Beunatkozzuk magunkat a döntőbe

„Kockáztatok” - így válaszolt a szerda esti Budapest-Varsó járat indulásakor az a spanyol drukker, akit azzal hecceltek az olasz-németre tartó magyarok, mi lesz, ha kiesik csapata, rögtön visszafordul-e. „Beunatkozzuk magunkat a döntőbe, meglátjátok, nyugodtak lehettek” - így búcsúzott már a kinti reptéren, a csütörtöki olasz-német megnézése után megy tovább Ukrajnába, a döntőre.

Ez a megállapítás visszaköszönt nemcsak a Marca esti közvetítésében (Untassatok tovább!), a varsói szurkolói zónát elunó spanyolok is erről beszéltek egy kocsmában.

„Nem vagyunk most olyan jók, mint négy éve, a vb-n is jobbak voltunk két éve. Akkor az volt a kérdés, mikor tudjuk belőni az elsőt. De alávalók se vagyunk, mert döntőt játszunk, és négy éve is volt olyan meccsünk az olaszok ellen, amikor nem lőttünk gólt. Sokan cserélnének velünk, mert mégiscsak örülünk a végén. Nyilván egyszerűbb lenne az életünk, ha Paul Gasol lenne a centerünk, akkor veszélyesebbek lennénk, mert így nincs erő a támadásokban” - mondta a Logronóból érkező Felipe a meccs közben. (Gasol a világbajnok kosarasok centere, és mivel 210 centi, fel sem kellene ugrania a labdákért.)

Általános jelenség, hogy a Real Madrid vagy a Barcelona drukkerei kis százalékban járnak a válogatottal - ők látják eleget a bálványaikat szezon közben, körutakra már nem mindig telik -, ilyenkor az ország többi része mozdul meg, elég gyakran olyanok, ahol még csak másodosztályú csapat sincs. A Logrones is volt valaha élvonalbeli, de már rég nem az.

A drukkerek figyelmét elkerülte, de később széles mozdulatokkal helyeseltek, hogy a gyengébb támadójáték ellenére Spanyolország még mindig sebezhetetlen, mert a 2008-as Eb kieséses szakaszának három, a világbajnokság KO-részének négy meccsén, illetve a döntő hosszabbításában nem kapott gólt.

A döntő lenne a tizedik góltalan meccs, ami elképesztő rekord lehetne, és csak igazolja, hogy a meccseket a támadásokkal lehet nyerni, a tornákat a védekezéssel.

Felipe a töketlen támadójátékot látva többször kiment vécére szögletnél, már csak babonából is, hátha történik valami. Amikor visszajött, mondták neki a többiek, hogy sikerült úgy beadni a labdát, hogy a tizenhatos túloldali sarkánál sem tudott hozzáérni Jordi Alba.

A tizenegyeseknél viszont nyugodt volt az asztaltársaság, még Xabi Alonso kihagyott büntetője sem viselte meg őket. És valahogy akkor lettek biztosak a sikerben, amikor Bruno Alves másodszor is közelített. Valamit ugyanis félreértett a portugál védő, a harmadik sorozatban Nani jött, aki úgy szaladt utána, és figyelmeztette, most még ő következik. (Később kiderült, összekeverték a sorrendet.) A manchesteri belőtte, a negyedik sorozatban jövő Alves viszont kihagyta. Jó tizenegyes volt, de a léc mentett.

„Untatás, alvás, de öröm. Unalmasan megnyert döntőt szeretnék” - majd kacsintottak, és úgy köszöntek el: találkozunk Kijevben!