Sporting Lisboa: dicső múlt, szürke jelen

A portugál futball egyik legnagyobb hagyományú egyesületét látja vendégül a Videoton az Európa Liga-csoportkör második fordulójában. A Trés Grandes – azaz a három nagy, vagyis a Sporting, a Benfica és a Porto – egyik tagját José Alvalade vezetésével alapították 1906. július 1-én. A klub stadionjának nevét is viselő sportvezető álma egy nagy, Európa legnagyobb klubjának létrehozása volt.

Alapítója volt az 1933-ban indult portugál futballbajnokságnak és a másik két nagy klubbal együtt sosem érte az a szégyen, hogy kiessen. 18-szor nyert bajnokságot és 15-szor kupát, amellyel hazájában a harmadik legsikeresebb klub, természetesen a Benfica és a Porto mögött. A Benficával a máig is tartó rivalizálás 1907. december 1-én kezdődött, ekkor játszott először a két klub.

1912-ben megnyerték az akkor negyedik vonalnak számító Lisszabon-bajnokságot. 1922-ben pedig már komoly trófea, a nemzeti bajnoki cím – akkoriban kuparendszerben rendezték a sorozatot és 1938-tól ebből alakul ki a Portugál Kupa – került a klub vitrinjébe. 1928-ban jelent meg először a legendás, vízszintes zöld és fehér csíkos mez, amelyet eredetileg a klub rögbicsapata viselt egy brazíliai turnén.

A Sporting aranykorszaka a 40-es, 50-es évekre tehető. 1941 és 1958 között tizennyolcból tízszer lett bajnok és ötször nyerte meg a Portugál Kupát. Sikereit Európában is elismerték, bár 1950-ben nem lett bajnok, mégis meghívást kapott a BEK elődjének számító európai bajnokok klubtornájára. Több vélemény szerint ha nem 1955-ben, hanem 1950-ben kezdődik a sorozat, a Sportingé lett volna az első öt trófea.

1956-ban avatták fel az alapítóról elnevezett Estádio José Alvalade Stadiont.

A sikerek később sem maradtak el, csak a két nagy mögött valamelyest háttérbe szorult a Sporting. 1966-tól számolják a klubnál az új, a modernizációs ciklust. Az azóta eltelt időszakban hét bajnoki cím és kilenc kupagyőzelem került a klub neve mellé.

Eddig egyetlen európai sikerét 1964-ben aratta, éppen egy magyar csapattal szemben. A 48 évvel ezelőtti KEK-döntőben az MTK volt az ellenfél. Brüsszelben előbb 3-3 lett, majd a két nappal később megismételt meccsen Morais góljával nyert 1-0-ra a Sporting. 2005-ben az UEFA-kupa döntőjéig jutottak, de a hazai pályán megrendezett meccsen az orosz CSZKA Moszkva 3-1-re nyert.

Az utóbbi időben nem sok örömük van a szurkolóknak, ahogy a zöld-fehér drukkerek mondják, az nem dicsőség, ha a dobogón végzünk, vagy kupadöntőt játszunk. 2002 óta nem nyert bajnokságot és 2008 kupát a Sporting. Míg 1993-ban azért sikerült elcsábítani többek között a Videoton mostani edzőjét, Paulo Sousát is a rivális Benficától, mert stabil volt az anyagi háttér – lett is belőle akkora balhé, amit mai napig emlegetnek Lisszabonban –, addigra ma már az UEFA szégyenlistáján volt a klub. A pénzügyi fair play megsértése miatt az európai szövetség visszatartotta a kupaszereplésért járó pénzüket, a klub a hírek szerint több száz milliós adósságot görget maga előtt.

A Sporting történetében számos nagyszerű futballista öregbítette a klub hírnevét. 1974-ben az argentin Hector Yazalde 46 góljával lett Európa legeredményesebb futballistája. 2002-ben Mário Jardel nyerte az Aranycipőt. A portugál aranygenerációként emlegetett csapatból itt játszott Pedro Barbosa, Luis Figo, Joao Pinto, Paulo Sousa, Ricardo Sá Pinto. A kiválóan működő akadémiáról olyan később sztárok kerültek ki – az előbb említettek mellett –, mint például Paulo Futre, Miguel Veloso, Joao Moutinho, Hugo Viana, Nuno Valente. A ma sztárjai közül innen indult Nani, Cristiano Ronaldo Ricardo Quaresma, Simao Sabrosa karrierje is.

Mészáros Ferenc, a Vasas egykori kapusa 1981 és 1983 között védte a Sporting kapuját. A nevesebb légiósaik: Gabriel Heinze (argentin), Krasszimir Balakov (bolgár), Peter Schmeichel (dán), Frank Rijkaard (holland) voltak.