Miért ekkora lúzer a Chelsea?

“Nem hittem volna, hogy a két meccsen egy gólt sem tudunk lőni a Chelsea-nek” - mondta az egyik spanyol kolléga mellettem a 92. percben. Körülbelül 15 másodperc múlva hatalmasat ugrott, és mindent megbocsátott Guardiolának, amiért nem cserélt korábban, hogy tanácstalanul szemlélte, hogy kapura totálisan veszélytelen a csapata. A Barcelona Iniesta pazar lövésével egyenlített - ez volt az egyetlen kapura lövésük -, ezzel pedig továbbjutott. (A szurkolók percekig hajlongtak a nevét harsogva.)

Hajdu B. István azt fejtegette, a Barcelona a tavalyi és az idei elődöntőben mindössze egy gólra volt képes angol csapat ellen. Nagyon sokáig úgy látszott, egyet sem tud lőni. A Manchesternek tavaly nem sikerült.

Egy másik spanyol kolléga, aki a Barcelona honlapját szerkesztette, kicsit sajnálkozott a félidőben, mennyire megkomponált csapat a Chelsea.

Az övéi nem ütköztek, nincsenek hozzászokva a kemény test-test elleni játékhoz, mert hát a Malaga vagy a Gijon ellen nem kell. A Chelsea-nek ellenben még a West Bromwich ellen is helyenként brutálisan kell küzdenie.

Sokáig úgy látszott, Guus Hiddink élete legjobb edzői húzása lesz, hogy Anelkát jobb oldali középpályásának állította. Amikor viszont centerbe került, megbomlott az a csapategység, amit Hiddink hosszú éjszakák alatt épített fel magában. Ő maga mondta, ami éjszaka eszébe jutott, azonnal papírra vetette.

Elmondható, mindkét Bajnokok Ligája elődöntőn az történt 180 percig, amit a Chelsea akart. Ha akarta, megfojtotta a Barcelona játékát, mert képes volt rá. A visszavágón is egy pillanat alatt átállt a 4-4-2-es rendszerről védekezésben 4-2-4-re, már a felezővonaltól öt méterre felállt Malouda, Lampard, Drogba és Anelka. A fal ellen tehetetlen volt a Barcelona, mert mögöttük ott volt Ballack és Essien, valamint a védőnégyes.

Az angolok egy percre nem kontrollálták a katalánok játékát. Ez az egy perc vetett véget álmaiknak.

Somos kollégával arról értekeztünk, vajon lesz-e olyan helyzet, amikor a norvég játékvezető tizenegyest ítél. Az elsőt feltehetően még nem merte befújni, a Drogba-Abidal találkozást pedig már nem, pedig még az is az első félidőben volt. (Materazzi és Malouda térde hasonlóan ütközött a vb-döntőn, akkor megítélték.) Övrebo az egész meccset a "már nem" állapotban folytatta. Még így is, négyből kettőt meg kellett volna ítélni.

Övrebo elég közelről szemlélhette a Barcelona egyik legnagyobb sikerét, a 2006-os BL-döntőnek ő volt a tartalék-játékvezetője. Mi több, majdnem még eggyel előrébb ugrott, mert az eredetileg kijelölt norvég partjelző, Ole Borgan Barcelona mezben fotóztatta magát a finálé előtt két nappal. Övrebo helyett végül Sundilt rendelték be, ő lengetett. Övrebónak biztosan nem lesznek könnyű napjai, hiszen a svéd Anders Frisk ennek töredékéért, Drogba kiállításáért halálos fenyegetéseket kapott a 2004-es Chelsea-Barca után, és rögtön abbahagyta, jóllehet akkor a Chelsea ment tovább.

Ruud Gullit hosszan fejtegette a meccs után: elképesztő volt a bíráskodás, de azért Drogbának a nagy helyzetét be kellett volna lőnie. “Ha a Manchester lett volna az ellenfél, akkor kihasználja a hibákat. Lehet, hogy már az első félidőben lerendezi a meccset. Mert érettebb.”

Megállapítható, a Chelsea ismét lúzer volt, mert nem tudta belőni a mindent eldöntő második gólt.

A futballtörténelem tele van lúzercsapatokkal, a 84-es dánok sem jutottak Eb-döntőbe, pedig jobbak voltak, mint a spanyolok, de akár az Arsenal is ide sorolható, hogy a hollandokról, portugálokról ne is beszéljünk

Ha egy magyar csapattal történt volna ez, hetekig, sőt talán évekig pocskondiáznánk. Csakhogy az angolokkal sem először történik. A szezonban volt már több olyan meccsük, hogy a végén nem tudtak összpontosítani. Ezen úgy látszik, Hiddink sem segített, pontosabban nem tudta kiirtani a fölényt a játékosaiból. Mert azért a fejekben megfordult, már csak tízen vannak a túloldalon, vezetünk, nem olyan veszélyesek, mint máskor, meglesz a döntőbe jutás. Megkockáztatható, ha tizenegyen maradnak, és nincs Abidal kiállítása, akkor a Chelsea a döntős, és visszavághatott volna a Manchesternek.

Elképesztő volt látni, hogy egy ilyen drámai és a feszültséget mindvégig magában hordozó meccs után az angol drukkerek mennyire fegyelmezetten viselkedtek, sokkal nagyobb méltósággal tűrték a bukást, mint a játékosok.

A Balkánon, de még Olasz- vagy Spanyolországban is gyanítható, ez a meccs ennyivel nem ér véget. Drogba hőzöngésénél észnél voltak a biztonságiak, ők terelték be az öltözőbe.

A spanyol drukkerek ugyanakkor majdnem félórán át énekeltek a stadionban, egyáltalán nem izgatta őket, hogy a futball igazságtalan játék, mert a jó oldalon álltak. Úgy gondolkodtak, a szezon alapján jár nekik ez a döntő. Ez az egyetlen védhető szempont.