A 41 esztendős Paul Gascoigne jelenleg egy dél-angliai rehabilitációs klinikán igyekszik felülkerekedni önmagán, és amint azt a Sun című lapnak bevallotta, ha ez nem sikerül neki, élete már biztosan nem kerülhet vissza a normális kerékvágásba, sőt, amennyiben visszaesne, az a közeli halálát is jelentené egyben.
"Ez az utolsó esélyem. Egy barátom azt mondta, több életem van, mint egy macskának. Ez igaz, de mostanra eljutottam az utolsóhoz - közölte a korábbi angol válogatott játékos. - A 2008-as év szörnyű volt a számomra, a legrosszabb évem mind közül. Az alkohol többször is majdnem megölt. Az pedig, hogy hivatalosan a mentális betegek közé kerültem, mindennél rosszabbul érintett. Meghalt belőlem valami. A jelenlegi kezelés abban különbözik az előzőektől, hogy most tudom, végig kell csinálnom. Hogy nem szabad egyetlen kortyot sem innom, különben meghalok."
Hozzátette, korábban ivott szomorúságában éppúgy, mint jókedvében. Elismerte, már gondolt a halálra.
Regan Gascoigne, a futballista 12 éves fia december végén a Channel Four tv-csatorna egyik műsorában azt mondta, hogy az alkoholizmussal és mentális problémákkal küzdő apja hamarosan meg fog halni és "csak időpocskolás lenne, ha segítenének rajta".
"Ha kívánhatnék valamit, akkor azt kívánnám, hogy hagyjon el bennünket. Lehet, hogy nagy futballista volt, ám ebből nem következik, hogy apának is jó lett volna" - fogalmazott a gyerek.
Apja erre is reagált, és azt mondta, nem hiszi el, hogy felesége hagyta volna, hogy a fia a tévé nyilvánosságát keresse és felhasználja. "Nem hibáztatom cseppet sem a fiamat, mindig szerettem őt, és mindig is szeretni fogom."
Az 57-szeres válogatott Gascoigne pályafutása alatt számos elitklubban megfordult: a Newcastle Unitedben kezdte, majd szerepelt a Tottenham Hotspur, a Glasgow Rangers, a Middlesbrough, a Lazio és az Everton csapatában is. Karrierje - részben sorozatos botrányai és alkoholizmusa miatt - az 1990-es évek végén szakadt meg.
Gascoigne legjobb barátja szerint most jobban néz ki, mint december elején. "Pontosan tudja, hogy legalább annyira aggódnak érte az emberek, mint George Bestért tették. De azt szokta mondani, jobban tennék, ha a saját életükkel törődnének, őt pedig elfelejtenék. De mivel a nemzet egyik bálványa volt, természetesen nem ezt teszik."