Verebes mágiájából akadémiai tananyag
További Futball cikkek
Először azt hittük, csak vicc, de nem: Verebes József nevét edzőakadémia viseli.
Az akadémiát – bár a tanfolyam jelző sokkal inkább ráillik - azok hozták létre, akiket a hazai közegben üldözöttként, vagy számkivetettként tartanak számon: Kiss László és Ferenczi Attila. Előbbi a Maldív-szigeteken ért el sikereket, utóbbiról a Kölnben végző, az edzőképzést irányító Bicskei Bertalan is azt mondta, egyre inkább látja, sok mindenben igaza volt és van. Közös bennük, hogy a Mezey-féle irányvonallal nem értettek egyet, és nem is hódoltak be.
Ferenczi Attila megszállottként kutatta a magyar futball hagyományait, és lényegesen többet tud a hazai futballról azoknál, akik pillanatnyilag élvonalbeli csapatok kispadjain ülnek. Képes rendszerben gondolkodni, van elképzelése a játék folyamatairól, egy olyan harmincas évekbeli tanulmányból idézett, ami alapján az ötvenes években, hatvanas években formálódott a hazai futball.
Már Nickelsdorfnál honvágya van
Verebes korszakos alakja a magyar labdarúgásnak, mindenkinek van egy élménye róla, vereség vagy győzelem, a sapkája, a nyakkendője, a fotelje, bajnoki címei. A Mágus el is mondja, a lengyeleket hogyan vertük 5-3-ra a Népstadionban, az sem maradhat ki egyetlen interjúból sem, a Benfica edzője lehetett volna, de neki már Nickelsdorfnál honvágya van. Itthon maradt, sajátos magyar termék lett, a maga korlátaival, jó meglátásaival, eredményeivel, helyenként eredménytelenségével. Az alapítók szerint pillanatnyilag benne még él a magyar futballhagyomány, ezért is esett rá a választásuk.
Meggyőződése, a brazil és a magyar futball ugyanazon az úton járt, a brazilok, miután az 1966-os világbajnokságon kiestek a csoportjukból, felépítették újra magukat, a magyarok viszont reménytelenül utat veszítettek, amikor 1969-ben kikapott a válogatott a csehszlovákoktól a marseille-i pótselejtezőn.
A brazilok mindmáig a labda környezetében szeretnének létszámfölényt kilakítani, és a játékosok egy beidegződött algoritmus – a szót többször kiemelte - alapján gondolkodnak, ezért tűnnek gyorsaknak, mert pontosan tudják, hol van a társuk, merrefelé mozognak.
„A magyar játékos nem érti a játékot, a periférikus tájékozódással sok időt tölt el, ezért is tűnik lassúnak. Ezért tűnik úgy, lassan dönt. A magyar futballfilozófia, stílus kihalt, ezt még külföldön is észreveszik, mert mi azok után mentünk, akik sikeresek voltak, ahelyett, hogy magunkat építettünk volna tovább, felhasználva a sikeresek koncepcióit. Mentünk az angolok, a németek, a hollandok után, ez lett a vége. Pedig bebizonyították többen, neves szakemberek, hogy a jelenlegi spanyol, portugál futball az Aranycsapat játékát próbálja átültetni.“
Verebes erre úgy reagált, kevesen hiszik el, hogy ez így van. Az általuk életre hívott akadémia nem kíván versenyezni a licencekkel, fúrni végképp nem szeretné. Egymás mellett, párhuzamosan simán lehet végezni azoknak, akik érdeklődnek az új, valamint a múlt iránt.
Engem agyonütni lehet, de legyőzni nem
Verebes hiába volt bajnokcsapatok edzője, a nemzetközi kupapárharcokban egy izlandit bírt kiverni, a Standard Liege, a Dinamo Minszk, a Dinamo Kijev, a Steaua megverte csapatait: a Standard ötöt lőtt a Győrnek, a Minszk hatot; a Kijev és a román bajnok az MTK-t alázta. Mondása, „engem agyonütni lehet, de legyőzni nem“ csak a magyar határig volt érvényes.
A Mágus nem hazudtolta meg önmagát, agyalágyultnak nevezte Balotellit, amikor az Inter-Barcelona meccset elemezte, szót ejtett a hazai álprofizmusról, és nem titkolta, hogy nagyon nagy a lemaradás. Az egyéniségeket nem lehet betörni, a valaha volt nagy magyar játékosok egyől-egyig problémásak voltak, a 3. félidőben is jól érezték magukat.
Odaszúrt a mostani edzőknek, a pszichológiai felkészítésről fogalmuk sincs. „Nagyon szívesen készítek fel bárkit, újságírót, riportert, edzőt, apukát. Mert egy apuka hiába áldoz tízmilliót, ha rossz a kiválasztás, a gyereke is előbb-utóbb átverve érzi magát, mert nem jut el csak a másodosztályig, miközben azzal áltatják, hogy szuper játékos lesz.“
Ferenczi szerint Verebes a szakmailag megállott, toporgó magyar futballon hatalmasat lendített a nyolcvanas évek elején, hatása talán fontosabb, mint az eredményei.