Ez a feltámadás csodás győzelmet érdemelt

A magyar labdarúgó-válogatott Észtországban megszerzett három pontja csak akkor ért igazán sokat, ha a gyengélkedő törököket is legyőzi.

A vendégek hazai pályán maradtak alul a románokkal szemben egy komoly kapushiba után (0-1) pénteken, és Volkan Demirel formája nem javult fel a mieink elleni meccsre sem, mert lényegében a magyar csapatot ő helyezte képbe a gyenge kezdés után a Puskás Stadionban.

A törökök ugyanis fél órán át uralták a játékot, igaz, valamirevaló helyzetük nem volt, mígnem a tizennyolcadik percben Kádár Tamás centikkel fejelt saját kapuja mellé. Jobbról jött a beadás, hajmeresztő mozdulat volt.

Négy perc múlva egy borzalmas védekezési hibát kihasználtak a törökök, újra Vanczák oldalán futott egy támadás, a középre lőtt labdát Erdinc lőtte a kapuba, Bogdán csak beleérni tudott a labdába.

A 31. percben jött a már említett Volkan-hiba, amikor Koman a bal szélen visszavette a labdát a jobb lábára, különösebb elképzelés nélkül középre vágta, Szalainak nagyon hosszú volt, Volkan azonban - érthetetlenül - térddel ért hozzá, ritka esetlenül és így a felső sarokba került a labda.

Ez a gól egycsapásra felhozta a magyar válogatottat, mert visszajött a bátorság, az önbizalom, a hit és valamiféle tervszerűség is. Hajnal bátran bevitte a labdát a tizenhatoson belülre egy lövőcsellel, de a rövid saroknál ott állt a kapus.

Szalai a 44. percben belőhette volna a második gólunkat, miután Hajnal egy pompás passzal indította, a csatár pedig maga mögött hagyta egy időre a védőket, amikor lövésre lendült a lába, akkor fogták be.

Ami nem sikerült akkor, összejött a második félidő elején, amikor Kádár elfutott a bal oldalon, nagyszerűen centerezett, a Mainz csatára pedig négy méterről a kapuba juttatta a labdát. Szabics Imre a 30. perc körül melegített, Egervári végül meggondolta magát, ha Szalai helyére hozta volna be, akkor pláne jó volt a meglátás, hogy a brusztolós csatárt a pályán hagyta.

Az 57. percben jött a harmadik magyar gól. Hajnal húzott el a jobb oldalon, középre adott élesen, a hosszún érkező Komant csak szabálytalanul tudta visszafogni Hamit Altintop. A jogos büntetőt Gera a jobb felsőbe bombázta.

A törökök kétgólos hátrányukban újra átvették a játék irányítását, Nuri Sahin buktatása után nem kaptak tizenegyest, Bogdán emellett hatalmasat védett, igaz, egyszer bizonytalanul jött ki egy szögletre, de másodszorra összeszedte a labdát.

A magyar válogatott úgy szerzett hat pontot - ebben Egervári három hete még nagyon bízott, pár napja már nem annyira - az októberi selejtezőkön, hogy mindkét meccsen csak helyenként játszott jól, szellemesen és elfogadható sebességgel, de ezzel a csoport második helyére jött fel.

Márciusban Románia érkezik a Puskás Stadionba, akkor az is kiderül mekkora az esélyünk, hogy a hollandok mögött a második, pótselejtezős helyet elérjük.

Egervári Sándor, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: „Örülök a győzelemnek, nagyon egységesen, önfeláldozóan játszott a csapat. Hátrányból meg tudták fordítani a mérkőzést, és a végén magabiztosan nyertünk. Ezen a találkozón bebizonyosodott, hogy ezekre a játékosokra lehet számítani. Nagyon boldog vagyok, hogy a szurkolóinkkal együtt élhettük meg ezt a nagy sikert. Ez a győzelem a kétkedőknek is választ adott."

A Videoton a klubfutballban mutatta meg a Trabzon kiverésével augusztus végén az Európa Ligában, hogy korántsem annyira félelmetesek a törökök jelenleg, mint akár csak négy éve is, a válogatottnak pedig húsz percnyi jó játék is elég volt, hogy legyőzze a 2002-ben még vb-bronzérmes riválist.

Magyarország a rosszul megválasztott taktikával törvényszerű holland vereség után (1-4) talpra állt, és olyan eredményeket hozott, amiket - a bravúrszerű törökveréssel - előre kalkulálni lehetett.