy Erwin Koeman csapata elbírta a közvélemény által rárakott esélyesség terhét (hangsúlyozzuk: az erőviszonyok alapján nem feltétlenül jogosan), és a második félidőben ellenfele fölé nőve két olyan gólt szerzett, amelyeket nem a szerencse, vagy az ellenfél hibái eredményeztek, hanem olyan akciók, amilyenekre egész héten készült a csapat.

A kapitány nem számolhatott a csapat meghatározó játékosával, Gera Zoltánnal, ezért a taktikát a baloldalon vezetett támadásokra építette, és végül nem vetette be a Gerát talán legjobban pótolni képes Buzsáky Ákost a jobbszélen, hanem Huszti Szabolcs feladata volt a második hullámban a kapu elé érkezni. Arie Haan pontosan tudta, mire kell készülnie, és az első félidőben csapata tökéletesen megvalósította edzője elképzeléseit.

Az albánok labdavesztés esetén azonnal visszahúzódtak a saját térfelükre, de nem olyan mélyen, hogy ezzel magukra húzzák a magyar csapatot. Ehelyett a két védekező középpályás közül az egyik rendszeresen a labdát felhozó játékost támadta, a másik pedig a balszélre tolódva tette lehetetlenné, hogy Koeman taktikája eredményes támadásokkal kamatozzon.

Dzsudzsák Balázs általában két védő szorításában volt kénytelen játszani a vonal mellett, pontatlan beadásait könnyedén fejelte ki az albán védelem, a magyar csapat sehogy nem talált fogást az albánok szervezett játékán. Ebben szerepet játszott Hajnal Tamás ezúttal gyengébb játéka, és a posztján idegenül, kevés haszonnal mozgó Halmosi Péter teljesítménye is.

A magyar csapat nem tudta megszerezni a mérkőzés elején a vezetést, és egyre idegesebben játszott, félő volt, hogy a játékosok végleg kiesnek a ritmusból, de Dárdai Pál nagyszerű játéka, valamint a védelmet hiba nélkül irányító Juhász Roland kiváló teljesítménye megnyugtatta őket, és a második félidőben már sokkal jobban akaró csapatot láthatott a népes szurkolótábor.

A magyar válogatott elszántan és célratörően futballozott a szünet után, és bár játékában még mindig elmaradt a Svédországban látottaktól, egy másik, régen nem látott erényt felcsillantva bedarálta ellenfelét. Egyáltalán nem volt érdemtelen Torghelle gólja, amely a maga nemében mestermunka volt, a csatár kiválóan indult el a rövid oldal felé, megelőzte védőjét, és szép mozdulattal védhetetlen gólt fejelt. Az sem volt véletlen, hogy a második találatunk is bal szélről érkező beadás után esett.

A mérkőzés előtt megfogalmazott elvárás, hogy a svédek ellen látott játékról lépjünk előbbre, nem valósult meg - a magyar válogatott a Rasunda stadionban mutatott játékával nagyon megverte volna szombaton Albániát -, a mérkőzés egészét tekintve mégsem lehet hiányérzet a szurkolókban, hiszen a csapat győzni tudott.

Nem kiemelkedő játékkal szívósan küzdő, okosan felkészített csapatot győzött le Erwin Koeman csapata, ráadásul egyik kulcsjátékosa nélkül és több másik gyengébb teljesítményével, mindezek után tehát különösen jogos kiemelni a legfontosabb pozitívumot, amelynek komoly szerepe lesz Málta ellen is: esélyesként kellett nyernie a magyar válogatottnak, és kell majd szerdán is, mert egy esetleges máltai pontvesztés mindent lenullázna, amit eddig elértünk.

Mert valamit már elértünk, és ezt a mérkőzést a helyszínen megtekintő 25 ezer ember bizonyította. Nem kellett sok, elég volt annyi, hogy a szurkolók is meglátták azokat a kis lépéseket, amikkel az Erwin Koeman vezette csapat lépeget előre.

Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!
Folytassa, Mister!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!