A BL-ben még soha senki nem duplázott

Ha nagyon következetesek lennének az európai futballszövetség (UEFA) vezetői, akkor lehet, hogy lenne már duplázó klub. A BL első döntőjében, 1993-ban ugyanis a Milan attól az Olympique Marseille-től kapott ki, amely vesztegetési botrányba keveredett. Kiderült, hogy a később börtönt is megjáró Bernard Tapie elnök klubja megvette a BL-döntő előtti, Valenciennes elleni bajnokiját, hogy bebiztosítsa címét, és a döntőre koncentrálhasson.

A müncheni döntőben az OM 1-0-ra legyőzte a holland korszaka végére érkezett Milant. A Marseille-t a bajnoki aranyától megfoszották, a másodosztályba sorolták, a BEK-trófeát azonban megtarthatta.

A Marseille el sem indulhatott a BL következő kiírásában, amit aztán tényleg a Milan nyert meg. Az OM-ből érkezett Marcel Desailly vezetésével a védekezőnek tartott csapat (a bajnokságban csak 36 gólt szerzett) 4-0-ra gyalulta el a látvámnyos támadófocit játszó – a La Ligában 91, a BL-csoportkörben 13 gólig jutó – Barcelonát a 94-es athéni döntőben.

A milánóiak a következő évben is bejutottak a fináléba, igaz, nagyon nehéz volt az oda vezető út. Az egyik akadály ebben a San Siro kétmeccses betiltása volt (a Salzburg elleni meccs botránya miatt), a másik viszont egy egészen fiatal csapat, kiegészülve az éppen a Milanból távozott Frank Rijkaarddal. Az Ajax már a csoportkörben megnehezítette a címvédő dolgát, a bécsi döntőben viszont el is vette tőle a kupát az akor még csak 17 éves Patrick Kluivert góljával.

Az Ajax a 95/96-os szezon csoportköréből veretlenül lépett tovább, a Ferencvárosnak két meccsen kilencet lőtt Louis van Gaal csapata. A legnagyobb akadályt az elődöntős ellenfél, a Panathinaikosz jelentette, amely győzni tudott Amszterdamban, Kluiverték azonban a visszavágót 3-0-ra nyerték. A döntőben a hasonlóan meggyőző Juventus volt az ellenfél. Amely első igazi BEK/BL-győzelmére készült, az 1985-ös győzelmet ugyanis a Heysel-tragédia miatt soha sem tudta igazán a magáénak érezni. A római fináléban Fabrizio Ravanelli és Jari Litmanen góljai után a tizenegyesek döntöttek, 4-2-re nyert a Juventus.

A torinóiak 1996/97-ben is esélyesnek számítottak, de a müncheni döntőben a Borussia Dortmund 3-1-re győzött. Az először nyertes német csapat az 1993-as UEFA-kupa-döntős vereségért vágott vissza, soraiban a korábban a Juventusban megfordult Julio Césarral, Jürgen Kohlerrel, Paulo Sousával és Andreas Möllerrel. A Dortmund címvédőként az elődöntői jutott, de ott a későbbi győztes (és a döntőben ugyancsak a Juventust felülmúló) Real Madrid kiverte.

Kétszer játszott egymás után döntőt a Valencia is (2000, 2001), a spanyol csapat azonban már az elsőt elbukta a Real ellen (0-3), a másodikban pedig 1-1 után tizenegyesekkel kapott ki a Bayerntől.

Valódi esélye a duplázásra tehát tizenkét éve nem volt egyetlen csapatnak sem. A Barcelona elleni döntőnek nem egyértelmű esélyese a Manchester United, de biztosan azon kevés csapatok egyike, amely képes lehet ilyen eredményre.