Nem kell taxi, José elvisz bárhová!

Egy vereség, két döntetlen José Mourinho mérlege a Chelsea-vel a Barcelona elleni BL-meccseken a Nou Campban, a párharcokban egy továbbjutás, egy kiesés. Szerda este az Interrel nem kell feltétlenül győznie a BL-döntőbe jutáshoz - 3-1-re nyert Milánóban az Interrel - de újra nagy kihívás előtt áll.

2005 - Bíróbotrány, kiállítás, 2-1-es vereség

Mourinho a Chelsea-nél töltött mindhárom évében összekerült a Barcelonával a BL-ben, közülük a legemlékezetesebb - vagy leghírhedtebb - a 2005-ös negyeddöntő. A Nou Campban volt az első meccs, Mourinho már a találkozó előtt kiborított mindenkit: egyrészt megtippelte a Barcelona kezdőtizenegyét és mint kiderült, nem tévedett, más részt felhívta a figyelmet, hogy ő rövid edzői pályafutása alatt ugyanannyi BL-győzelmet szerzett, mint 2005-ig a Barca, vagyis egyet.

A mérkőzésen a Chelsea egygólos előnyről végül 2-1-re kikapott, számított, hogy Drogbát a második félidő elején kiállította a játékvezető, Anders Frisk. A mérkőzés utáni kötelező sajtótájékoztatón Mourinho nem jelent meg, mert a játékvezető megkörnyékezésével vádolta a Barcát.

Az esetből hatalmas botrány lett, Mourinho kétmeccses eltiltást és pénzbüntetést kapott, Frisk meg halálos fenyegetések tucatjai után inkább visszavonult. A svéd bíró azért utólag elismerte, valóban beszélt vele a szünetben a Barca-edző Rijkaard, de nem a szobájában, ahogy a chelsea-sek mondták.

Tény, hogy a mérkőzés után Mourinhót megutálta Barcelona, pedig néhány évvel előtte még kedvelte, de legalábbis kötődött hozzá.

A 2005-ös mérkőzéssel kapcsolatban a portugálról szóló könyvében Patrick Barclay megjegyzi, nem véletlen, hogy azért pont a Nou Campban vesztette el ennyire a fejét Mourinho, mert nagyon akart bizonyítani.

Edzői karrierje és sikerei szempontjából ugyanis négy meghatározó évet töltött a 90-es évek végén a Barcánál: a tavaly elhunyt Sir Bobby Robson tolmácsaként érkezett a klubhoz, majd segítő lett, de inkább csak megtűrték, mint elismerték, nem vették észre, ért a futballhoz.

Úgy hívták, A tolmács, bár Robson másra is használta. A brit FourFourTwo magazin egyik szerkesztője az edzőre emlékezve elevenítette fel egyik kedvenc sztoriját. Interjúra ment a Nou Campba, az öreggel gyorsan összebarátkozott, a beszélgetés elhúzódott, taxival akart visszamenni a hotelba, de Robson ezt megtiltotta: "Szó sem lehet taxiról, van itt kocsi, és José elvisz bárhová, ugye José?"

A portugál akkor már négy éve Robson mellett dolgozott, a Barcánál szinte a jobb keze volt a mesternek, aki azért nem bánt vele olyan rosszul. Az ő közbenjárására szerződtette a Leiria vezetőedzőnek, majd a Benficánál és a Portónál is kikérték a véleményét, kvázi beajánlotta Mourinhót ott is.

Előtte persze volt még néhány akadály, a Robsont 1997-ben váltó Luis Van Gaal eleinte csak harmadik számú segítőjének, illetve tolmácsának tekintette őt, és a Barca akkori sztárjai se nagyon tudták hova tenni. (Pep Guardiola, a Barca jelenlegi edzője is játszott abban a csapatban).

Mourinho a nehézségek ellenére nem hátrált meg, mindenáron edző akart lenni, pedig egy Barcelona-Bilbao meccs után még azt is le kellett nyelnie, hogy a vendégek trénere a sajtótájékoztatón megkérdezte, "Mégis, ki a fene ez a Mourinho?".

A portugál türelme kifizetődött, amellett, hogy amolyan mindenese volt Van Gaalnak, a holland fokozatosan egyre nagyobb feladatokat bízott rá: kikérte a véleményét az ellenfelekkel, mérkőzésekkel kapcsolatban, és a második évében volt, hogy barátságos mérkőzéseken egyedül irányíthatta a csapatot. Van Gaal nagyon elégedettt volt vele, de ő volt az egyetlen a Barcelonánál, aki felismerte, hogy a tolmácsból kiváló szakember lehet.

Mourinho tisztában volt képességeivel, utolsó barcás évében már kezdte zavarni, hogy nem a maga ura, elhatározta, visszatér Portugáliába vezetőedzői munkát keresni. Itt segített be neki a Sportinggal és a Portóval igen sikeres Robson, majd jöttek a nagy csapatok, a BL-győzelem a Portóval, illetve a Chelsea.

2006 - tavasszal kiesés, ősszel döntetlen

2005-ben az elbukott nou campi mérkőzés után a visszavágón Mourinhóval egy nagy meccsen 4-2-re győzött, és továbbment a Chelsea, bizonyított. Egy év múlva viszont ismét összefutottak a nyolcaddöntőben, a Barca visszavágott, kiverte Mourinhóékat.

Akkor - mint most az Interrel - hazai pályán kezdett a Chelsea-vel, de  2-1-re kikaptak, és Mourinho szokásos stílusában színésznek titulálta Lionel Messit, amiért szerinte kiállítatta a Chelsea balhátvédjét, Asier Del Hornót. A Camp Nouban már nem volt ekkora hangja Mourinhónak, a Chelsea-nek nem volt esélye a továbbjutásra azon a meccsen, 1-1 lett.

Hogy hatalmas bizonyítási vágy van Mourinhóban a Barcával szemben, az a 2006/2007-es szezonban is egyértelművé vált. Zsinórban harmadszor került össze a BL-ben a Barca és a Chelsea, bár ezúttal nem az egyenes kieséses szakaszban, hanem a csoportkörben. Az első meccset Londonban 1-0-ra nyerték az angolok, majd Katalóniában 2-2 lett.  A mérkőzés legemlékezetesebb jelenete az volt, amikor Mourinho Drogba utolsó pillanatban lőtt egyenlítő gólját ünnepelte: térden csúszott térden a gyepen, mintha éppen megnyerte volna a Bajnokok Ligáját.

Szerdán Mourinho ugyan még nem nyerheti meg a BL-t az Interrel, de össze jöhet neki az, ami 10 évvel ezelőtt Barca-segédedzőként nem: bejuthat a BL döntőjébe a Camp Nouban.

3-1-ről indul csapatával, de kellemes meccsre nem számíthat: már a barcelonai reptéren megverték volna a hazai drukkerek, ha a biztonságiak nem lépnek közbe, és a gyep mellett sem fognak kedvesebben bánni vele.