Koeman két kalandos éve Magyarországon

2008 márciusában a magyar válogatott egy Szlovénia elleni hazai vereséggel búcsúzott Várhidi Pétertől. A fiatalítással megbízott, de arra időt nem kapó szakembert május elsején váltotta Erwin Koeman.

A Kisteleki István által vezetett MLSZ ötlete az volt, hogy a nemzetközileg igen sikeres holland modell alapján építi újra a magyar labdarúgást. A korábban az Ajaxnál erőnléti edzőként dolgozó Jámbor László révén holland szakemberek érkeztek, az utánpótlás-válogatottak élére Wilco van Buuren került, a nagyválogatottat pedig a korábban edzőként nem túl sikeres Erwin Koeman kapta meg.

Az idősebb Koeman testvér játékosként Európa-bajnok, holland és belga bajnok, KEK-győztes (Mechelen) volt, de edzőként az első nagyobb feladatával kudarcot vallott: az RKC Waalvijk után két idényen át vezette a Feyenoordot, ahonnan két évvel szerződése lejárta előtt távozott; úgy fogalmazott, motivációs problémák miatt hagyta ott a 7. helyen végzett rotterdamiakat.

Koeman majdnem egy teljes évig nem vállalt munkát, majd rövid tárgyalás után a 2010-es világbajnokság selejtezőinek végéig aláírt a magyar szövetséggel. Május végén, néhány közös foglalkozás után a válogatott 3-2-re verte az európa-bajnoki címvédő Görögországot barátságos meccsen, majd az első tétmeccsig hazai pályán még két döntetlent játszott Horvátországgal, illetve Montenegróval.

Koeman általában a Várhidi által is alkalmazott szisztémában, 4-2-3-1-es felállásban játszatta a csapatot, és a nevekkel sem variált sokat az elődjéhez képest. A szövetségi utasításra megkezdett fiatalításnak áldozatul esett Dárdai Pál, de Torghelle Sándor visszakerült a csapatba, nem számított viszont Vass Ádámra, Priskin Tamásra és Tőzsér Dánielre, akik Várhidinél alapemberek voltak.

Gyorsan kiderült, hogy a hollandnak határozott elképzelései vannak, amikből sem a közvélemény, sem a sajtó nyomására nem enged. Koeman csapatát szerette a közönség, és amíg az eredményeket hozta, a kapitánynak igaza volt, de amint jöttek a fontos vereségek, egyre kevésbé lett szimpatikus, hogy semmilyen kritikát nem fogadott el, helyette gyakorta megsértődött az újságírókra.

A kapitány elképzelései kezdetben működtek, az első négy vb-selejtezőn 7 pontot szerzett. Az egyetlen vereséget Svédországban szenvedte el, de éppen azon a meccsen játszott a legjobban csapata, egy félidőn át lefocizta a pályáról jobb képességű ellenfelét. Albánia hazai és Málta idegenbeli legyőzése után jól álltunk a csoportban, a közönség kezdett bizakodni, és volt is rá oka: Koeman húzásai bejöttek.

A válogatott zsinórban három győzelmet aratva zárta az évet, Észak-Írországban kifejezetten jól játszva hozta barátságos meccsét. Ez volt az utolsó felkészülési meccs, amit megnyertünk, a Málta és Albánia elleni, tavaszi selejtezők előtt Izraelben simán kikaptunk, ráadásul Koeman végig játszatta azokat a játékosait, akik a selejtezőkön eltiltás miatt nem léphettek pályára.

Ennek ellenére Albániát határozott játékkal, Máltát 60 percig vergődve legyőzte a csapat, amivel továbbjutást érő helyre került. 45 ezer néző ment ki a Puskás Ferenc Stadionba a Málta elleni meccsre, a szurkolók elhitték, hogy a válogatott továbbjuthat, pedig a sorozat legnehezebb meccsei még hátra voltak. A zsinórban megnyert négy tétmérkőzés miatt a nyár reménykedéssel telhetett, ezt akkor is régen látott eredményként kellett elkönyvelnünk, ha tudtuk, nagy szerepe van ebben a kedvező sorsolásnak is.

A sorsdöntő szeptemberi selejtezők előtt kilátástalan játékkal a Puskásban kaptunk ki Romániától, de a szövetség rendhagyó módon még a sorozat zárása előtt meghosszabbította a kapitány szerződését.

Az életéért küzdő Svédország egy utolsó pillanatban szerzett góllal 2-1-re győzött Budapesten. Ez nem tűnik katasztrofális eredménynek, de az óriási védelmi hibából kapott győztes gól előtt sem mutatott semmit a csapat, egyetlen gólját mázlitizenegyesből szerezte. A kapitány taktikája csődöt mondott, későn reagált a gyorsan bekapott gólra. A csoport legerősebb csapata, Portugália ellen nem sok reményünk maradt.

A portugálok ellen a Puskás stadionban, négy nappal később újra gyorsan hátrányba kerültünk. Koeman pedig nem kockáztatott meg nagyobb arányú vereséget, nem is próbált támadóbb szellemű futballt játszatni a csapattal, inkább végignézte, hogy a kényelmesen labdázgató portugálok megnyerik a meccset. A közvélemény nekitámadt a kapitánynak, aki nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy miért lett volna rosszabb egy 0-3, mint a végeredményként megőrzött 0-1.

A korábbiakhoz képest valóban jogos kritikákkal Koeman nem tudott mit kezdeni, minden kérdést a személye elleni támadásnak fogott fel. A közönség is elfordult tőle, gyávasággal vádolták, egészen más volt a helyzet, mint amikor csak azzal kellett foglalkoznia, hogy a sportnapilap felváltva követelte a válogatottba Kabát Pétert és Priskin Tamást.

Portugáliában esélye sem volt a csapatnak, a két hazai vereséggel már amúgy is elúszott a pótselejtezőt érő 2. hely, így hiába győztük le az utolsó fordulóban a már csoportelső Dániát. A meccs után több szó esett Gera Zoltán távozásáról, mint a sikerről, és arról, hogy végeredményben a csapat nem teljesített rosszul, hiszen legyőzte a mögé rangsorolt csapatokat, ami korábban rendszerint gondot okozott.

A Gera-ügyben tulajdonképpen igaza volt Koemannak, a holland joggal kritizálta csapatkapitánya teljesítményét, és egy szabálysértés miatt a lelátóra ültette volna Dániában. Ezzel jelezte, nem kivételez senkivel (korábban a keret más tagja is kapott hasonló büntetést), de Gera nem fogadta el a döntést, összepakolt, otthagyta a csapatot, és jelezte, míg Koeman a kapitány, nem lép pályára a válogatottban. (Közben angol klubjában egyre jobb formában játszott.)

Az év zárásaként borzalmas vereséget szenvedtünk Belgiumban. A kritikus szurkolókhoz táborához még 2009-ben csatlakozott Orbán Viktor is, aki kijelentette, rossz kezekben van a magyar labdarúgás. Ezzel szinte biztossá vált, hogy hiába van szerződése az Eb-selejtezőkig, Koemant kirúgják. A Koeman-ellentábornak trovábbi muníciót adott a világbajnokság elé teljesen feleslegesen lekötött két katasztrofális barátságos meccs: a szezonvégi formában levő, gyenge magyar válogatottal Németország és Hollandia is feltörölte a pályát.

Koeman legfőbb támogatója, Kisteleki MLSZ-elnök lemondásakor jelezte, esze ágában nincs magától távozni, a kirúgása pedig 130-140 millió forintba kerülne, ezért az időközben a szövetség élére kerülő Csányi Sándor nem is szabadult meg egyből a kapitánytól.

A támogatás nélkül maradt holland vonakodása abból a szempontból érthető, hogy az elmúlt két évet tekintve tiszta lehet a lelkiismerete, valószínűleg az őt folyamatosan támadó, sértett magyar szakma egyik edzője sem ért volna el többet nála.

Tény, a hollandnak voltak elhibázott húzásai, de a vb-szereplés a csapat játékerejét nézve illúzió volt, semmi több, vagy ahogy ő fogalmazott, nem a továbbjutás volt az értékmérője.