A magyar futballban már nem lehet maszatolni

A magyar futball releváns szereplői, klubelnökök, edzők megegyeznek abban: az ön személye a magyar futball utolsó esélye. A hazai futball nem nélkülözi a végleteket, nyilván ön is érezte ezt.

Azt éreztem, történelmi esély van a futball rendbetételére. Van közös szándék és erő, és mindenki csatasorba állt, hogy minden megváltozzon. A politika kedvező környezetet teremtett, a sportot szolgáló törvényeket hozott. Ennek megfelelően nagy a felelősségünk, nemcsak nekem, az egész elnökségnek is. A várakozás is nagy, mert ha nem élünk vele, akkor még nagyobb és súlyosabb apátiába eshet a sportág, ezt szeretném elkerülni. Emlékszem arra, hogy a futball örömet okozott régebben, elég csak egy kettős rangadóra gondolni, délutánra más lett az ember kedve.

Kemény nyilatkozattal kezdte elnöki pályafutását több mint egy éve: el akarom takarítani a futball körül lebzselőket. Hol tartunk most?

Azt láttam, hogy nagyon sokan nem akartak és nem is tudtak segíteni a futballon, mégis jól éltek belőle, mert azt azért átlátták, hogy lehet kiszivattyúzni a forrásokat. A megyei igazgatóságok átszervezésével az első lépés meg is történt. Jelentős lépés, hogy kevesebb ellenőr van a pályákon, akiknek nem volt egy amatőr meccsen dolguk, eltűntek onnan. A profi klubok adminisztratív kiadásait is csökkentettük, az ellenőrök helyett korábbi válogatott labdarúgók vannak a pályákon, így csökkentek a költségek. A nagyvállalatok, gazdasági vezetők megfelelő biztosítékot kapnak, hogy ne folyjon ki az MLSZ-ből a pénz, a szervezet kezd is átalakulni egy profi vállalattá. Minimális belső elvárásunk, hogy minél kisebb súrlódási veszteségünk legyen, másként lehetetlen vonzóvá tenni a futballt.

Korábban azt is mondta, hogy külföldi szakemberek idehozatala is szerepel a tervek közt. „Az utánpótlásban folyó szakmai munka ellenőrzésébe és kiépítésébe is bekapcsolódnak.” Ebből akár azt a következtetést is le lehet vonni, hogy az itthoni futballból leginkább a szürkeállomány hiányzik, ezért nem voltak eredmények. Egyetért ezzel?

A nemzetközi tapasztalatok, módszerek megismerése mindenkinek előny. Az ön által használt kifejezés túl erős. Sok jó és tehetséges hazai szakember van, akik a nem rossz színvonalú magyar edzőképzésből kerültek ki.

Nem riasztó, hogy az akadémistákból még nem jött ki egyetlen közepes csapatban játszó játékos sem? Az MTK pár éve az agárdi fiatalokkal bajnok lett, most kiesett. A szakmai munkáról sokat elárulhat ez a tény.

Ezt a folyamatot nem szeretném elemezni, hogyan alakultak a játékoseladások, satöbbi.

Visszatérve: a hozzánk érkező külföldi szakemberek ellenőrizhetik a jövőben a szakmai munkát, az akadémiákat. Az akadémia szó varázsa sajnos kezd megkopni, olyanok is használták, akik arra nem érdemesek, de emögé bújtak. Ezen változtatni kell, tartalommal kell megtölteni. Nem árt, ha az akadémiáknak juttatott állami forrást ellenőrzik, hiszen több mint egymilliárd forintról van szó. Kapcsolatban állunk a holland, a német és a spanyol szövetséggel, utóbbi stratégiai partnerünk. Az ő észrevételeiket is alapul véve fogunk dolgozni. Minden tapasztalatra szükség van, hozzájuk is küldünk magyar szakembereket. Tanuljanak, hozzanak csak be mindent, amit lehet. Az csak egészséges, ha itthon versenyhelyzet van, mert a belterjesség megszűnhet. Itthon érezhető a feszültség a külföldi szakemberek alkalmazásakor, óvatosan kell ehhez a kérdéshez közelíteni, de ha ez megindítja a pezsgést, jól jöhetünk ki belőle.

A határon túli, nyelvi nehézségekkel nem küszködő magyar edzőkre is gondoltak? Rácz László kijevi tartalékcsapatot vezet, László Csabának nincs állása. A csehszlovákokkal Eb-győztes Móder József a kassai utánpótlásban dolgozik, Selymes Tibornak sincs csapata. Akár egy akadémiát is nekik lehetne adni, ők alig álltak kapcsolatban, kölcsönhatásban a romlott magyar közeggel. Magyarországon kiteljesedhetnének, annál is inkább, mert az anyaországot különösen tisztelik, és szeretnék, ha jobb lenne a futballunk.

Mindenkit be kell vonnunk, és azon leszünk, hogy megtegyük. Ez nemcsak üres szólam. Nemcsak határon túli magyarokat, olyanokat is, akik külföldön légióskodtak, és külföldön megbecsült tagjai lettek egy közösségnek. Állami akadémia - mint a franciáknál - azonban nem lesz, mert az egész ország le van már fedve. Korábban is azt mondtam, és ehhez most is tartom magam: 2016-ban ott kell lennünk az Európa-bajnokságon, és nem azért, mert már 24 csapattal rendezik.

A versenyszférához nem szokott magyar futballban szokatlanul erős kifejezés a kell. Nem fél ettől?

Nem lehet tovább maszatolni. Eddig mindent rugalmasan értelmeztünk. A világban zajló folyamatokra lehetett könnyen legyinteni, mindent meg lehetett magyarázni a számonkéréskor. Ha egyáltalán volt ilyen. Le kell ezt zárni, mert ebben kódolva volt a kudarc is.

Ha nem lenne a magyar futball irányítója, zavarnák az olyan nyilatkozatok, miszerint a belga bajnokság nem jobb, mint a magyar, hogy a BL-be bejutó Racing Genk nem nyerné meg a magyar bajnokságot? Kinek akar még bizonyítani a magyar szakma? Kit akar megtéveszteni? A szurkolókat nehéz, mert négy belga csapat áll, ellenben a négy kiesett magyarral. Az ellenfelek beárazták a kupacsapatokat, az edzők viszont egyfajta kóros önigazolásban szenvednek.

Nem hiszem, hogy megtévesztésről lenne szó. De nem is hiszem, hogy hasonlítgatniuk kellene, mert a teljesítményről kellene, hogy szóljon a futball, ahogy említette, nem pedig meglátásokról és a fantáziáról. A cégek, szponzorok teljesítményorientáltak, őket nem a mondatok érdeklik. Ezek a megnyilvánulások egyébként kevésbé zavaróak, mert jelenségről szerencsére nem beszélhetünk. Azt gondolom, hogy nem kizárólag a hazai edzők hibája, hogy idáig jutottunk.

Mi zavarta, amíg nem volt tagja a futballéletnek?

A lelátóbeli állapotok, és hogy a szürkegazdaság kézzel fogható volt a futballban. Volt, hogy el is ment a kedvem, nem jártam meccsre. Nem volt véletlen a távolmaradásom, pontosabban csak a Bozsik programban vett részt az OTP és a Mol, majd ott sem. A legfontosabb területre, a gyerekekre, a tehetségnevelésre áldoztunk. Most nem is lehet más a feladatom, a küldetésem, minthogy a pénzek az asztal fölé kerüljenek. Illetve, hogy a jogszabályokat alkalmazzák a rendzavarókra.

A játékosok szoktak beszélni önnel? A Huszti-ügy után megtette valaki?

Nem. Meglátogattam őket természetesen az edzőtáborban, de külön nem akart beszélni velem senki. Huszti Szabolcs sem tette – pedig nyitott voltam -, csak levelet írt tavaly ilyenkor.

Hiányzik önnek Huszti a keretből, hogy Dzsudzsák Balázs dőlt ki a sorból?

Hiányzik, értékes játékos. De ne várja, hogy folytassam a mondatot. Ez az ügy lezárult. Más is hiányzik, de a szakmába nem akarok, soha nem is akartam belefolyni. Egervári Sándor dolga a keret kijelölése, összehívása. Mint szurkoló, máshogy állítanám össze, de ez természetes, mindannyian máshogy képzeljük el a futballt.

Van-e ideáltipikus országa, ahová a magyar futballt szeretné eljuttatni?

Kezdjük onnan, hogy sok amatőr csapatot szeretnék a nőknél, férfiaknál, de még a futsalban is. Szeretném, ha népmozgalommá válna a futball. Szeretném, ha jó és erős klubok lennének – hallok persze a csapatok gondjairól, de a Pécs és a Diósgyőr megjelenése mindenképp fontos -, erősítenék a nemzeti identitást, és a válogatottnak is lennének sikerei, mert akkor még nagyobb érdeklődés övezné a futballt, ami egyértelműen húzóerőt jelentene a sportágnak.

A kép mögött akár Szlovéniát is sejthetnék.

Kedves, hogy megpróbál a fejemmel gondolkodni, de kérem, ne helyettesítsük be országgal, amit elmondtam.

A svéd meccs a felvázolt tízéves koncepcióban hol helyezkedik el, milyen viszonyítási pont?

Kiemelkedő jelentőségű pont. A munkánkat a válogatott, a kirakat alapján ítélik meg, és ez így van jól. Az első selejtezőciklus pedig hamarosan véget ér. Nagyon sok múlik a péntek esti meccsen: a továbbjutás. A sérülések árnyalják a képet, egy erős csapat ellen kiderülhet, meghatározó játékosaink nélkül, mire megyünk. Most azt mondhatom, alakul a stílus, remélem, ezt viszontlátjuk péntek este. Én a támadófutballban bízom.