Kistelekivel sem jutott előrébb a magyar futball

Az egykor az NB I.-ben, illetve a másodosztályban is futballozó Kisteleki a 80-as évektől kölni edző diplomával a zsebében (Bicskei és Varga Zoltán mellett egyike a három magyar szakembernek, aki a német testnevelési főiskolán végzett) edzőként vállalt szerepet a futballban. Újpesten ült a utoljára kispadon, 2005-ben a Magyar Labdarúgóliga elnöke lett. Ekkor már egyértelmű volt, nagyobb dolgokra készül, annak ellenére, hogy folyamatosan tagadta, hogy MLSZ-elnök szeretne lenni.

2006 márciusában kaotikus szövetségi állapotok, romokban heverő bajnokság, a vártnál is gyengébb válogatott, és a szövetség ellen folyó APEH-vizsgálat közepette lett a szövetség elnöke. Botrányos választási közgyűlés után állt az MLSZ élére, végül annak ellenére nyert Pellady Péter ellen, hogy nem tisztázta magát a Szaknévsor felől érkező vád alól, miszerint az állami hitelből 157,5 millió forintot jogszerűtlenül használt fel, hogy egy, a Ligára kirótt kártérítést kifizessen.

A főszponzorok elmentek

Radikális változásokat, rendet, fegyelmet ígért, és bele is kezdett: néhány hónapos MLSZ-elnökként kizárta a Ferencvárost az NB I.-ből. Azóta számos olyan klub kapott licencet, amely az FTC-hez hasonló anyagi helyzetben volt, ráadásul a bíróság azóta jogreősen is kimondta, hogy jogtalan volt a lépés, a valódi okok azóta is ismeretlenek. A csalódott ferencvárosiak közül sokan az erős Vasas-lobbinak tulajdonították a döntést, a piros-kékek ugyanis a másodosztályba zuhantak volna, ha a Fradi NB I.-es marad. Mások pedig a Kistelekivel - a 90-es évebeli, MTK-s időkből - jó kapcsolatokat ápoló, a Ferencvárost korábban birtokló Várszegi Gábort sejtették a kizárás mögött.

Kisteleki megválasztása után napokkal az MLSZ és a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet közös utánpótlásprogramja, a Bozsik-program elveszítette két főszponzorát. A MOL és az OTP azért vonta meg évi 550 millió forintos támogatását, mert nem akarták az átláthatatlan működésű szövetség botrányaival azonosítani cégeiket. A szövetség kijelentette, más formában, de folytatják a programot. Tavalyra ezen a téren elért egy komoly eredményt a szövetség: megalakult a Magyar Gyermeklabdarúgó Szövetség (MGYLSZ), amely az MLSZ részeként, de önálló szervezetként segíti a magyar utánpótlást.

2006 decemberében indult az Ollé-program, amihez a szövetség a MOL helyére az ÖMV-t nyerte meg támogatónak. Szemben a Bozsik-programmal, amely az utánpótlás fejlesztésére jött létre, az Ollé-program az infrastruktúra fejlesztését célozta, segítségével az elmúlt bő három évben hetven futballpálya épült.

Elkészült a telki edzőközpont, amelynek megnyitóján a FIFA és az UEFA vezetői is jelen voltak. Kisteleki annyiszor dicsérte a beruházást, hogy ezzel egyértelművé tette: úgy akar bevonulni a magyar foci történetébe, mint ennek a létrehozója.

A telki fejlesztés komoly előrelépés

Az MLSZ-elnök egy korábbi munkatársa Telki példájával mutatta be Kisteleki működésének legnagyobb buktatóit. Maga az edzőközpont gyönyörű, mindenki csodálja, csak a struktúra, az elképzelés, az átgondoltság hiányzik mögüle, nem tudni, miért jött létre, honnan és hová tart ez a projekt. Ahogy annyiszor máskor, az MLSZ-elnök Telki esetében is kitalált valamit, majd mindentől és mindenkitől függetlenül végigvitte elképzelését.

A fejlesztések komoly előrelépést hoztak a korábbi évekhez képest, amikor sorra tűntek el a futballpályák. A program sikerében komoly szerepe volt az UEFA és a FIFA tagszövetség-fejlesztési programjának is, az MLSZ egyéb kérdésekben is jó kapcsolatot alakított ki mindkét nemzetközi futballszövetséggel.

Erre is számtalanszor büszkén hívta fel a figyelmet Kisteleki, a kép azonban árnyaltabb. A Sepp Blatter vezette FIFA-val valóban maradéktalanul jó a kapcsolata, az európai szövetséggel azonban csak a felszínen felhőtlen a viszony: Michel Platini nem hajlandó elnézni Kistelekinek, hogy előbb megígérte, rá fog szavazni az UEFA elnökválasztásán, aztán mégis Johanssonra adta a voksát.

Az MLSZ talpra állt anyagilag

A kevésbé sikeres fejezetek közé tartozik a zsinórban harmadszor (ezúttal Horvátországgal párban) elbukott Európa-bajnoki pályázat. Ez még Kisteleki hivatali ideje előtt indult, de már egy éve elnök volt, amikor Cardiffban nulla szavazattal elhasaltak a Gyurcsány Ferenccel megtámogatott újabb látványtervek.

Az UEFA vigaszdíja a 2010-es futsal-Eb volt (a torna nézőcsúcsot hozott Budapesten és Debrecenben), a FIFA részéről pedig inkább jelképes gesztus érkezett a 2009 végén először átadott Puskás Ferenc-díj formájában, amit a leköszönő Kisteleki külön is kiemelt elért eredményei között.

Kisteleki vezetése alatt az MLSZ talpra állt anyagilag, 2006-ban 500 milliós adóssággal vette át, de a nemzetközi szövetségi fejlesztési pénzekből, és elsősorban a televíziós közvetítésekből befolyó pénzek központosításából mostanra a szövetség egymilliárd forint feletti tőkével rendelkezik. A tavalyi év már több százmillió forintos nyereséget termelt, ebből a szempontból nehéz vitatkozni a leköszönő elnök szavaival: „Teljesítettem, amit vállaltam, az utódom egy sikeresen működő szövetséget vehet át.” Persze Telki felépítéséhez hitelt vett fel az MLSZ, vagyis adósságot is hagyott maga után az elnök.

Matthäus, Bozsik, Várhidi

Lehet vetíteni költségvetéssel, Telkivel, egy MLSZ-elnök megítélésekor a futballpályán elért eredmények a legfontosabbak. A klubok a DVSC BL-szereplésén kívül kézzel fogható eredményt a Kisteleki-korszakban sem mutattak fel, és hasonló vagy még rosszabb a helyzet az MLSZ-elnökhöz még jobban köthető nagyválogatottal.

Kisteleki megörökölte Lothar Matthäust, de nem hosszabbította meg a német szerződését. A válogatottnak három hónapig nem volt szövetségi kapitánya, majd 2006 márciusában az elnök javaslatára Bozsik Pétert nevezték ki. A legendás játékos fia óriásit bukott, bő fél év múlva (a máltai vereség után) a szövetség nem fogadta el a beszámolóját, novemberben az addig U19-es kapitányként dolgozó Várhidi Pétert nevezte ki a helyére.

Várhidi azt a feladatot kapta, hogy fiatalítson a csapaton, de az eredmények nem jöttek, ezért másfél év után őt is menesztették. Amikor biztossá vált, hogy nem vele vág neki a 2010-es vébé selejtezőinek a válogatott, Kisteleki lázas keresésbe kezdett, beutazta Európát. Záporoztak a nevek, az ismertek és az alig ismert önjelölteké, végül a világhírű Koeman testvérek közül a futballistaként és edzőként is kevésbé jegyzett Erwin lett a befutó.

Koeman szerződéshosszabbítása a legvitathatóbb

A holland nem cifrázta túl, sem nyilatkozataiban, sem a pályán, így is a Matthäus utáni kapitányok közül az első lett, aki végigcsinálhatott egy selejtezősorozatot. Koeman eleinte bátor döntéseket hozott, és azt is komoly eredménynek kell elkönyvelnünk, hogy a mögöttünk végzett csapatokat oda-vissza elvertük, míg a korábbi kapitányoknak rendszeresen gondot okozott Málta, Moldova, vagy Grúzia legyőzése is.

Koeman kezdeti eredményeinek köszönhetően kétszer egymás után telt ház volt a Puskás Ferenc Stadionban.

A két telt ház azonban elsősorban nem a magyar válogatott ellenállhatatlan játéka miatt jött össze, hanem a szövetség kiválóan kialkudott csoportprogramja miatt. A selejtezők versenynaptára tökéletesre sikerült, és a csapat ki is használta a lehetőséget: az őszi, igazán fontos meccseket továbbjutást érő helyen várta.

Ennek ellenére komoly meglepetést okozott, hogy a szokásokkal ellentétben a selejtezők vége előtt meghosszabbították a holland szerződését, ami talán Kisteleki legvitathatóbb lépése volt.

Ebben az esetben is az történt, hogy Kisteleki egyszemélyi döntést hozott és meg akarta mutatni, az ő akarata fog érvényesülni.

Aztán a magyar válogatott az Eb-selejtezők végéig bebetonozott kapitányával esélytelenül bukta el hazai meccseit, de a csapat játékerejét és eredményeit összevetve nem egyértelmű, hogy Erwin Koeman csalódást okozott.

A Kisteleki távozásával legnagyobb szövetségesét elveszítő hollandnak szinte semmi esélye nem maradt, hogy kitöltse szerződését. A közeljövőben a magyar futball történéseit meghatározó Orbán Viktor szerint rossz kezekben van a magyar labdarúgás, a leendő miniszterelnök többször kritizálta Koeman ténykedését, nehezményezi, hogy Koeman nem számolt a magyar bajnokságban futballozókkal. Amióta Kisteleki bejelentette távozását, talán kisebb a nyomás a kapitányon, de az elnökre irányuló támadások, ellenszenv rajta is lecsapódott.

Úgy irányította a szövetséget, mint egy vállakozást

Kistelekinek nyolc főtitkára volt, ez a poszt a szövetség operatív irányÍtásáról szól. Az világos volt, hogy az új elnök nem sok időt hagy a szövetséget két részletben tizennégy éve igazgató Berzi Sándornak, ez így is lett, majd őt követte Füzesi Zsolt (kétszer is), Kmety Ildikó (az első nő a poszton), Bérczy Balázs (neki csak három hónap jutott), Ökrös András, Elbert Gábor (tíz hónapjával ő bírta a legtovább), valamint a napokban távozott Bordás György (ő már azért távozott, mert úgy véli, Kisteleki utódja új emberrel akar majd dolgozni).

Elbert Gábor a döntése után azzal jellemezte a szakítás okait, hogy ő alkotásnak gondolta ezt a munkakört, Kisteleki viszont végrehajtóként tekintett a poszt birtokosára.

Ebben az esetben is a távozó MLSZ-elnök kézi irányításra való hajlama ütközött ki. Egy volt beosztottja azt mondta, az Arena forgalmazójaként sikeres Kisteleki azt gondolta, ugyanúgy kell irányítania a szövetséget is, ahogyan a vállalkozását. Míg a cégénél elfogadhatóak voltak az egyszemélyi irányítás módszerei, egy ilyen szervezetnél nem működhetett, hogy körbebástyázta magát néhány hűséges emberrel, amúgy pedig több fronton harcolt. Kisteleki nem talált elég szövetségest, mivel folyamatosan veszett össze a különböző szereplőkkel. Magára haragította az edzőket, de a klubvezetők sem kedvelték meg attól, hogy egyik héten még állította, nem lesz reform az NB I.-ben, majd a következőn már a sajtóban olvashatták a terveket.

Kisteleki távozását végül az ősszel kirobbant nemzetközi bundabotrány vezette fel. Gyorsan világossá vált az évek óta ki nem mondott vélekedés, miszerint alig vannak csapatok, amelyek nem érintettek így vagy úgy. A szövetséget politikai oldalról (a fideszes Bánki Erik) elsősorban azért támadják, mert lassan reagált a hírekre, az UEFA ezzel szemben levélben gratulált az elnöknek a gyors reagáláshoz. Kisteleki és az MLSZ próbált úgy tenni, mintha egy tőlük független problémáról lenne szó és a bochumi ügyészség belügyeként kezelték a bundabotrányt. Az MLSZ többször ígért konkrétumokat, de azóta sem hoztak nyilvánosságra neveket a gyanúsítottak közül.

Az elnök állítja, nem a bundabotrány miatt távozik, de nem jöhetett ki az ügyből. Ha nem tudott a magyar futballt a jelek szerint behálózó jelenségről, akkor az a kínos, ha tudott, de nem lépett, még nagyobb a baj. Ennek tetejébe a Bors előszedett néhány 80-as évekbeli újságot, amikben Kistelekit nem egy ember bundázással vádolta meg. Az MLSZ-elnök állítólag két napilapot is feljelentett becsületsértésért, amelyek egykori érintettségét firtatták, ám ezekről az eljárásokról azóta sincs hír, Kisteleki pedig semmiről sem hajlandó nyilatkozni.

A magyar futball nem mozdult ki a holtpontról

Kisteleki karácsony előtt két nappal tett bejelentésével még a közvetlen kollégáit is meglepte, egyik nap még a FIFA-gáláján reprezentált (ahol ott volt Orbán Viktor is, de abban nem egységesek a beszámolók, hogy a felek beszéltek-e volna a svájci eseményen), másnap pedig lemondott.

A távozás sem sikerült egyértelműre, hiszen még a hozzá hűséges alelnök, Helmeczy László is azt mondta, értelmezhetetlenek Kisteleki szavai, ugyanis nem lemondott, hanem arra tett javaslatot, hogy az elnök megbízatása ne öt-, hanem négyéves legyen, és most éppen letelt négy. Elmondása szerint csak azért várt februárig a konkrét lemondással, hogy a válogatott Eb-selejtezőit és a bundaügyet rendbe tegye, mielőtt távozna. A selejtezők beosztása elkészült, az érintettek elégedettek vele, de a vesztegetési botrány még javában zajlik, tulajdonképpen az MLSZ részéről egy szövetségi forródrót létrehozásán kívül nem sok minden történt.

Minden részsiker ellenére a magyar futball nem tart előrébb Kisteleki távozásának pillanatában, mint az elmúlt húsz évben bármikor. Ha azonban a következő öt évben megindul a fellendülés, az MLSZ volt elöke felteheti a kezét, ő is kellett az elmozduláshoz.