Bombagólokkal a BL-ben a Debrecen

A magyar bajnokcsapat kedvéért nagyon sokan érkeztek vidékről, Egerből, Miskolcról, Mezőtúrról, mert 14 éve nem volt ekkora esély, a Ferencváros akkor ugyancsak idegenbeli győzelemmel várta a visszavágót a belga Anderlecht ellen.

Szima Gábor többségi tulajdonos közel tíz éve pénzeli a klubot, a kezdés előtt az arcán nem látszott feszültség, de azt kérte, hogy ne beszéljünk, mert érthetően minden gondolata a meccs körül forgott. Így arról sem beszélhettünk, hogy a Salzburgból viszatérő Bodnár, aki az első meccsen a forduló gólját lőtte, mekkora igazolás volt. Szima a bajnoki cím után úgy tartotta, kisebb csoda kell a BL főtáblájához.

A bolgárok edzője, Ratko Dosztanics arról beszélt még az edzés után: háborúra készülnek, ennek első jele meg is volt rögtön, hatalmas kapufával kezdett csapata, Szarmov állítás nélkül lőtt ballal 20 méterről, csak pár centi hiányzott egy idegesítő gólhoz.

Erre a Loki egy kontrával válaszolt, miután Petkov kapus kivetődve fogta meg a labdát. A 13. percben azonban nem tudta Varga József 23 méteres, tökéletesen eltalált csavarását megállítani. (A szófiai gól szinte percre pontosan ekkor esett.)

Rudolf egy hosszúnak tetsző labda után eredt, középre adta, a védő ügyetlekedett, Coulibaly nemcsak megmentette, jól tette vissza az érkező középpályás elé, aki egyből benyeste a bal kapufa mellé. Varga hatalmasat fejlődött, harmadik gólját lőtte a sorozatban, mindegyik igen fontos volt. (Lehet, hogy ő a magyar futball igazi tehetsége, nem akikről olvshattunk, és a Liverpoolba, vagy más nagy csapatba nem kerültek be.)

A Levszki ezek után átvette a meccs irányítását, a magyar védelmet töbször nagy zavarba hozta, Jovov helyzetei azonban kimaradtak, és akkor, a 38. percben jött Rudolf Gergely.

Nem indult veszedelmesen a támadás, a keret legértékesebbnek tartott játékosa, aki az eddigi öt meccsen még nem szerzett gólt, most nagyon eltalálta a labdát 23 méterről – másodpercekig jól fedezte, kereste magának a lövőhelyzetet -, és a bal felső sarokba bombázott.

A Debrecen háromszor lőtt kapura 45 perc alatt, ebből kettő bement, ilyen hatékonysággal emberemlékezet óta nem játszott magyar csapat. A Levszki hétszer lőtt, eredménytelenül.

„Lehet, hogy kapunk három gólt, de nem most” - mondta egy hang a VIP-páholyból a szünetben. És a Levszki annyira megtörten érkezett ki a második félidőre, ahogy az elsőt abbahagyta.

A Loki berúghatta volna harmadik gólját, de a rosszul kimozduló kapus mellett Rudolf még elrúgta a labdát, Vargát azonban beérte egy visszafutó védő. Talán megzavarta kissé korábban feleslegesen beszedett sárga lapja.

A bolgárok rákapcsoltak, Polekszicsnek védenie kellett, de a csatárok a kapu előtt megbénultak. A vendégcsapaton érződött, nem igazán hisz a fordításban, inkább a magyar játékosokkal foglalkozott, mint a labdával.

A szépítés nem sikerült, egy pillanatra sem forgott veszélyben a továbbjutás. Jöhetnek a sztárcsapatok, és most már nem bemutatómeccsre.

"Nézzék el nekem most kérem, hogy nem találok szavakat, vagy esetleg megfelelő jelzőket. Óriási felhajtás volt a meccs előtt, és csodálatos élményekkel gazdagodtunk, és remélem, hogy ilyen csodálatos élményeket szereztünk nemcsak annak a 18 ezer debreceninek, aki elkísért bennünket, hanem egész Magyarországnak. A mezőnyben most nem játszottunk olyan jól, mint Szófiában, nem voltunk annyira bátrak, voltak periódusok, amikor a bolgárok ránk kényszerítették akaratukat, szerencsénk is volt többször, de a két lövés fantasztikus volt" - értékelte tömören a meccset Herczeg András.

"Semmi rosszat nem tudok mondani a játékosaimról, mindent kiadtak magukból. Irányítottunk, támadtunk, ha kellett visszahúzódtunk. Rengeteg hibát követtünk el azonban, és ezen a magas szinten ezt azonnal megbüntetik. Nem volt bocsánat, mert a Debrecen nem adott. Tudtuk, hogy négy vagy öt magyar játékos jól lő távolról, de nem tudtuk megakadályozni. Nekünk ellenben nem sikerült góllövő csatárt találnunk" - összegzett a bolgár szakvezető.