Miért verte fejét Egervári a kispadba?
További Futball cikkek
- Kubatov Gábor: Nekem nincs olyan kíméletes főnököm, mint a Mol vezérigazgatója
- Válogatott védőnk csapata óriási zakót kapott, legendás edzője kiakadt
- 30 év után megkerült az elveszettnek hitt, egymillió fontot érő mez
- Műteni kellett a kapust, aki törött bokával védte ki a Manchester City szemét
- Szoboszlai Dominik kimagasló értékkel került be a Premier League álomcsapatába
Még hétfőn, a finnországi Eb-selejtező előtt azt nyilatkozta Helsinkiben Egervári Sándor kapitány, reméli, szerencsések lesznek. 13 éve ugyanebben a stadionban 1-1 lett az eredmény a világ legszórakoztatóbb öngóljával, azzal a finnek kiestek, a magyarok pótselejtezőt játszottak. Most is a 90. perc után lőttünk gólt, a 94.-ben talált be Dzsudzsák Balázs, és nyertünk.
A meccs után azt kérdeztük a szakembertől, ilyen szerencsére gondolt-e, hogy megint az utolsó percben dől el a meccs.
„Ez is kell a játékhoz, különösen az utolsó percekben, de hogy kétszer egymás után a rendes játékidőn túl létszámfölényt alakítottunk ki, az hozzáállás és tudás kérdése. A két helyzetből az egyiket belőttük. Nagyon örültem, hogy a másodikat már Dzsudzsákra játszottuk ki, mert neki van a legjobb lába az ilyen helyzetekre, meg is mutatta” – mondta a kapitány.
Hozzátette, azzal a csapattal kezdené a meccset most is, amelyiket az első félidőben pályára küldött, igaz, a fordulás után Koman nemcsak kivonta a játékból Eremenkót - aki folyamatosan mozgatta, irányította csapatát -, hanem ott is hagyta, és helyzeteket teremtett.
Kifejtette, a félidőben bátrabb játékot kért, mert érezte, több van bennünk, mint amennyi kijött. Az utolsó húsz perc a két edző taktikai csatája is volt, folyamatosan változtattak, reagáltak egymásra.
„Vadócz elfáradt, úgy ítéltük meg a kispadról, hogy tempókat késett, ezért kellett lecserélni. Pintért küldtem be helyette, akinek Litmanent kellett kikapcsolnia a játékból, mert akkor megint három szervezőjük, gólpasszosztójuk volt a finneknek” – adott magyarázatot a cserére, és hogy miért zavarodott meg átmenetileg a csapat játéka.
A védelem oszlopa, Juhász Roland ekkortájt többször üvöltve irányította társait, így tüzelte őket.
„Dühítő volt, amikor láttam, hogy Laczkó már alig áll a lábán, és hiába integettem neki, feküdjön le, küldöm is a helyére Vanczákot. Nem így lett, Forssellről épp ő maradt le a gólnál, sántán már esélye sem volt, hogy utolérje. Vertem a fejem a kispadba ekkor, mert ez lehetett volna negatív fordulópont is” – magyarázta.
Úgy véli, a számolgatás felesleges, mégha ezzel a sikerrel megteremtettük az esélyt a második hely elérésére.
„7 vagy 8 pontot reméltünk idén négy meccsből, kilenc lett belőle. Ennél fontosabb, hogy formálódik egy közösség, amelyik eseményről eseményre érettebb, mentálisan és szakmailag felkészültebb. Hitet adhat nekik, hogy papíron jobb csapatnál nyertünk. A fiúk bíznak egymásban, tisztelik egymást, ezt kell még jobban erősíteni.”