Jó védőkkel lenne szerethető a válogatott

Egervári Sándor elmondta a válogatott két selejtezője előtt, hogy nem csak rövid, de hosszú távon is szerethető csapatot szeretne összerakni. Nem könnyű kérdés meghatározni, mit jelent a szerethető csapat, a kapitány valahogy így foglalta össze.

„Csúszni-mászni fognak a játékosok, képességeik maximumát fogják kihozni magukból, mert egymás felé is elkötelezettek, nem csak a szurkolók és nemzetük felé. Veszíteni persze még így is lehet, de ígérhetem, mindent kiadnak magukból a fiúk.”

A hazai meccsen nem igazán valósult meg az elképzelés, Hollandiában, az 5-3-as vereség viszont beleillik a képbe.

Tennivaló még rengeteg van, és ha lenne egy bravúrjaival pontokat hozó kapus (ezen a poszton a boltoni Bogdán Ádám jöhet szóba, és előbb-utóbb Gulácsi Péter), illetve nem egy rohangáló, hanem tudatosan mozgó védelem, amely nem vét gyermeteg hibákat, még inkább szerethetőbb lenne a csapat.

A lehetőségek persze korlátozottak, a balhátvédként indiszponáltan mozgó, a nem túl gyors Kuytről is lemaradó Laczkó helyén talán még lenne variációs lehetőség úgy is, hogy a jövő nagy ígéretének tartott Kádár Tamás pillanatnyilag sérült.

Leandro rendszeresen játszik a ciprusi Omoniában – 26 bajnokiból 23-szor kezdő volt -, míg Laczkóról nem valószínű, hogy ilyen helyezkedési hibák mellett bejátssza magát a Sampdoriába.

Vermes súlyos sérülésével a jobb oldalról kiesett egy ember, így a kapitány Vanczákot próbálta meg pénteken, majd őt középre tolta, talán azért is, mert Juhász Roland vele szeret a legjobban játszani.

A jobb oldalra így a vidis Lázár került, helytállt, de az első gólnál van Persie klasszikusan a jobb bekk helyéről lőtte a gólt. Lázárnak esélye sem volt Afellay utolérésére a negyedik gól előtt, amikor a holland őt saját tizenhatosán belül szerelte, és megiramodott előre. Mivel Bodnár László sérült, a jobb oldalon nincsenek variációs lehetőségek.

Ha a sérültek visszatérnek, össze lehet gyúrni egy olyan védelmet, amely kapott gól nélkül lehozhat egy fontos meccset, akkor pedig a döntetlen eleve garantált. Egervári védő volt, feltehetően nem is állna távol tőle ez a feladat. A Vadócz-Elek-Varga-Pintér négyesből egyszerűnek tűnik kijelölni a megfelelő szűrőpárost a középpályára, bár a zaragozai Pintér akár még a védelemben is használható.

Egy védelem összeszoktatása nem egyszerű feladat, erre simán fel lehet használni a San Marino és a Luxemburg elleni meccseket, illetve egy augusztusi barátságos összecsapást.

Elöl már vannak olyan játékosok, akik technikailag képzettek, megvan a sebességük is – gondolkodásban is -, a kapu előtt sem jönnek zavarba. Rudolf, Gera és Dzsudzsák ez a kategória, a formán kívül játszó Koman mostanában nem.

A felépülő Szalaival ők még erősebbek lesznek, mert az önbizalommal teli Szalai simán megemelte volna a labdát a kifutó Vorm kapus felett, míg Priskin érthetetlenül kivárt. Ha mainzi csatár nem épülne fel tökéletesen a svédek elleni sorsdöntő meccsre, az Ascoliban formába lendülő Feczesin még mindig reális opcióként felmerül. Vagy talán még Szabics Imre is, aki a Grazban sérülése után kezdi visszavenni a helyét. A Görögországban próbálkozó Németh Krisztiánnak is remélhetőleg lesz egy olyan csapata, amelyben kiteljesedhet szeptemberre.

A támadóalakzatba könnyen be lehet tenni a következő meccseken egy sikerélményekkel teli, a QPR-ral hamarosan élvonalba kerülő Buzsáky Ákost éppúgy, mint a stuttgarti Hajnal Tamást, ha éppen futni kell az eredmény után.